A legtöbben dobozokban élünk: hálószoba, autó, iroda, nappali – mesterséges fényben. Ez felborítja a belső ritmusunkat, rontja az alvást és növeli a szorongást. A komorebi egy japán szó, amely a fák levelei között átszűrődő napfényt jelenti. Nem csupán a napfényt, hanem a fény és árnyék játékát, a természet mozgását. Ha tudatosan keressük a természetes fényt – reggel kilépünk pár percre, figyeljük, hogyan változik a délutáni árnyék –, azzal nemcsak D-vitaminhoz jutunk, hanem újrahangoljuk a belső óránkat is. 

Nyugaton a takarítás teher. Japánban azonban – iskolákban, templomokban, irodákban – a közös terek rendbetétele közös felelősség. A soji, vagyis a reggeli takarítás lényege, hogy napi 10-15 percet tudatosan szánunk egy fizikai feladatra: letörölni az íróasztalt, felsöpörni egy sarkot, rendet tenni a könyvek között. A takarítás itt nem házimunka, hanem alázat, fegyelem és mentális tisztulás gyakorlata. Amikor rendet teremtünk magunk körül, az elménk is fellélegzik.

A legtöbben ébredés után azonnal a telefonunkhoz nyúlunk. Hírek, e-mailek, közösségi média – már az ágyból reagáló üzemmódba kapcsolunk. A japán szemlélet szerint érdemes máshogy indítani a napot: nyissuk ki az ablakot, mielőtt képernyőt néznénk. Engejük ki az éjszakai levegőt, érezzük a reggeli hőmérsékletet a bőrünkön, figyeljük a hangokat. Ez az egyperces gesztus jelzi az agyadnak: a nap elkezdődött, és mi döntjük el, hogyan.

A rendetlenség vizuális zaj. Minden széthagyott tárgy apró stresszjelzést küld az agyunknak. A seiri a szelektálás művészete: eldönteni, mi fontos, és elengedni a felesleget. A seiton pedig az elrendezés: minden megmaradt dolognak saját helyet adni. Próbájuk ki egy kis területen – például az íróasztalunkon. A tér tisztítása az elmét is könnyebbé teszi.

A látás uralja a modern világot, de az illat közvetlenül az érzelmi központunkhoz kapcsolódik. A monko szó szerint azt jelenti: „hallgatni a füstölőt”. Nem csupán megszagolni, hanem teljes figyelemmel érzékelni. Ez a hozzáállás azt tanítja, hogy a világ nem passzív tárgyakból áll, hanem figyelmet érdemlő jelenlétekből. Egy illat tudatos érzékelése azonnal visszahoz a jelenbe és csökkenti a szorongást.

A japán kultúrában a víz a megtisztulás szimbóluma. A misogi hagyományosan jeges vízesés alatti meditációt jelent, amely a test és lélek megtisztítását szolgálja. Nem kell vízesés alá állnunk, persze, már az is számít, ha zuhanyzás közben tudatosan figyelünk a víz érintésére. A hideg víz különösen élénkítő: felébreszti a testet, kitisztítja az elmét.