A gyermekkori elhanyagoltság befolyásolja a felnőttkori empátiánkat

Az érvényesítés egy személy szükségleteinek, érzéseinek, gondolatainak, érzelmeinek és viselkedésének megértése és érvényesnek való elismerése. Azon alapul, hogy képesek vagyunk együttérezni egy másik személlyel, és a megélt tapasztalataik alapján viszonyulni a valóságukhoz.

A másik oldalon az érvénytelenítés akkor fordul elő, amikor egy személlyel elhitetik, hogy szükségletei, érzései vagy megélt érzelmi tapasztalatai nem számítanak. Lényegében, ha valakit gyermekkorában arra kondicionáltak, hogy azt higgye, hogy az, ahogyan a világát érzékeli, ésszerűtlen vagy jelentéktelen, akkor ezek az üzenetek később bizonytalanságérzéshez, mély depresszióhoz, az önmagukban vagy másokban való bizalommal kapcsolatos problémákhoz és instabil önazonosság-érzéshez vezethetnek.

Az, hogy a szülők és a gondozók hogyan (nem) reagálnak a gyermekükre, döntő fontosságú a gyerek érzelmi fejlődése, pozitív szocializációja és önazonosságának kialakulása szempontjából. Az egészséges és következetes érvényesítés a szülők részéről segíthet abban, hogy gyermekükben az érték és az érték érzését keltse, hogy látják és meghallgatják.

A gyermekkori érvénytelenítésről úgy gondolják, hogy felnőttkorban számos mentális egészségügyi problémával áll összefüggésben, beleértve a borderline személyiségzavar és a nárcisztikus személyiségzavar fokozott kockázatát is. Bár az érvénytelenítés magában foglalhat nyílt szóbeli bántalmazást vagy nem, annak hatásai jellemzően hosszú távúak, és gyakran a gyermek felnőttkori kapcsolataiban is jelen vannak.

Az alábbiakban azt mutatjuk meg, milyen hatással lehet az érvénytelenítés a felnőttkori kapcsolatokra:

1. Érzelmi diszreguláció

Ha egy gyermeknek elutasították, lekicsinyelték vagy tagadták a valóságát, akkor felnőttként nehezen tudja azonosítani vagy kifejezni az érzelmeit. Érzelmileg elérhetetlenné válhat, és nehezen tud intim kapcsolatokat kialakítani vagy megtartani azt, amikor érzelmi sebezhetőségről van szó.

Az érzelmi elérhetetlenség alapja a túlélési mód; ha egy gyermeket arra kondicionáltak, hogy tévesen azt higgye, az érzelmi elhanyagolás és az érvénytelenítés „normális”, akkor olyan felnőtté válhat, aki az érzelmi intimitást fenyegetőnek és félelmetesnek látja. Ez a minta a kutatások szerint összefügg a patológiás nárcizmus megnövekedett kockázatával felnőttkorban.

Ugyanilyen gyakori, hogy túlreagálják a felnőttkori stresszhatásokat. Ezt a mintát a gondviselők kondicionálják, akik akaratlanul is formálják gyermekük szélsőséges reakcióit az érvénytelenítésre, ahol a gyermek megtanulja, hogy az érzelmi túlreagálás az egyetlen módja annak, hogy a szülő figyelmét magára vonja. A gyermek azt az üzenetet tanulja, hogy a normális reakciókat elutasítják vagy figyelmen kívül hagyják, míg a túlreagálással figyelmet kap, még ha az negatív figyelem is. Végső soron ez a minta negatívan megerősíti az intenzív érzelmek és a diszfunkcionális reakciók kifejezését, ami összefüggésbe hozható a borderline személyiségzavar megnövekedett kockázatával.

2. A biztonságérzet hiánya

A biztonságos és megerősítő kapcsolatok segíthetnek megalapozni a bizalmat és az érvényesülés érzését. Az, hogy egy személy képes-e biztonságban érezni magát a kapcsolataiban, kritikus fontosságú az általános kapcsolati elégedettség szempontjából. Ha azonban az illetőt gyermekkorában rendszeresen érvénytelenítik, gyakran hiányzik a biztonságérzet, a kiszámíthatóság és a megbízhatóság. Ennek az az eredménye, hogy a kapcsolatok érzelmileg kiválthatják benne az elutasítottság és a tehetetlenség érzését.

Ha nem érezzük magunkat biztonságban a kapcsolatainkban, nem tudunk bízni sem magunkban, sem az életünkben élőkben. Nagyon gyakori, hogy azok az emberek, akik gyermekkorukban jelentős érvénytelenítést éltek át, olyan partnerekhez vonzódnak, akik végül negatívan megerősítik a központi traumájukat, és tovább bántják őket, vagy teljesen elzárkóznak a kapcsolatoktól, mivel túlságosan bizonytalanok.

Hogyan ismétlődik a körforgás?

Mivel az érzelmi érvénytelenítést jellemzően gyermekkorban tanuljuk és kondicionáljuk, ezek a tapasztalatok megismétlődhetnek felnőttkori intim kapcsolatainkban. Sajnos előfordulhat, hogy nem vagyunk tudatában ezeknek a mintáknak, különösen, ha „kényelmesnek” és ismerősnek érezzük őket. Néhány gyakori piros zászlós jelenség a következő:

• Az üresség és a magányosság mély érzése, még akkor is, ha kapcsolatban vagyunk
• Úgy érzi, hogy nem hallják, nem veszik észre, vagy nem értik meg
• Krónikus bűntudat, szégyenérzet, depresszió vagy szorongás
• Kommunikációs zavarok vagy a kommunikáció megszakadása (a kommunikáció felületes vagy felszínes szinten tartása)
• Az érzelmi intimitás vagy a sebezhetőség elkerülése
• Önző vagy öncélú viselkedés, amely hatással lehet a másik személyre
• Gondolkodás nélküli cselekvés
• Képtelenség a másik emberrel való kapcsolatteremtésre, együttérzésre vagy vigasztalásra
• Érzelmi diszreguláció (gyakran ingadozik a bezárkózás vagy a kirohanás között)

Gyógyulás a gyermekkori érvénytelenítésből

Fontos tudni, hogy a korai érzelmi elhanyagolásból és érvénytelenítésből való gyógyulás lehetséges. A pszichoedukáció és az érzelmi tudatosság döntő fontosságú abban, hogy segítsen a személynek leküzdeni az érvénytelenítés érzését, és elkezdje megérteni, hogyan érvényesítheti saját megélt tapasztalatait.

Mivel nem várható el tőlünk, hogy tudjuk azt, amit soha nem tanítottak meg nekünk, az érzések és szükségletek azonosításának megtanulása lassú folyamat lehet, amelyhez odaadásra, az önszeretet gyakorlására és a kapcsolati traumák gyógyítására szakosodott terapeutához való fordulásra van szükség.

(Psychology Today)

Nyitókép: Shutterstock