A legfurcsább tény, ami valaha is igaz volt a memóriáról
Ez a tény a memóriával kapcsolatban lehangolónak tűnhet, de a hasznos emlékezés szempontjából kritikus fontosságú.
Egy emlék felidézése valójában más, egymással versengő emlékek elfelejtéséhez vezet – erősíti meg egy tanulmány.
Bár sok tudós úgy vélte, hogy az agynak így kell működnie, ez az egyik legmeglepőbb tény a memóriával kapcsolatban, amelyet az idegtudományi kutatások nemrég megerősítettek.
Dr. Maria Wimber, kognitív idegtudós, a tanulmány első szerzője elmondta:
„Bár az akadémiai szférán belül kialakulóban van az a meggyőződés, hogy az agy rendelkezik ezzel a gátló mechanizmussal, azt hiszem, sokan meglepődnek, amikor azt hallják, hogy az emlékek felidézésének van egy olyan sötét oldala, hogy másokat elfelejtetünk azáltal, hogy valójában elnyomjuk őket”.
A tanulmányban megfigyelték az emberek agyi aktivitását, miközben megpróbálták felidézni azokat a képeket, amelyeket korábban mutattak nekik.
Az agy apró agyi szakaszok aktivitásának mérésével az idegtudósok nyomon tudták követni az egyes emlékeket. Ezt vizsgálva megállapították, hogy ahogy egy emlék felidéződött, a többi elnyomódott.
Minden további alkalommal, amikor egy célemlék felidézésre került, az erősebbé vált, míg a többi gyengébb lett.
„Az emberek megszokták, hogy a felejtést passzív dolognak gondolják. Kutatásunk azt mutatja, hogy az emberek jobban részt vesznek abban, hogy alakítsák, mire emlékeznek az életükből. Meglepő az az elképzelés, hogy maga az emlékezés okozhat felejtést, és többet elárulhat a szelektív emlékezetről, sőt az önbecsapásról is”
– mondta Dr. Michael Anderson idegkutató, a tanulmány társvezetője.
A folyamatról úgy vélik, hogy kritikus jelentőségű a memória és a tanulás működésében.
A gondolat, hogy a felejtés segít a tanulásban, ellentmondásosnak tűnik, de képzeljük el, hogy létrehoztunk egy olyan agyat, ami képes mindent megjegyezni és felidézni. Amikor megpróbálná például felidézni, hogy hol parkoltunk le, azonnal eszünkbe jutna az összes parkoló, amit valaha láttunk, aztán át kellene válogatni a sok közül.
Az agyat csak a legfrissebb információ érdekli, és ez általában igaz a legtöbb emlékünkre. A közelmúltbeli események általában sokkal fontosabbak, mint a régen történtek. Ahhoz, hogy az agy gyorsabb és hasznosabb legyen a való világban, be kellene építenünk valamilyen rendszert a régi, haszontalan információk kizárására.
Valójában persze mindannyiunknak van egy ilyen szuperagya, amely rendelkezik diszkontálási rendszerrel: ez a felejtés.
Dr. Wimber egy másik olyan helyzetet is javasolt, amelyben a felejtés hasznos lehet:
„A felejtést gyakran negatív dolognak tekintik, de természetesen hihetetlenül hasznos lehet, amikor megpróbáljuk legyőzni a múltunkból származó negatív emléket. Tehát vannak lehetőségek arra, hogy ezt olyan területeken alkalmazzuk, amelyek valóban segítenek az embereknek.”
Hozzátette, hogy jelentősége van mindennek, ami az emlékezetre támaszkodik, de igazán jó példa erre a szemtanúk vallomásai.
„Amikor egy tanút arra kérnek, hogy emlékezzen vissza egy eseményre vonatkozó konkrét információkra, és újra és újra kikérdezik, ez a kapcsolódó emlékek rovására mehet – azt a benyomást keltve, hogy az emlékezete hiányos. Valójában az ismételt felidézés hatására elfelejtik ezeket a részleteket.”
(PsyBlog)
Nyitókép: Shutterstock
