Mióta egy történész azt állította, hogy az ételt a II. világháború alatt Olaszországban kapható amerikai ételadagok ihlették, folyamatos a vita.
Március végén jelentette be az olasz kulturális minisztérium és az olasz mezőgazdasági minisztérium, hogy közösen jelölték az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára az „olasz konyha: fenntarthatóság és biokulturális sokszínűség" nevet – adja hírül a Food & Wine.
Bár az olasz konyhát a nápolyi pizzakészítés művészetével, a szarvasgomba vadászattal és más kulturális büszkeségekkel egy listára tenni óriási megtiszteltetés, a híreket beárnyékolták azok az állítások, amelyek szerint az amerikaiaknak is közük van egy klasszikus olasz étel, a carbonara feltalálásához.
Alberto Grandi, a Pármai Egyetem gasztronómiaprofesszora volt az első, aki megkérdőjelezte egyes olasz ételek eredettörténetét.
Az olasz konyha valójában inkább amerikai, mint olasz
mondta, és az Egyesült Államokba irányuló olasz kivándorlást említette az egyik tényezőnek. Hozzátette, hogy az első „kizárólag pizzát kínáló" pizzéria 1911-ben New Yorkban nyílt meg, nem Nápolyban.
Bármennyire is nehéz lehet ezt néhány olasznak lenyelni, Luca Cesari ételtörténész kutatásai is alátámasztják, hogy a pasta alla carbonara „egy Olaszországban született amerikai étel" volt a második világháború alatt. Renato Gualandi séf 1944-ben a brit és az amerikai hadsereg tagjainak főzése közben alkotta meg a mára ikonikussá vált receptet, az amerikaiaknál rendelkezésre álló „mesés szalonnát, kiváló tejszínt, némi sajtot és porított tojássárgáját" használva hozzá. Úgymond az olasz zsenialitás és az amerikai erőforrások kombinációja volt az étel.
A carbonara első ismert receptje a Vittles and vice: An extraordinary guide to what's cooking on Chicago's Near North Side című könyvben jelent meg 1952-ben, 1954-ig pedig egyetlen olasz médiumban sem tűnt fel.
Fotó: Shutterstock
Függetlenül a tényektől, vagy ezeknek az ételeknek a valódi eredetétől, az olaszok nem veszik be olyan könnyen ezeket az állításokat. Grandi jól ismeri a vitákat:
Nem értem, miért támadnak sokan, hiszen én nem az olasz ételek vagy termékek minőségét kérdőjelezem meg, hanem történelmileg rekonstruálom és filológiailag helyesbítem ezeknek az ételeknek a történetét. Kimutattam, hogy az elmúlt 50-60 év számos étele az atlanti kultúrával való kölcsönhatásokból származik.
Az ügy kétségkívül nagy médiavisszhangot kapott. Míg egyes olaszok kérdőre vonták Grandit, mások viccből hasonlóan felháborító állításokhoz folyamodtak.
A bivalymozzarellát pedig Buffalo Bill találta fel
− írta valaki a Twitteren.
Nyitókép: Shutterstock
