Két fiatal, vidám barátnő rózsaszínű háttér előtt

Ezért tudunk akár pillanatok alatt is egymásra kattanni egyesekkel

Találkoztál már vadidegennel úgy, hogy azt érezted, szinte azonnal egymás hullámhosszára kerültetek? Ez az érzés lehet, hogy valóban a kémia műve.

Egy izraeli kutatás során húsz azonos nemű, plátói baráti párt vettek fel, akik azt mondták, hogy már a találkozásukkor azonnal egymásra „kattantak” .

Egy elektronikus orr segítségével a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a baráti pároknak sokkal hasonlóbb illatuk volt, mint a véletlenszerűen párosított idegeneknek.

Rengeteg más emlős is megszagolja egymást, hogy eldöntse, játszik-e egy idegen állattal, megtámadja-e, vagy elmeneküljön tőle.

„Az embernél a szaglás szerepét részben a különböző szociális tabuk miatt leértékelték, ami abban a nézetben csúcsosodott ki, hogy a szaglás lényegtelen az emberi társadalom szempontjából”

– írták a kutatók a tanulmányban.

De mi van akkor, ha a tökéletesen idegenek „már az első szaglásnál elkezdenek érdekelni minket, nem pedig csupán az első látásra?”

– tették fel a kérdést az idegtudósok.

Miután több kísérletet is lefuttattak, hogy kizárják az alternatív magyarázatokat, arra a következtetésre jutottak, hogy a valóban van kémiában a társadalmi kémiában.

A fő kísérletben 20 baráti párt arra kértek, hogy illatmentes szappannal mosakodjanak, kerüljék az olyan ételeket, mint a curry és a fokhagyma, és aludjanak a partnerüktől külön ágyban.

Arra utasították őket, hogy minden este legalább hat órán keresztül viseljenek friss pamutpólót, majd tegyék a pólót egy újrazárható műanyag zacskóba. A pólókat ezután lefagyasztották, majd egy órával a szagláskísérletek előtt kiolvasztották.

A testszagmintákat a PEN3 eNose nevű kompakt gázérzékelő eszközön futtatták át, amely egy gázmintavevő egységet és egy szenzorcsoportot tartalmaz. Ezután egy egyszerű grafikus technikát alkalmaztak, amely öt különböző érzékelő válaszát hasonlította össze, hogy meghatározzák a szagok közötti hasonlóságokat.

Egy másik teszt során 25 „szaglástesztelőt” toboroztak, hogy összehasonlítsák a szagokat egy pólószagoló készülék segítségével (egy üvegedény, amelyben a póló van, és amelyhez egy maszk csatlakozik, amely biztosítja, hogy más szagok ne zavarják a tesztet).

A szaglók egyszerre két szagmintát vizsgáltak, amelyek egy része véletlenszerű emberpárokhoz tartozott, míg a másik része olyan barátoké volt, akik egymásra voltak hangolódva.

Ebben a kísérletben az önkéntesek és az eNose is több hasonlóságot észleltek a barátok között, mint az idegenek között.
Nem minden kísérlet adott azonban ilyen egyértelmű eredményeket. Amikor 24 önkéntes három szagmintát hasonlított össze – kettőt barátoktól, egyet pedig egy idegentől – nem tudták olyan könnyen azonosítani a barátságokat, mint azok, akik csak két mintát hasonlítottak össze.


„Úgy gondoljuk, hogy a feladat talán egyszerűen túl nehéz volt”

– mondja Inbal Ravreby, az idegtudományok PhD-hallgatója, a tanulmány vezető szerzője.

Az önkénteseket arra is megkérték, hogy a baráti párok 40 testszagát értékeljék kellemesség, intenzitás, szexuális vonzalom, kompetencia és meleg személyiség szerint. Amikor a kutatók mind az öt pontszámot összevonták, az egymásra kattintó párokat hasonlóbbnak értékelték, mint a véletlenszerű párokat.

A kutatás itt még nem ért véget. A csapat azt is ki akarta próbálni, hogy a vadidegenek közötti szaglásbeli hasonlóságok alapján meg tudják-e jósolni, hogy az első találkozáskor egymásra fognak-e kattanni.

Ehhez olyan önkénteseket toboroztak, akik korábban még sosem találkoztak, és arra kérték őket, hogy játsszák el az úgynevezett „csendes tükörjátékot”, amelyben a résztvevők két percen keresztül beszéd nélkül, közelről próbálják lemásolni egymás kézmozdulatait.

A kutatók ezt a kísérletet körmérkőzés formájában végezték el, és 66 különböző párosítást hoztak létre; a párok egyharmada mondta azt, hogy teljesen egymásra hangolódott a partnerével. Miután a szagmintáikat egy eNose-on futtatták át, az egymásra kattintó párok kémiailag szignifikánsan hasonlóbbak voltak, mint azok, akik nem hangolódtak egymásra.

„Azt hiszem, ez lehet a legerősebb eredmény, mivel azt mutatja, hogy 71 százalékos pontossággal meg tudjuk jósolni a kattintást”

– mondta Ravreby a ScienceAlertnek.

Korábbi tanulmányok szerint egy idegen szaglása aktiválja az amigdalát, az agy félelemközpontját, míg egy barát szaglása nem.


Azt is tudjuk, hogy a szaglás nélkül született emberek gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek számos társas helyzetben állapotuk miatt; eközben az autizmus spektrumzavarban (ASD) szenvedő embereknél megváltozott a szociális kemoszignálok (az izzadságban detektálható kémiai információhordozók) működése (egy vizsgálatban az ASD nélküli emberek az ejtőernyősök izzadságára úgy reagáltak, hogy éberebbek lettek, míg az ASD-sek éppen ellenkezőleg).

A COVID-19 hatására az emberek nagyon kis hányada veszíti el hosszú távon a szaglóérzékét. Nehéz megmondani, hogy ez milyen hatással lehet a szociális interakciókra, mondja Ravreby.

„Sok esetben nem teljes anoszmiáról van szó, hanem részlegesről, amikor az emberek bizonyos szagokról tudnak beszámolni, de másokról nem. Úgy vélem, hogy a testszagok továbbra is szerepet játszanak majd”

– tette hozzá.

Nyitókép: Shutterstock