Befolyásolhatja az egészséget, ha megosztod mással az ágyadat
A nyugati társadalomban sokan számítanak arra, hogy egyedül alszanak, ha nem is romantikus partnerrel. De más csoportban élő állatokhoz hasonlóan az emberi együtt alvás is gyakori, némi kulturális és életkori eltérés ellenére. Sok kultúrában pedig a rokonokkal való közös ágyban alvás tekinthető tipikusnak.
A nyugati országoktól eltekintve a gondozó és a csecsemő együtt alvása gyakori – Dél-Amerika, Ázsia és Afrika egyes részein 60-100 százalékos arányban.
Gyakorisága ellenére a csecsemőkkel való együtt alvás ellentmondásos. Egyes nyugati nézetek, amelyek az önállóságot értékelik, azzal érvelnek, hogy az egyedül alvás elősegíti az önnyugtatást, amikor a csecsemő éjszaka felébred. Az evolúcióval foglalkozó tudósok szerint azonban az együtt alvás az emberi lét során mindig is fontos volt a csecsemők meleg és biztonságos alvása szempontjából.
Sok kultúra nem várja el, hogy a csecsemők önnyugtatóan viselkedjenek, amikor éjszaka felébrednek, és az éjszakai felébredéseket a szoptatás és a fejlődés normális részének tekintik.
A hirtelen csecsemőhalál szindrómával (Sids) kapcsolatos aggodalmak gyakran arra késztetik a gyermekorvosokat, hogy lebeszéljék a közös ágyban alvásról. Ha azonban a tanulmányok ellenőrzik a Sids egyéb kockázati tényezőit, beleértve a nem biztonságos alvófelületeket, akkor úgy tűnik, hogy a Sids kockázata statisztikailag nem különbözik az együtt alvó és az egyedül alvó csecsemők között.
Ez lehet az egyik oka annak, hogy az olyan szervezetek, mint az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia, a National Institute for Health and Care Excellence és az NHS ajánlása vagy az, hogy a csecsemők „a szülők szobájában, a szülők ágyához közel, de külön felületen aludjanak”, vagy az, hogy ha az ágyban alszanak, akkor gondoskodjanak arról, hogy a csecsemő „szilárd, lapos matracon aludjon”, párnák és paplanok nélkül, ahelyett, hogy teljesen lebeszélnék az együtt alvásról.
A kutatók még nem tudják, hogy az együtt alvás okoz-e különbségeket az alvásban, vagy, hogy az e különbségek miatt történik. Az 1990-es években végzett kísérletek azonban azt sugallták, hogy az együtt alvás elősegítheti a tartósabb és gyakoribb szoptatást.
A jelenlegi kutatás az agyi aktivitást mérő szenzorok segítségével is atta utalt, hogy a csecsemők és a gondozók alvása könnyebb lehet az együtt alvás során. A kutatók szerint azonban ez a könnyebb alvás valójában segíthet megvédeni az Sids ellen, mivel a csecsemőknek több lehetőségük van arra, hogy felébredjenek az alvásból, és jobban kontrollálni tudják a légzőrendszerüket.
Más szakemberek szerint az együttalvás a szülő-gyermek kötődés elősegítésével és a csecsemők stresszhormon-szabályozásának támogatásával a csecsemők érzelmi és mentális egészségére is jótékony hatással van. A jelenlegi adatok azonban nem meggyőzőek, mivel a legtöbb tanulmány vegyes eredményeket mutat, vagy nem mutat különbséget az együtt alvók és az egyedül alvók között a rövid és hosszú távú mentális egészség tekintetében.
Gyerekkori együtt alvás
A gyermekkori együtt alvás a csecsemőkor után is meglehetősen gyakori a világméretű felmérések szerint. Egy 2010-es, több mint 7000 brit család körében végzett felmérés szerint a gyermekek 6 százaléka legalább négyéves koráig állandóan együtt aludt az ágyban.
Míg egyes családokban a gyerek alvászavarai miatt alkalmazzák az együtt alvást, számos országban – beleértve néhány nyugati országot, például Svédországot, ahol a gyermekek iskoláskorig gyakran alszanak együtt a szülőkkel – kulturálisan a gondoskodó környezet részének tekintik.
Emellett az is gyakori, hogy a testvérek osztoznak egy szobán vagy akár egy ágyon. Egy 2021-es amerikai tanulmány szerint a három és öt év közötti kisgyermekek több mint 36 százaléka osztozott valamilyen formában az ágyon éjszakára, akár gondozókkal, testvérekkel, háziállatokkal vagy ezek kombinációjával.
Két közelmúltbeli amerikai tanulmány, amelyekben csuklón viselt aktigráfokat (mozgásérzékelőket) használtak az alvás nyomon követésére, azt mutatta, hogy a közös ágyban alvó gyerekek alvási ideje rövidebb lehet, mint az egyedül alvó gyerekeké.
Ez a rövidebb alvásidő azonban nem magyarázható az alvás közbeni nagyobb zavarokkal. Ehelyett a közös ágyban alvó gyermekek alvásveszteséget szenvedhetnek azáltal, hogy később fekszenek le, mint a magányosan alvók.
Felnőttek együtt alvása
Az amerikai National Sleep Foundation 2018-as felmérése szerint a jelentős társukkal együtt élő felnőttek 80-89 százaléka alszik egy ágyban. Sok pár úgy találja, hogy ez fokozza a közelség érzését. A kutatások azt mutatják, hogy a partnerrel való közös ágyban alvás hosszabb alvásidőt és összességében jobb alvásérzetet eredményezhet.
A közös ágyban alvó párok gyakran szinkronba kerülnek egymás alvási szakaszaival, ami fokozhatja az intimitás érzését.
Egyes tanulmányok szerint azonban a heteroszexuális kapcsolatban élő nőknek nagyobb gondot okozhat az alvásminőség, ha megosztják az ágyat, mivel könnyebben megzavarhatja őket a férfi partnerük mozgása. Emellett az ágyban osztozó párok kevésbé mélyen alhatnak, mint amikor egyedül alszanak, még akkor is, ha úgy érzik, hogy együtt jobban alszanak.
Nyitókép: Shutterstock
