A pandémia tényleg megváltoztatott minket, és nem pozitív irányba

Egy új tanulmány szerint, amelyben 7109, 18 és 90 év közötti ember vett részt, az elmozdulás a fiatalabb felnőtteknél volt a legszembetűnőbb. A kutatásba bevont idősebbek körében nem volt statisztikailag szignifikáns változás.

Míg korábbi kutatások azt sugallták, hogy a kollektívan stresszes, de lokalizált események – például egy természeti katasztrófa – nem mozdítják el a legtöbb személyiségjegyet, ez a tanulmány azt mutatja, hogy a globális környezeti nyomás valóban okozhat változást.

„A világjárvány elején korlátozott személyiségváltozás volt tapasztalható, de 2021-től kezdve szembetűnő változások következtek be. Leginkább a fiatal felnőttek személyisége változott a leginkább, a neuroticizmus jelentős növekedésével, valamint az elfogadhatóság és a lelkiismeretesség csökkenésével. Vagyis a fiatal felnőttek rosszkedvűbbek és stresszre hajlamosabbak, kevésbé együttműködők és bizalomgerjesztők, valamint kevésbé visszafogottak és felelősségteljesek lettek”

– idézi a tanulmány szerzőit a ScienceAlert.

A kutatók a Big Five személyiségvonás-modellt – amely a neuroticizmust, az extrovertáltságot, a nyitottságot, az elfogadhatóságot és a lelkiismeretességet foglalja magában – használták a vizsgálatban résztvevők értékeléséhez. Az extrovertáltság volt az egyik olyan vonás, amely összességében csökkenést mutatott.

Figyelembe véve a világot végigsöprő zárlatokat, amelyek korlátozták, hogy milyen gyakran mehetünk ki, és találkozhatunk szemtől-szemben más emberekkel, talán nem meglepő, hogy végül kevésbé lettünk extrovertáltak – ez a tulajdonság a kifelé forduláshoz és a másokkal való kapcsolatteremtésből származó örömhöz kapcsolódik.

A nyitottság egy másik olyan tulajdonság, amely a világjárvány után kevésbé tűnik elterjedtnek.

A kutatók arról számolnak be, hogy a személyiségváltozások összességében véve általában több évbe telik, mire bekövetkeznek.

„A változások körülbelül egytizednyi standard eltérést jelentettek, ami körülbelül egy évtizednyi normatív személyiségváltozásnak felel meg”

– írják a kutatók közzétett tanulmányukban.

Érdekes módon az extraverzió, a nyitottság, az elfogadhatóság és a lelkiismeretesség csökkenése 2021 és 2022 folyamán következett be, de 2020-ban nem volt szignifikáns. Ez arra utal, hogy a stresszhatások a világjárvány előrehaladtával másképp alakultak, vagy hogy késleltetve reagáltunk rájuk.

A korcsoportok mellett a spanyolajkú és latin-amerikai népességben is jelentősebb különbségek mutatkoztak, mind a személyiségben bekövetkezett elmozdulások időzítése (korábban következtek be), mind az extraverzió, a nyitottság és a lelkiismeretesség csökkenésének szintje tekintetében.

Mint a kutatók megjegyzik, ez azt jelzi, hogy a világjárvány okozta stressz nem oszlott meg egyenlően, és hogy a közösség egyes részei jobban jártak, mint mások a COVID pénzügyi költségei és a kockázatok elkerülésének egyszerűsége tekintetében.

A következő kérdés az, hogy ezek a változások valószínűleg mennyire lesznek tartósak: vajon évekig tartanak-e, vagy a személyiségünk vissza tud-e pattanni a korábbi állapothoz hasonló állapotba? Ennek fontos kihatásai vannak a mentális és fizikai egészségünkre.

„Még nem tudjuk, hogy ezek a változások átmenetiek vagy tartósak lesznek-e, de ha tartósan fennmaradnak, hosszú távú következményei lehetnek. A neuroticizmus és a lelkiismeretesség előrejelzi a mentális és fizikai egészséget, valamint a kapcsolatokat és az oktatási és foglalkozási eredményeket, és az e tulajdonságokban megfigyelt változások növelhetik a rosszabb eredmények kockázatát”

– mondta el Angelina Sutin, a Floridai Állami Egyetem viselkedéskutatója.

Nyitókép: Shutterstock