Ez az 5 szokás átalakítja a felnőtt gyerekeiddel való kapcsolatod
Erősebb és boldogabb kötődés alakulhat ki.
Gyermekeinket felnőni látni csodás, de nem egyszerű élmény. Bár nehéz lehet elfogadni, de kevésbé igénylik már a szülők társaságát és segítségét, mint korábban és amire néhány éve még esetleg szüksége volt tőlünk, arra valószínűleg már nem vágyik.
Sok szülőnek jelent problémát ez a folyamat, így nem kell kétségbeesni, ha ez nem zökkenőmentes. Családterapeuták osztották meg tippjeiket a HuffPost magazinnal, amelyeket a szülők tehetnek azért, hogy boldogabb, egészségesebb kapcsolatot alakítsanak ki felnőtt gyermekeikkel.
1. Ne adjunk kéretlen tanácsokat
Ha a felnőtt gyermekünk a karrierjével, a párkapcsolatával vagy a saját gyerekeivel kapcsolatos problémával fordul hozzánk, nem feltétlenül arra vágyik, hogy tippekkel és a véleményünkkel halmozzuk el. Lehet, hogy csak meghallgatásra és együttérzésre vágyik.
Ezt legkönnyebben úgy deríthetjük ki, megkérdezzük, mire vágyik, tanácsra vagy csak meghallgatásra, mondja Sarah Epstein dallasi házasság- és családterapeuta.
„A felnőtt gyerekek nem biztos, hogy következetes visszajelzést akarnak a döntéseikről. Ha a szülők el tudják fogadni, hogy csak akkor adnak tanácsot, ha kérdezik őket, és megtanulják azokat a készségeket, hogy átgondoltan meghallgassák őket, a kapcsolatuk szinte biztosan erősödni fog.”
Winifred Reilly, a kaliforniai Berkeleyben működő házasság- és családterapeuta szerint fontos, hogy "a saját sávodban maradj" a felnőtt gyermek szülőjeként.
2. Mutassa ki, hogy hiszünk gyerekünkben a nehéz helyzetek kezelésében
David Narang Los Angeles-i klinikai pszichológus szerint a felnőtt gyerekeiddel való erős kapcsolat kialakításának egyik kulcsa, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a gyerekünk képes megbirkózni az adott nehéz helyzettel és nem a megmentői vagyunk.
Narang szerint gyakori hiba a felnőtt gyerekek szülei körében, hogy túlságosan belemerülnek a gyermekük küzdelmeibe, és teljesen involválódnak abba.
„Ebben az életszakaszban az Ön értéke szülőként óabban rejlik, hogy képes elviselni a szenvedést, amit a gyermeke megpróbál elviselni”
– magyarázza Narang, aki azt tanácsolja, hogy hagyjuk gyerekünknek kiadni magából a szorongását, és a beszélgetés középpontjában mindig ő álljon.
3. Hibáztatás helyett kijavítás
Ha magunkat vagy a gyerekünket hibáztatjuk a kapcsolatunkban lévő hiányosságokért és problémákért, az biztos, hogy semmit nem fog megjavítani. Hibáztatás helyett inkább vállaljuk a felelősséget és nézzünk magunkba, hogy a jövőben jobban csináljuk, amit korábban esetleg nem tettünk (jól).
4. Ne írjuk elő, hogyan érezzen vagy cselekedjen a másik
Nagyon nem mindegy, hogyan reagálunk a gyerekünkre, főleg, ha éppen egy komolyabb problémával fordul hozzánk. A reakciónk megerősíti, vagy megcáfolja a hitüket, ezért kerüljük az olyan kifejezéseket, amelyek leértékelik vagy minimalizálják a tapasztalataikat, például: „Ez nem történt meg”, „Ne érezd így” vagy „Sajnálom, hogy így érzel”.
Még ha igazunk is van, ha azt mondjuk a gyerekünknek, hogy amit átélt, az nem történt meg, azzal nemcsak azt éreztetjük vele, hogy nem hallottuk vagy nem láttuk, de azt erősítjük benne, hogy ne bízzon az intuíciójában, és ne hozzánk forduljon a problémáival.
5. A határok tisztelete és bátorítása a kapcsolatban
A felnőtt gyerekek határokat szabhatnak a szüleiknek bizonyos témákkal kapcsolatban, amibe nem szeretnének beleszólást. Ahelyett, hogy megharagudnánk vagy megsértődnénk ezeken, próbáljuk meg tiszteletben tartani ezeket a határokat, sőt, meg is dicsérhetjük a gyerekünket, amiért kiállt azért, amire szüksége van ahhoz, hogy a kapcsolat működjön.
A határok felállításával nem az a célja a gyereknek, hogy eltaszítson minket, hanem hogy több őszinteséget és bizalmat teremtsen a kapcsolatban, ami remélhetőleg közelebb hoz minket egymáshoz.
(HuffPost)
Nyitókép: Shutterstock
