A kutyád képes a párkapcsolatod megjavítására?
Nem kérdés, hogy a kutyák csodálatos dolgokat tesznek a gazdáikért. Megérzik és enyhítik a stresszt, illetve a szorongást: egy kutya simogatása is képes például csökkenteni a szívverést és a vérnyomást. Az ebek emellett megtaníthatják a gyerekeket a felelősségre, és arra a szomorú dologra is, hogy az élet része, hogy elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk.
Ha kutyákkal nőttünk fel, vagy egyszerűen csak szeretjük őket, akkor valószínűleg van kutyánk vagy szeretnénk egyet az otthonunkba. Ha szerencsések vagyunk, a párunk is hasonlóan érez. De mi történik akkor, ha olyasvalakibe szeretünk bele, vagy olyasvalakihez megyünk feleségül, aki nem ismeri/kedveli a kutyákat? Talán soha nem volt kutyája, vagy allergiával küzd, esetleg úgy gondolja, hogy az ebek rendetlenek, sok pénzbe kerülnek, és túl sok figyelmet igényelnek.
Hogyan találhatunk közös nevezőt párunkkal, hogy egy négylábú is helyet kapjon az otthonunkban?
Manapság általában mindenki túlterheltnek érzi magát. Az emberek a munkájukkal és a családjukról való gondoskodással kapcsolatban érzett felelősség mennyisége felemésztheti mindazt, amiről úgy gondolják, hogy adni tudnak. Ha valakinek még nem volt háziállata, a gondolat, hogy legyen, automatikus nemnek tűnhet.
Ha ezt kombináljuk a pénzzel kapcsolatos aggodalmakkal, hogy mennyibe fog kerülni egy új kiskutya etetése és gondozása, vagy annak olykor nehéz realitásával, hogy kis házban vagy lakásban élünk, és hirtelen még valaki beköltözik az életterünkbe, túl nagy akadálynak tűnhet ahhoz, hogy átugorjuk.
Az is előfordulhat, hogy a partnerünk ismeri és szereti a kutyákat, de valamikor elveszítette szeretett társát, és semmilyen körülmények között nem akarja magát olyan helyzetbe hozni, hogy ezt újra átélje. Mi viszont nagyon vágyunk egy négylábú barátra, mert tudjuk, hogy az, hogy esténként a kanapén hozzánk bújnak, egy antidepresszáns hatásával ér fel. Hogyan győzhetjük meg tehát a párunkat, hogy belevágjon a dologba, hogyan szerezhetünk kutyát úgy, hogy közben nem tesszük tönkre a kapcsolatunkat?
Az első teendő, hogy ragaszkodjunk a tényekhez. A kutyákkal kapcsolatos összes jó dolog igaz és jól dokumentált: örömöt, nevetést és feltétel nélküli szeretetet hoznak az életünkbe, okot adnak arra, hogy minden nap felkeljünk és kimenjünk velük sétálni, valamint csökkentik a depressziót és enyhítik a magányt. Az Amerikai Szívgyógyászok Szövetsége emelltt még azt is állítja, hogy a kutyatartás hosszabb életet eredményezhet.
A második dolog, amit tehetünk, hogy kerüljük el, hogy a kutyatartásból hatalmi harcot csináljunk, ehelyett hagyjuk, hogy partnerünk hangot adjon aggodalmainak vagy szkepticizmusának, így tudja, hogy komolyan vesszük őket. Próbáljunk meg foglalkozni az ellenállásuk minden egyes aspektusával. Ha a partnerünk leginkább a kutya tényleges gondozása, etetése és sétáltatása miatt aggódik, akkor megnézhetjük, hogy hajlandó-e vállalni a karbantartást, és ha nem, eldönthetjük, tényleg akkora-e a vágyunk, hogy nem baj, ha mindent magunkra vállalunk. Ha igen, akkor elmondhatjuk nekik, hogy soha nem kell ezzel foglalkozniuk.
Ha a pénzügyi velejárók jelentik a legnagyobb akadályt, akkor elmagyarázhatjuk, hogy miről vagyunk hajlandók lemondani cserébe, hogy egyensúlyba hozzuk a könyvelést. Ha párunkat az allergia aggasztja, megbeszélhejük az allergia elleni oltás lehetőségét, vagy hipoallergén kutyát is kereshetünk.
Végül, ha a társunk a múltban elvesztett egy kutyát, vagy nemrég veszítettünk el együtt egyet, és ellenáll az újbóli gondoskodásnak, egyezzünk meg, hogy körülbelül hat hónap múlva térünk vissza a kérdésre. Néha a szeretett háziállat által hagyott űr meggyőzővé válhat.
Meglepő módon az a partner, aki a legjobban ellenáll, a legodaadóbb lehet a végén a kutya iránt. A kutyus beszerzésének célja, hogy összehozza a családot, nem pedig széthúzza. A remény az, hogy egy nagy új szeretetet hozzunk az otthonunkba, nem pedig neheztelést. Ezért jó ötlet, ha mindenkivel egyetértünk, mielőtt ténylegesen befogadunk egy új háziállatot az életünkbe.
Nyitókép: Shutterstock
