Ez a legegyszerűbb módja a demencia-kockázat csökkentésének
Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Uruguay tudósai 378 932, 40 és 69 év közötti ember adatait elemezték, hogy megvizsgálják, hogyan teljesítenek kognitív szempontból azok, akik genetikailag programozva vannak a rendszeres szunyókálásra, azokhoz képest, akiknek nincsenek hasonló génjeik.
Kiderült, hogy a szundítók agya nagyobb volt, mint a 2,6-6,5 évvel fiatalabbaké.
„Tanulmányunk ok-okozati összefüggésre utal a szokásos szundikálás és a nagyobb teljes agytérfogat között”
– mondta Valentina Paz, a University College London (UCL) idegkutatója, a tanulmány vezető szerzője.
A 65 év feletti felnőttek körében végzett korábbi kutatások szerint a nappali szundikálás javítja a rövid távú kognitív képességeket, és a szundikálók a kognitív teszteken jobban teljesítenek, mint a nem szundikálók.
Az új tanulmány nem rögzítette a szundikálás hosszát, de korábbi tanulmányok szerint a 30 perc alatti szundikálás a legjobb, a korábbi szundikálás pedig kevésbé befolyásolja az éjszakai alvást.
A szunyókálás az utóbbi időben pozitív és negatív figyelmet kapott, és összetett kérdés, hogy a rendszeres negyven szundikálás jó vagy rossz hatással van-e a kognitív képességekre.
Az öregedés során a reakcióidő és a memória romlik leginkább, és az idősek körében gyakori a kognitív károsodás, ezért Paz és kollégái szerint fontos a módosítható kockázati tényezők, például az alvási szokások azonosítása.
„A szunyókálás és az agytérfogat közötti kapcsolat nem jól jellemezhető annak ellenére, hogy az idősebb felnőttek közel egyharmada szundikál, és az agytérfogat csökkenése gyakoribb az idősebb felnőttek körében”
– írja a csapat a közzétett tanulmányukban.
A tanulmány egyik szerzője egy korábbi, általa vezetett tanulmányban a UK Biobank önbevalláson alapuló szundikálásra vonatkozó adatait használta fel a szundikálási hajlamunkat befolyásoló genetikai változatok azonosítására. A csuklón viselt érzékelők a fizikai aktivitás méréseit rögzítették, hogy ellenőrizzék az önbevallott adatokat.
Az új kutatás az egészségi és kognitív eredményeket elemezte az ezeket a genetikai variánsokat hordozó egyének, valamint több alcsoport esetében, de fontos, hogy az adatokat kiigazították a lehetséges torzítások elkerülése érdekében.
A kutatók például nem vették figyelembe a túlzott nappali álmossághoz kapcsolódó variánst hordozó egyéneket. A genetikai adatok és az agyi szkennelések 35 080 egyén esetében álltak rendelkezésre, ezért a kutatók megvizsgálták az agytérfogatot és 92 DNS-szakaszt, amelyek a rendszeres nappali kialvatlanságra való hajlamhoz kapcsolódtak, és Mendel-féle randomizációval végeztek elemzést.
Ez a megközelítés segíthet az orvosi, közegészségügyi és genetikai döntések meghozatalában azoknak a géneknek az azonosításával, melyekről már ismert, hogy valamilyen egészségügyi hatással bírnak, és lehetővé teszi a kutatók számára, hogy a megfigyelési tanulmányok során más, valószínűleg befolyásoló hatású géneket is azonosítsanak. Ebben az összefüggésben alkalmazva az elemző eszköz segít csökkenteni a szundikálás és az egészségügyi előnyök közötti egyéb összefüggésekből eredő potenciális torzításokat.
„Ez az első olyan tanulmány, amely megpróbálja kibogozni a szokásos nappali szunyókálás és a kognitív és strukturális agyi eredmények közötti ok-okozati összefüggést”
– mondta el Paz.
Önbevallásukban 57 százalékuk azt mondta, hogy soha vagy ritkán szundikál napközben, míg 38 százalékuk néha, 5 százalékuk pedig általában. A napközben általában szundikálóknál azonban voltak olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják az egészséget, ha nem veszik figyelembe, mint például az idősebb kor, a dohányzás, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek.
„A születéskor beállított gének vizsgálatával a mendeli randomizáció elkerüli az egész élet során előforduló zavaró tényezőket, amelyek befolyásolhatják a szunyókálás és az egészségi állapot közötti összefüggéseket”
– magyarázta Paz.
A mendeli randomizáció azt találta, hogy a szunyókálásra hajlamos emberek agya fiatalabb volt, amikor az agytérfogat, mint az életkor mérőszáma került meghatározásra.
Az előre meghatározott szundikálók agya átlagosan 15,8 köbcentiméterrel volt nagyobb, és az agytérfogat becsült átlagos különbsége 2,6 és 6,5 évnyi öregedésnek felelt meg.
„Egyes emberek esetében a rövid nappali alvás lehet a kirakós játék része, amely segíthet megőrizni az agy egészségét az öregedés során”
– mondta el Victoria Garfield vezető szerző, a UCL genetikai epidemiológusa.
Természetesen a teljes agytérfogat csak egy összefüggés, és a kutatók szerint meglepő módon nem találtak különbséget a szunyókálók és nem szunyókálók között a hippokampusz (az agy memóriaképzés szempontjából kritikus agyterület) térfogatában, a reakcióidőben vagy a vizuális feldolgozásban.
„Bár ez egy jól kivitelezett tanulmány, vannak korlátai. Még ezekkel a korlátozásokkal együtt is ez a tanulmány azért érdekes, mert kiegészíti azokat az adatokat, amelyek arra utalnak, hogy az alvás fontos az agy egészségéhez”
– fogalmazott Tara Spires-Jones, az Edinburgh-i Egyetem neurológusa.
A szerzők elismerik, hogy minden résztvevő fehér európai felmenőkkel rendelkezett, ami korlátozta a tanulmány eredményeinek általánosíthatóságát, és javasolják, hogy a jövőbeni tanulmányokban más korcsoportokat is vizsgáljanak, randomizált kontrollvizsgálatok segítségével.
Nyitókép: Shutterstock
