Szakítás után szinte ellenállhatatlan lehet az érzés, hogy mindent leírjunk a másiknak, amit eddig magunkban tartottunk. Elmagyaráznánk, mennyire megbántott, megpróbálnánk megértetni vele, mit rontott el, vagy éppen könyörögnénk neki, hogy gondolja meg magát.

Csakhogy a friss érzelmi sokk ritkán a legjobb tanácsadó. Egy ilyen üzenet könnyen túl vádlóvá, kétségbeesetté vagy indulatosabbá válhat, mint ahogy eredetileg szerettük volna. Ha pedig nem kapunk választ, vagy olyan reakció érkezik, amire nem számítottunk, az újabb fájdalmas kört indíthat el.

Ha mindenképpen ki akarjuk írni magunkból, írjuk le, de egyelőre ne küldjük el. Adjunk magunknak legalább egy éjszakát, mielőtt eldöntjük, valóban szeretnénk-e, hogy a másik is elolvassa.

A közös fotók, üzenetek, ajándékok és a másik telefonszámának eltüntetése elsőre felszabadító ötletnek tűnhet. Mintha egyetlen mozdulattal megszabadulhatnánk mindattól, ami fáj. A kapcsolat emlékeit azonban nem lehet egy gombnyomással eltörölni. Ráadásul a szakítás utáni első órákban hozott végleges döntéseket később könnyen megbánhatjuk. Nem kell most azonnal eldöntenünk, hogy örökre töröljük-e a közös fotókat, vagy soha többé nem akarjuk látni a másikat.

Ha szükségünk van távolságra, inkább némítsuk le a másik közösségi oldal-profilját, tedgyükel egy mappába a fotókat, és hagyjuk későbbre a végleges törlést.

Egy pohár bor természetesen önmagában nem jelent problémát, de a szakítás estéjén könnyű észrevétlenül túllépni azon a ponton, amikor még csak lazítani szeretnénk. Az alkohol átmenetileg tompíthatja a szorongást, közben viszont ronthatja az ítélőképességet és felerősítheti a negatív érzéseket. Pont akkor, amikor egyébként is sérülékenyebbek vagyunk, könnyebben születhetnek meggondolatlan telefonhívások, üzenetek vagy akár váratlan látogatások.

Amit józanul nem tennénk meg, azt ne bízzuk egy üveg borra sem.

A szakítás egyszerre jelenthet veszteséget és szabadságot. Ezért az első napokban különösen erős lehet a késztetés, hogy mindent megváltoztassunk: felmondjunk a munkahelyünkön, elköltözzünk, lemondjunk egy régóta tervezett utazást, vagy akár teljesen új életet kezdjünk.

Néha valóban szükség van komoly változásokra, de nem feltétlenül az első órákban vagy napokban. A mostani döntéseket ugyanis könnyen a menekülési vágy irányíthatja. Ami ma tökéletes újrakezdésnek tűnik, néhány hét múlva akár újabb problémát jelenthet.

Ha lehet, adjunk magunknak néhány napot, aludjunk rá többször, és csak utána döntsünk olyan dolgokról, amelyek jelentősen befolyásolják az életünket.

Van, aki a szakítás után azonnal kikapcsolja a telefonját, bezárkózik otthon, és senkivel nem akar beszélni. Egy kis egyedüllétre természetesen szükség lehet, de a teljes elszigetelődés könnyen még mélyebbre húzhat. Nem kell mindenkinek elmesélnünk, mi történt, és az sem baj, ha most nincs kedvünk hosszú beszélgetésekhez. Egyetlen megbízható ember társasága azonban rengeteget jelenthet.

Lehet, hogy nem is kell beszélnünk a szakításról. Egy közös vacsora, egy séta vagy akár az is elég lehet, ha valaki egyszerűen mellettünk van. A lényeg, hogy ne maradjunk teljesen egyedül a gondolatspirállal.