Sokan ekkor locsolják a növényeket, pedig kánikulában ez a legrosszabb időpont
A nyári hőhullámok idején a növényeknek nagyobb szükségük van a vízre, de ez nem jelenti azt, hogy bármikor vagy bármilyen mennyiségben érdemes locsolni őket. A kertészeti szakértők szerint a megfelelő időzítés és technika legalább olyan fontos, mint maga az öntözés. Összegyűjtöttük a legfontosabb szabályokat, amelyek segítenek abban, hogy növényeink a legforróbb napokat is átvészeljék.
Ha már sikeresen megterveztük és létrehoztuk a nyári virágágyásunkat, akkor a következő lépésben biztosíthatjuk annak tartós fennmaradását. Mutatjuk, mire van szüksége igazából a növényeidnek nyáron.
A legjobb, ha az öntözést kora reggelre időzítjük, amikor a talaj még hűvös, a párolgás pedig minimális, így a víz nagyobb része valóban a gyökerekhez jut. Ha erre nincs lehetőség a korai órákban, a késő esti locsolás is ideális, bár ilyenkor a leveleken maradó nedvesség növelheti egyes gombás betegségek kialakulásának kockázatát.
A tűző napsütésben a víz gyorsan elpárolog, épp mielőtt elérné a gyökérzónát, így ez nem hatékony. A szakemberek hozzáteszik, hogy a vizet mindig a növény tövéhez juttassuk, ne a levelekre, mert a nedvesség növelheti a levél megperzselődésének és a gombás fertőzések esélyét.
A sekély, gyakori locsolás helyett érdemes ritkábban, viszont bőségesen öntözni. A mély öntözés arra ösztönzi a növényeket, hogy gyökereiket mélyebbre növesszék, így jobban viselik a szárazabb időszakokat is. Fontos, hogy a sok víz legalább akkora problémát jelenthet, mint a túl kevés. A folyamatosan nedves talaj gyökérrothadáshoz vezethet, emellett a növények fogékonyabbá válhatnak a betegségekre és a kártevőkre is. Öntözés előtt mindig ellenőrizzük, hogy a talaj néhány centiméterrel a felszín alatt még nedves-e.
Ha kevés vizet adunk a növényeknek, a nedvességnek esélye sem lesz eljutni a gyökerekhez. Ennek következtében sekély gyökérzet alakul ki, amely sokkal érzékenyebb a hőségre és a kiszáradásra. A tartós vízhiány miatt a levelek lankadni, majd barnulni kezdhetnek.
A talajtakarás az egyik legegyszerűbb módszer arra, hogy tovább nedves maradjon a föld. A komposztból, fakéregből vagy szalmából készült, 5-10 centiméter vastag mulcsréteg csökkenti a párolgást, hűvösebben tartja a gyökereket, és idővel a talajt is javítja.
Ahogy azt a muskátlik esetében már kitárgyaltuk, a dézsákban és cserepekben lévő növények földje sokkal gyorsabban kiszárad, mint a szabadföldé. Kánikulában akár naponta kétszer is szükség lehet öntözésre, különösen kisebb cserepek esetén. Fontos, hogy a víz átjárja az egész földlabdát, és a cserép alján lévő vízelvezető nyílásokon is megjelenjen.
Ha megoldható, a legforróbb napokon a cserepes növényeket félárnyékba vagy árnyékba helyezzük. A napsütésben a cserepek – különösen a sötét színűek – rendkívül felforrósodhatnak, ami a gyökereket is károsíthatja. Már néhány órányi árnyék is sokat segíthet a növényeknek átvészelni a hőhullámot.
