Ilyen hatással lehet felnőtt életünkre, ha gyerekként gazdag barátaink voltak

Ha a szegény gyerekek gazdagabb gyerekek és szülők körében nőnek fel, sokkal nagyobb valószínűséggel keresnek magasabb fizetést későbbi életük során – állapították meg a Harvard, a Stanford és a New York-i egyetemek kutatói.

Az eredmények azt sugallják, hogy valóban van valami a „minden azon múlik, hogy kit ismersz” mondásban. A kutatók átlagosan azt találták, hogy ha egy alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű családból származó gyermek olyan területen él, ahol barátainak 70 százaléka gazdag (ami a legtöbb jómódú gyerekre jellemző), akkor felnőttkori jövedelme átlagosan 20 százalékkal nő, számol be róla a ScienceAlert.

Ez egy nagyon erős korreláció. Még az olyan tényezők, mint az oktatás vagy a foglalkozás sem adnak ilyen erős lökést a jövőbeli jövedelemhez.

A rossz hír azonban az, hogy úgy tűnik, a jövedelmi különbségek átlépése a barátkozás érdekében nagyon ritka az Egyesült Államokban – derül ki ugyanennek a csoportnak egy másik elemzéséből.

Los Angelesen kívül szinte egyetlen alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű amerikai irányítószám sem mutatott magas szintű gazdasági kapcsolatokat. Más szóval, a gyerekek inkább olyan korosztálybeli társaikkal lógnak együtt, akik hasonló osztályból származnak.

„Lehet, hogy az alacsony [társadalmi-gazdasági státuszú] emberek számára kevés lehetőség van arra, hogy magasabb [társadalmi-gazdasági státuszú] egyénekkel kapcsolódjanak, ha kevés ilyen ember van a közelben”

– írják a szerzők.

A kutatók már régóta gyanítják, hogy a társadalmi kapcsolatok befolyásolhatják a jövedelmi egyenlőtlenségeket és a gazdasági lehetőségeket egy társadalomban. De egészen a közelmúltig nehéz volt nagyszabású adatokat találni ennek a hipotézisnek az alátámasztására. A közösségi média olyan lehetőséget kínál ennek az elképzelésnek a tanulmányozására, mint még soha.

A Facebook-adatok felhasználásával a kutatók 21 milliárd online barátságot elemeztek, ami körülbelül 3500-szor nagyobb, mint az eddigi legszélesebb körben használt közösségi hálózatokra vonatkozó, Add Health néven ismert adathalmaz. A vizsgálatok során számos olyan tényezőt figyelembe vettek, amelyek segíthetnek egy gyereknek előrejutni az életben, beleértve a családi jövedelmet, a családi hátteret, az iskolai végzettséget, a foglalkozást és a szomszédságot.

Végül a gazdasági kapcsolatrendszer volt a társadalmi tőke egyetlen olyan mérőszáma, amely erősen korrelált a felfelé irányuló jövedelmi mobilitással (az egyszülős háztartásban való felnövekedés azonban negatívan befolyásolta, hogy a gyerekek feljebb jutottak-e a jövedelem és a gazdasági státusz tekintetében.)

Számos magyarázat van arra, hogy ez miért van így. Ha például az iskolában olyan gyerekekkel barátkoznak, akik magasabb jövedelmű családokból származnak, az segíthet a gyerekek törekvéseinek alakításában, vagy hozzáférést biztosíthat olyan információkhoz és munkalehetőségekhez, amelyekhez egyébként nem jutottak volna hozzá.

„Ez összhangban van azokkal a hipotézisekkel, amelyek szerint a hídtőke kifejezetten az előrejutás (és nem csupán a boldogulás) szempontjából hasznos. A [gazdasági kapcsolatok] és a mobilitás közötti összefüggésre azonban számos olyan alternatív magyarázat is létezik, amely nem támaszkodik a kapcsolatok mobilitásra gyakorolt oksági hatására”

– írják a szerzők.

Például az a fajta alacsony jövedelmű család, amelyik úgy dönt, hogy egy olyan területen él, ahol magas a gazdasági kötődés, rendelkezhet más demográfiai jellemzőkkel, amelyek befolyásolják gyermekeik felfelé irányuló mobilitásának arányát, vagy dönthet úgy, hogy beruház a gyermekei oktatásába.

A jelenlegi tanulmány csak a gazdasági kötődés és a gyermek jövőbeli gazdasági kilátásai közötti összefüggést tudta kimutatni. Ez a kapcsolat azonban olyan erős volt, hogy érdemes tovább vizsgálni.

A második tanulmányban a kutatók megállapították, hogy az osztályhatárokon átívelő barátságok kialakulásának mértéke függ attól, hogy egy személy mennyire van kitéve más osztályoknak, és mennyire hajlandó barátkozni más osztályokkal. Ha valaki inkább a saját társadalmi-gazdasági csoportjához tartozó emberekkel barátkozik, ahogyan ez az iskolákban, főiskolákon és városrészekben általában megtörténik, akkor az olyan beavatkozások, mint a megfizethető lakhatás vagy a sokszínű főiskolai felvételi arányok nem biztos, hogy elegendőek a jövedelmi egyenlőtlenségek javításához.

A kezdeményezések talán jobban tennék, ha a különböző hátterű emberek közötti kapcsolatokat támogatnák, és bőséges lehetőséget adnának nekik a megfelelő barátságok kialakítására. Érdekes módon a Harvard kutatói azt találták, hogy a nagyfokú sokszínűség más formáival, például faji hovatartozással rendelkező közösségekben nem feltétlenül magasabb a felfelé irányuló mobilitás szintje. Ami igazán számít, az a gazdasági sokszínűség és az egymáshoz való kapcsolódás.

„A gazdasági összeköttetés megteremtésében érdekelt embereknek ugyanúgy arra kellene összpontosítaniuk, hogy a különböző jövedelmű emberek interakcióba lépjenek egymással”

– mondta Johannes Stroebel, a tanulmány szerzője és a NYU közgazdásza a The New York Timesnak.

Ha a szerzőknek igazuk van, a jövedelmi ranglétrán való felkapaszkodás sokkal könnyebb lehet, ha a magas beosztásban lévő barátaink segítenek nekünk.

Nyitókép: Shutterstock