Egy új tanulmányban a kutatók közel egy évtizeden át követtek nyomon több mint 158 000, többnyire középkorú felnőttet, és megállapították, hogy a magasabb cukorbevitel jelentősen nagyobb eséllyel jár a demencia kialakulásával, és bizonyos genetikai tulajdonságok még tovább növelik ezt a kockázatot.

Bár a demenciát gyakran az idősebbek betegségének tekintik, biológiai alapjai már évtizedekkel korábban megalapozódhatnak. Az Egyesült Államokban a 65 és 74 év közötti felnőttek körülbelül 1,7%-a él diagnosztizált demenciával, és ez az arány 75 év felett meredeken emelkedik. Ez a tanulmány 50 év körüli embereket követett nyomon, hogy felmérje, vajon az élet ezen szakaszában a cukorbevitel összefüggésben áll-e a demencia kialakulásának nagyobb kockázatával a következő évtizedben – mielőtt a tünetek általában megjelennek.

Korábbi kutatások összefüggést mutattak a magas cukorbevitel és a demencia kialakulásának nagyobb kockázata között, de kevés tanulmány vizsgálta, hogy ez a kockázat hogyan változhat az egyén genetikai felépítése alapján. Az új tanulmány segít pótolni ezt a hiányosságot, és személyre szabottabb képet ad arról, hogy a cukor és a genetika hogyan hatnak együtt a hosszú távú agyi egészségre.

A tanulmányt egy kínai székhelyű, táplálkozás, járványtan és krónikus betegségek terén jártas orvosi kutatócsoport végezte. A kutatók az UK Biobank adatbázisát használták, amely egy nagy léptékű, folyamatos egészségügyi tanulmány, amely több mint 500 000, 37 és 73 év közötti felnőttet foglal magában Angliából, Skóciából és Walesből. Ebben az elemzésben a kutatók 158 408 résztvevőre összpontosítottak, akiknek átlagéletkora 56 év volt, és akik többszörös 24 órás étkezési visszapillantást végeztek, valamint genetikai mintákat adtak. 

Ez lehetővé tette a csapat számára, hogy megbecsülje az egyes személyek hozzáadott cukor (pl. üdítőkben, édességekben és süteményekben található) és természetes cukor (gyümölcsökben és tejtermékekben természetesen előforduló) bevitelét, és kiszámítsa a cukoranyagcserével, a bélbaktériumokkal és a demencia hajlammal kapcsolatos tulajdonságok genetikai kockázati pontszámát.

A résztvevőket közel 10 évig követték nyomon, és a demencia eseteket a kórházi és halálozási nyilvántartási adatokkal együtt a nemzeti egészségügyi nyilvántartásokból azonosították.

A követési időszak alatt a résztvevők körülbelül 0,7%-ánál diagnosztizáltak demenciát. Ez alacsonynak tűnhet, de figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb résztvevő a vizsgálat kezdetekor 50 év körüli volt, vagyis olyan korban, amikor a demencia még ritka.

Ezenkívül a kutatók azt is megállapították, hogy azoknál, akik a legtöbb hozzáadott cukrot fogyasztották, 43%-kal magasabb volt a demencia kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik a legkevesebbet fogyasztották. Még a természetesen az élelmiszerekben található cukrok is összefüggésbe hozhatók a kockázat némi növekedésével, bár a hatás kisebb volt.

Emellett a genetika is szerepet játszott. Azok a résztvevők, akik bizonyos bélrendszerrel kapcsolatos genetikai tulajdonságokkal rendelkeztek – konkrétan alacsonyabb Ruminococcaceae UCG-014 vagy magasabb Oscillospira pontszámmal –, érzékenyebbek voltak a cukor demencia kockázatára gyakorolt hatására. Ezek a gén-étrend kölcsönhatások biológiai tulajdonságaiktól függő következményeket sugallnak.

A tanulmány limitációját jelentette, hogy a UK Biobank résztvevői átlagosan egészségtudatosabbak, kevésbé hajlamosak az elhízásra és jómódúbbak, mint az Egyesült Királyság általános lakossága, ami azt jelenti, hogy az eredmények nem feltétlenül vonatkoznak minden csoportra egyformán.

Érdemes megjegyezni, hogy a résztvevők körülbelül 90%-a fehér bőrű volt. Ez a tanulmány nem tartalmazott elég sokszínű faji összetételű populációt ahhoz, hogy feltárja, hogyan különbözhet a cukor, a genetika és a demencia kockázata a különböző faji vagy etnikai csoportok között. Végül, az étrendi információk is önbevalláson alapultak, ami bizonyos pontatlanságot eredményezhet. Emellett pedig, bár a tanulmány szoros összefüggést talált a cukorfogyasztás és a demencia kockázata között, ez nem bizonyítja, hogy a cukor közvetlenül okozza a betegséget. 

A demencia több millió embert és családjukat érinti. Ez a tanulmány arra utal, hogy az 50-es éveiben fogyasztott ételek – különösen a cukorbevitel – hatással lehetnek az agy egészségére az elkövetkező években. A cukorbevitel egy módosítható kockázati tényező, ezért a hozzáadott cukorok fogyasztásának csökkentése a legtöbb ember számára okos tanács. Azok számára, akik genetikailag hajlamosak a demenciára, ez különösen fontos lehet.

(EatingWell)