Miért a 30-as éveinkben éljük a női barátságok aranykorát?
Sok nő már a harmincadik születésnapja környékén megkapja a figyelmeztetést: innen már nehezebb lesz. Nehezebb barátkozni, nehezebb megtartani a régi kapcsolatokat, nehezebb „egyben maradni” baráti szinten, mert mindenki más irányba indul. Házasság, gyerek, válás, költözés, karrier, kiégés – mintha ez az évtized szétválasztana bennünket. Pedig lehet, hogy épp az ellenkezője igaz.
A harmincas évek valóban táborokra osztanak. Van, aki családot alapít, van, aki egyedül él, más külföldre költözik, vagy teljesen új irányba fordítja az életét. Ezek a különbségek gyakran feszültséget hoznak: az egyik fél úgy érzi, a másik már nem érti az ő valóságát. A kisgyerekes barát szemforgatva hallgatja a randiproblémákat, a szingli pedig úgy érzi, láthatatlanná vált. Ismerős helyzetek.
A statisztikák is ráerősítenek erre a narratívára: kutatások szerint a nők a húszas éveik végén gyorsabban veszítenek el közeli barátokat, mint a férfiak. Mégis, sokaknál – köztük nálam is – párhuzamosan zajlik valami más: a ritkulás mellett mélyülés. Kevesebb barátság, de sokkal erősebbek.
A harmincas évek próbák sorozata. Komolyabb munkahelyi döntések, országváltás, idősödő szülők, anyagi felelősség, veszteségek, szakítások, egészségügyi ijedtségek. És érdekes módon ezek a terhek nem eltávolítanak, hanem közelebb hoznak – még akkor is, ha nem ugyanabban az életszakaszban vagyunk. Egy egyedülálló nő és egy vidéken élő, háromgyerekes anya élete látványosan különbözik, de a barátságuk alapja nem itt dől el.
Az igazán tartós női barátságokat nem az köti össze, hogy egyszerre házasodunk vagy egyszerre szülünk. Hanem az, ami már korábban is ott volt: közös humor, hasonló értékrend, közös emlékek, érzelmi összhang. És az a fajta elfogadás, ami nem követel állandó jelenlétet vagy azonnali válaszokat.
A kutatások szerint ezek a kapcsolatok nemcsak érzelmileg fontosak, hanem egészségügyi szempontból is. Egy 2019-es, a University College London pszichológusai által végzett vizsgálat arra jutott, hogy a közeli barátságok pozitívan hatnak a nők mentális jóllétére, önbizalmára és hosszú távú elégedettségére. Ahogy idősödünk, a barátok egyre inkább családtagként jelennek meg az életünkben.
A popkultúra is ambivalens képet fest erről. A Szex és New York című sorozat számos konfliktust mutat be a harmincas női barátságokban, mégis egy dolgot újra és újra bebizonyít: a romantikus kapcsolatok jönnek-mennek, de a barátság marad. Ugyanez a tanulság a Koszorúslányok című film esetében is – a feszültségek ellenére a barátság végül erősebb lesz, mint valaha.
Ennek egyik oka az, hogy harminc felett már jobban ismerjük magunkat. Tudjuk, kivel szeretünk időt tölteni, és kivel nem. Kevésbé akarunk mindenkinek megfelelni, tudatosabban osztjuk be az energiánkat. Ez óhatatlanul azt eredményezi, hogy a barátságaink válogatottabbak – de stabilabbak is.
A másik ok egyszerű: ez az életszakasz nehéz, ilyenkor pedig kiderül, ki az, aki valóban ott van. Nem kell ugyanazt átélnünk ahhoz, hogy egymás mellett álljunk. Elég, ha meghallgatjuk, támogatjuk és ítélkezés nélkül jelen vagyunk.
