A fiatalabb generációk gyorsabban öregedhetnek – ez magyarázhatja a korai daganatok terjedését
Egy felnőtteket vizsgáló új tanulmány szerint a legújabb generációk biológiailag idősebbek, mint a korábbi generációk voltak ugyanabban a korban. Egy több mint 160 ezer ember adatait elemző vizsgálat szerint ez a jelenség összefügghet azzal is, hogy egyes daganatos betegségek egyre gyakrabban jelennek meg 55 éves kor alatt.
Egy új kutatás szerint a fiatalabb felnőtt generációk biológiai értelemben idősebbek lehetnek, mint az előző nemzedékek ugyanennyi éves korukban, legalábbis bizonyos vérbiomarkerek alapján. A kutatók szerint a jelenség segíthet megérteni, miért nő egyes daganattípusok előfordulása a fiatalabb korosztályokban, például a tüdő-, méh- és emésztőrendszeri rákok esetében.
Ha még egészséges állapotukban azonosítani tudjuk a legnagyobb kockázatnak kitett fiatalokat, miközben még egészségesek, akkor a megelőzésre és a korai felismerésre tudunk fókuszálni
– mondta Yin Cao molekuláris epidemiológus, a St. Louis-i Washington Egyetem Orvostudományi Karának munkatársa.
A daganatos betegségeket gyakran az öregedéssel hozzák összefüggésbe. Ennek oka, hogy a rák akkor alakul ki, amikor a sejtekben kritikus mértékű genetikai károsodás halmozódik fel, ami lehetővé teszi számukra, hogy ellenőrizhetetlenül növekedjenek és osztódjanak.
Ahogy öregszünk, szervezetünk egyre több DNS-károsodást halmoz fel – a táplálkozás, a levegőszennyezés, a napsugárzás és más környezeti hatások miatt. A károsodott DNS hibás utasításokat adhat tovább, ami a sejtosztódás zavarához vezet. Minél tovább élünk, annál több lehetőség nyílik arra, hogy ezek a károsodások felhalmozódjanak. Ez az egyik oka annak, hogy a rák kockázata az életkor előrehaladtával nő. Az elmúlt évtizedben azonban a betegadatok riasztó mértékű rákos megbetegedés-növekedést mutattak ki a fiatalabb generációk körében. Egy 2025-ös tanulmány például megállapította, hogy az Y generáció volt az első, amelynek tagjai bizonyos rákfajták tekintetében nagyobb kockázatnak voltak kitéve, mint szüleik generációja.
Cao és kollégái kutatásukban a biológiai öregedést vizsgálták, nem pedig egyetlen konkrét kockázati tényezőt. A biológiai életkor nem azonos a naptári életkorral, hanem azt mutatja meg, hogy a szervezet állapota mennyire „öreg” a biológiai markerek alapján.
A kutatók két nagyon nagy kohorszban három generációt vizsgáltak. A UK Biobank adatbázisában szereplő 154 169 felnőtt vérmarkereit elemezték, összehasonlítva az 1950-es évek elején születetteket az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején születettekkel. Emellett az amerikai „All of Us” kutatási programban részt vevő, az 1960-as vagy az 1990-es években született 10 262 felnőtt egészségügyi adatait is elemezték.
Fő mérőszámuk a PhenoAge volt, amely a biológiai öregedést méri a kronológiai életkor és kilenc vérbiomarker alapján, köztük a gyulladás markere, a CRP, valamint a glükóz, a kreatinin, az albumin és a fehérvérsejtek száma. Ezzel egy úgynevezett „age gap”, azaz életkorkülönbség) értéket határoztak meg, ami azt mutatja, hogy valaki biológiailag idősebb vagy fiatalabb-e a vártnál.
A generációk közötti kontraszt feltűnő volt. Azoknál, akik 1965 és 1974 között születtek az Egyesült Királyságban, a PhenoAge-szerinti standardizált korkülönbség 23 százalékkal nagyobb volt, mint azoknál, akik 1950 és 1954 között születtek. Ez a tendencia az Egyesült Államokban is megfigyelhető volt: az 1990 és 1999 között születettek standardizált életkori különbsége 92 százalékkal magasabb volt, mint az 1965 és 1969 között születetteké.
Vagyis a fiatalabb generációk átlagosan biológiailag „idősebbnek” tűntek ugyanazon életkorban.
Az adatok egy részhalmazát felhasználva a kutatók ezután megvizsgálták, hogy ezek az életkori különbség-értékek összefüggésben állnak-e a rák kockázatával.
Megállapították, hogy a magasabb értékekkel rendelkező embereknél nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy 55 éves koruk előtt rákot kapjanak, különösen tüdő-, emésztőrendszer- és méhrákot.
Az életkori különbség pontszámának minden egyes szórásnyi növekedésével a korai megjelenésű szilárd szöveti rákok kockázata 8 százalékkal emelkedett. A legerősebb összefüggés a tüdőrák esetében mutatkozott, ahol a kockázat 57 százalékkal nőtt. Ami feltűnő volt még, hogy ez az összefüggés akkor is fennmaradt, miután más tényezőket – például a dohányzást, az elhízást, a telomerek hosszát és a genetikai hajlamot – is figyelembe vették.
Eredményeink arra utalnak, hogy a korkülönbség különösen fontos lehet az olyan, egyre gyakrabban előforduló, korai megjelenésű rákok megértése szempontjából, mint a vastagbél- és a méhrák. Ugyanígy azoknál a rákfajtáknál is, amelyeknél jelentős, megmagyarázhatatlan kockázatot figyeltek meg, például a tüdőrák esetében.
– írták a kutatók tanulmányukban.
A biológiai öregedés különböző formái is eltérő összefüggéseket mutattak. A korai megjelenésű tüdőrák kockázata szorosabban kapcsolódott az immunrendszer öregedéséhez, a fehérjék elemzésén, az úgynevezett proteomikán alapuló vizsgálatok szerint.
A zsírszövet fokozott öregedése szorosabb összefüggést mutatott a korai megjelenésű vastagbél- és végbélrák kockázatával.
Végső célunk annak feltárása, hogy a modern környezeti tényezők hogyan épülnek be biológiailag a szervezetbe, és hogyan növelik a rák kockázatát, így a megelőzés az általános ajánlásokról a személyre szabott beavatkozásokra válthat át. Ez közelebb visz minket ahhoz, hogy a kockázatot korábban felismerjük, és olyan megelőzési stratégiákat dolgozzunk ki, amelyek az egyén biológiai adottságaihoz igazodnak
– fogalmazott Cao.
