Az alvás szerepe az agyműködésben még mindig nagy rejtély, de elsöprő bizonyíték van arra, hogy a gyors szemmozgásos (REM) alvás segít az embereknek megszilárdítani az érzelmi emlékeiket.

De hogy ez valójában hogyan játszódik le az agyban, azt a tudósok még mindig vizsgálják.

A prefrontális kéreg az agynak egy olyan része, amely nagymértékben részt vesz az érzelmi feldolgozásban, és mégis a REM-alvás során egyes neuronjai, az úgynevezett piramisneuronok furcsán csendesek.

Ez elsőre paradoxnak tűnhet. Végül is, hogyan segít az agynak ez a része az érzelmeink kontrollálásában alvás közben, ha nem aktív, amikor ténylegesen becsukjuk a szemünket?

Mint kiderült, a csend is egy erőteljes eszköz. Az alvó és éber egereken végzett kutatások szerint a prefrontális kéreg elcsendesedése a REM-alvás alatt segít az egész rendszer újraindításában, számol be róla a ScienceAlert.

Az eredmények összhangban vannak más, nemrégiben végzett tanulmányokkal, amelyek szerint az alvás kordában tartja az idegsejtek aktivitását.

Megfelelő REM-alvás nélkül az agyi hálózatok "túltelítődhetnek" érzelmi üzenetekkel, például félelemmel, ami megnehezíti a fontos jelek elkülönítését a háttérzajtól. Ébrenlétben ez ahhoz vezethet, hogy az egér túlságosan félelmetesen viselkedik vagy nem eléggé fél.

Amikor aktívak és ébren vannak, az agy neuronjai üzeneteket kapnak a "karjaiktól" (más néven dendritjeiktől). Ezek az üzenetek ezután a neuron testéhez (más néven a szómához) jutnak el, amely felelős az üzenetek továbbításáért a többi neuron felé.

REM-alvás közben azonban az egerek prefrontális kéregben lévő neuronjai másképp viselkednek. A dendritek fokozott aktivitást mutatnak, de a szóma csökkent aktivitást mutat.

„Ez a két sejtrekesz szétválasztását jelenti, más szóval a szóma mélyen alszik, a dendritek pedig ébren vannak”

– magyarázza Antoine Adamantidis neurológus a svájci Berni Egyetemről.

Egyszerűbben fogalmazva ez a szétkapcsolódás azt jelenti, hogy a neuronok feldolgozzák a már kapott információkat, de nem küldenek tovább üzeneteket.

Mivel a neuron teste már nem küld annyi üzenetet, a karjainak van ideje megszilárdítani a már kapott információkat, lényegében „megtanulva”, hogy mely bejövő üzeneteket kell elküldeni, és melyeket nem. Ez lehetővé teszi az agy számára, hogy másnap jobban reagáljon a környezeti változásokra, és az állatok nagyobb hatékonysággal tudnak különbséget tenni a veszély és a biztonság között.

Amikor a dendritek aktivitását gátolták a REM-alvás alatt, a vizsgálatban részt vevő egerek elvesztették a veszélyt és a biztonságot jelző hangjelzések megkülönböztetésének képességét.

Eközben, amikor a szoma nem volt hatékonyan elhallgattatva a REM-alvás alatt, az egerek összességében jobban ráhangolódtak a veszélyre utaló jelekre.

„Ez az érzelmi emlékek túlzott konszolidációját eredményezheti, amelyet a poszttraumás stresszbetegségeknél és más affektív pszichiátriai és hangulati zavaroknál megfigyeltek, és amely gyakran a REM-alvás zavarával jár együtt”

– vélik a szerzők.

A mechanizmust emberi neuronokon még nem figyelték meg, de az eredmények segíthetnek a tudósoknak jobban megérteni, hogy az olyan állapotok, mint a poszttraumás stressz zavar és az alvászavarok miért kapcsolódnak olyan szorosan egymáshoz.

Nyitókép: Shutterstock