A Monty Python hülyejárása csodát művel az egészséggel
Egy komolynak nem éppen nevezhető tanulmány felfedezte, hogy a komikus társulat által híressé tett gyaloglási stílus valójában erőteljes testmozgás.
A British Medical Journal tudományos folyóirat idei karácsonyi számában megjelent tanulmány tudományos eszközökkel bizonyította, hogy az 1970-ben, a BBC One-on debütált Hülye Járások Minisztériuma című Monty Python-videóban John Cleese karaktere, Mr. Teabag járása lényegesen több energia befektetést igényel, mint a normál emberi séta. Sőt, ha naponta csak 11 percet járunk hülyén, az hetente 75 perc intenzív fizikai mozgásnak feleltethető meg, ezzel pedig már szív- és érrendszerünk egészségéért is tehetünk.
A tanulmány kutatói önkénteseket filmeztek le, amint a hülyejárást gyakorolják, miközben anyagcsere-monitorokat viseltek. Céljuk az volt, hogy meghatározzák, milyen fiziológiai hatása van ennek. A tudósok azt szerették volna megállapítani, hogy a buta sétaforma megnöveli-e az emberek edzésének intenzitását és kalória felhasználását, és az egyébként egyszerű sétát komoly edzéssé teszi-e.
„Arra voltunk kíváncsiak, hogy a szándékosan nem hatékony gyaloglás hogyan befolyásolja az energiaköltségeket”
– mondta Glenn Gaesser, a phoenixi Arizonai Állami Egyetem mozgásfiziológia professzora, a tanulmány vezetője.
Vagy, Teabag urat idézve, ha a járásunk „meglehetősen butábbá” válik, vajon ez a változás jótékony hatással lehet a szervezetre, vagy csak a méltóságunkat fenyegeti?
Ennek kiderítésére Gaesser és kollégái 13 egészséges, 22 és 71 év közötti felnőtt önkéntes résztvevővel többször megnézették a Hülye Járások Minisztériumát.
A hülyejárás alapjainak elsajátítása után a résztvevők oxigénfelvétel mérésére szolgáló arcberendezést kaptak, mellyel elkezdtek sétálni egy rövid pályán Gaesser laboratóriumában. Először önmagukban, az általuk preferált tempóban sétáltak öt percig, majd elkezdték Putey-t utánozni, néha a bal lábukat is kihúzva és úgy nagyokat lépni, ezt is további öt percig. Végül az utolsó öt percben Teabag őrült lépteit utánozták, és általában végig vihogtak.
A tudósok ezután kiszámították a járókelők sebességét és anyagcsere-költségeit az egyes formák során. A Teabag úrhoz hasonló buta járás sokkal nehezebbnek bizonyult, körülbelül 2,5-szer annyi energiát igényelt, mint a nem buta járás. A Putey-stílusú sétálás eközben az energiaráfordítást tekintve a normál sétához hasonlított, de lassabb volt.
Gaesser elmondta, az eredmények azt sugallják, hogy a szuper őrült, Teabag-féle járás elég megerőltető lehet ahhoz, hogy erőteljes testmozgásnak minősüljön. Ha valaki naponta legalább 11 percig buta sétát tesz, az megfelel a szabványos ajánlásnak, miszerint hetente legalább 75 perc erőteljes testmozgást kell végezni, aminek érdemben javítania kell az egészségi állapotot és az aerob fittséget.
Meglepő módon kiderült, hogy ezek az eredmények váratlan megerősítést nyernek az emberi evolúcióban, mondta a mobilitást és az evolúciót tanulmányozó David Raichlen, a Los Angeles-i Dél-Kaliforniai Egyetem humán- és evolúcióbiológia professzora.
„Az emberi evolúció során az egyik legfontosabb adaptív előnyünk a nagyon gazdaságos, kétlábú járás kifejlesztése volt, amelynek során több mint 50 százalékkal kevesebb energiát használunk fel, mint legközelebbi élő rokonaink, a csimpánzok”
– fogalmazott.
Ennek eredményeképpen a normál gyaloglás alig teszi próbára a szívünket és a tüdőnket, és alig éget sok kalóriát.
Gaesser hozzátette, megérti, hogy a gyaloglás óriási kihívást jelent a fogyatékkal élők számára, és a tanulmánynak semmiképpen sem az volt a célja, hogy kirekessze vagy kigúnyolja őket.
De felboríthatjuk ezt a járáskönnyítést olyan biomechanikai finomításokkal, mint amilyeneket ahülyejárásnál láttunk, tette hozzá Raichlen, növelve a helyről helyre jutás energiaráfordítását.
Gaesser valójában úgy véli, hogy a hülyejárás hasznossága abban rejlik, hogy a leghétköznapibb sétáinkat helyettesíthetjük vele. A buszmegálló felé tartunk? Emeljük fel a térdünket, döntsük be a fenekünket, mellyel extra kalóriákat égetünk el, és javítjuk a kondíciónkat, magyarázta. Hozzátette, hogy ha aggódunk, hogy kellemetlen tekinteteket vonunk magunkra, akkor a buta sétát otthonunk vagy zárt irodánk beltéri kényelmében is megtehetjük.
Nyitókép: John Cleese / Twitter/ Twitter
