Meglepő kapcsolatot találtak az orrpiszkálás és az Alzheimer-kór között

Azon esetekben, amikor az orr piszkálása károsítja a belső szöveteket, a kritikus baktériumfajoknak szabadabb útjuk van az agyba, amely az Alzheimer-kór jeleire hasonlító módon reagál jelenlétükre.

A megállapítást rengeteg fenntartás övezi, többek között az, hogy az ezt alátámasztó kutatások egyelőre egereken és nem embereken alapulnak, de az eredmények mindenképpen megérnek további vizsgálatokat, és javíthatják az Alzheimer-kór kialakulásának megértését, ami továbbra is rejtély.

Az ausztráliai Griffith Egyetem tudósai által vezetett kutatócsoport egy Chlamydia pneumoniae nevű baktériummal végzett teszteket, amely megfertőzheti az embert és tüdőgyulladást okozhat. A baktériumot a késői demenciában érintett emberi agyak többségében is felfedezték.

A vizsgálat során a kutatók kimutatták, hogy egerekben a baktérium képes felfelé haladni az orrüreget és az agyat összekötő szaglóidegen. Sőt, azt is megállapították, hogy ha az orrüreg tetején található vékony szövet, az orrhám károsodott, az idegfertőzések súlyosbodtak.

Ez ahhoz vezetett, hogy az egerek agyában több amiloid-béta fehérje rakódott le, melyek a fertőzések hatására szabadulnak fel. Ennek a fehérjének a plakkjai (vagy csomói) jelentős koncentrációban találhatók az Alzheimer-kórban szenvedő embereknél is.

„Mi vagyunk az elsők, akik kimutattuk, hogy a Chlamydia pneumoniae közvetlenül az orron keresztül juthat be az agyba, ahol az Alzheimer-kórhoz hasonló kórképeket indíthat el. Láttuk, hogy ez egérmodellben történt, és a bizonyítékok potenciálisan ijesztőek az emberekre nézve is”

– nyilatkozta James St John idegkutató, az ausztráliai Griffith Egyetem munkatársa a ScienceAlertnek.

A tudósokat meglepte, hogy a C. pneumoniae milyen gyorsan megtelepedett az egerek központi idegrendszerében, a fertőzés 24-72 órán belül bekövetkezett. A kutatók szerint a baktériumok és a vírusok az orrot gyors útvonalként tekintik az agyba vezető útvonalnak.

Bár nem biztos, hogy a hatások az embereknél is ugyanilyenek lesznek, sőt még az sem, hogy az amiloid-béta plakkok az Alzheimer-kór egyik okozói, mégis fontos, hogy figyelemmel kísérjük az ígéretes nyomokat e gyakori neurodegeneratív betegség megértéséért folytatott küzdelemben.

„Ezt a vizsgálatot embereken kell elvégeznünk, és meg kell erősítenünk, hogy ugyanez az útvonal ugyanúgy működik-e. Ez egy olyan kutatás, amelyet már sokan javasoltak, de még nem fejezték be. Azt tudjuk, hogy ugyanezek a baktériumok jelen vannak az emberekben, de még nem dolgoztuk ki, hogyan jutnak oda”

– mondja St John.

Az orrpiszkálás nem ritka dolog. Bár az előnyök nem egyértelműek, az ehhez hasonló tanulmányok elgondolkodtatnak minket a piszkálás előtt.

A jövőben ugyanezekkel a folyamatokkal kapcsolatos, embereken végzett tanulmányokat terveznek, de addig is St John és kollégái felhívják rá a figyelmet, hogy az orrpiszkálás és az orrszőrszálak tépkedése nem jó ötlet, mert az esetlegesen károsíthatja az orr védőszövetét.

Az egyik nyitott kérdés, amelyre a kutatócsoport választ keres, hogy a megnövekedett amiloid-béta fehérje lerakódások vajon természetes, egészséges immunválasznak tekinthetők-e, melyek a fertőzés leküzdésével visszafordítható.

Az Alzheimer-kór hihetetlenül bonyolult betegség, ami a vele kapcsolatos tanulmányok számából és a tudósok által a betegség megértése érdekében alkalmazott különböző szempontokból is kitűnik, de minden egyes kutatás egy kicsit közelebb visz minket ahhoz, hogy megtaláljuk a megállításának módját.

„Amint betöltjük a 65. életévünket, a kockázati tényezőnk azonnal megnő, de más okokat is vizsgálunk, mert nem csak az életkorról van szó, hanem a környezeti hatásokról is. És úgy gondoljuk, hogy a baktériumok és a vírusok kritikusak”

– jegyezte meg St John.

Nyitókép: Shutterstock