Életveszélyes is lehet az orröblítés, ha nem megfelelően végezzük
Az orröblítés egyre népszerűbb módszer a szénanátha és az orrban lévő egyéb irritáló anyagok kezelésére. A módszer során egy speciális oldatot öntenek vagy spriccelnek az orrba, hogy kimossák a mikrobákat, a nyálkát és más törmeléket, például port vagy allergéneket.
A speciális, úgynevezett neti edényeket kifejezetten az orr öblítésére fejlesztették ki, ezekkel vizet önthetünk az egyik orrlyukba, miközben a fejünket oldalra döntjük, így lehetővé téve, hogy a folyadék a másik orrlyukon kifolyjon. A neti edények mellett sóoldatos vizes palackok és más speciális spray-k is alkalmazhatók az orr tisztításához.
A technika azonban nem veszélytelen, mert ha nem steril vízzel végezzük, baktériumokat juttathatunk a szervezetbe. Ez leginkább a legyengült immunrendszerű emberekre lehet kifejezetten veszélyes, sőt, halálos.
Az orrjáratok bármilyen, steril vagy más folyadékkal öblítése növelheti a fertőzés kockázatát. Az orr számos mikrobának ad otthont, amelyek segítenek megvédeni a testfelületeket. Az öblítéssel eltávolíthatjuk vagy elpusztíthatjuk ezeket a jó mikrobákat, lehetőséget adva így a kórokozóknak a szervezetbe jutásra.
A legnagyobb kockázatot azonban a folyadékban lévő baktériumok jelentik, így fontos, hogy előbbi steril legyen. A gyógyszertárakban széles körben kapható steril orrspray-k kifejezetten nem jelentenek kockázatot, a csapvíz azonban már igen.
Egy nemrég készült tanulmány tíz olyan embert azonosított, akik az Egyesült Államokban orrmosást végeztek, és acanthamoebával fertőződtek meg. Ez a mikroszkopikus, a környezetben, a vízben és a talajban is megtalálható amőba a szem, a bőr és a központi idegrendszer ritka, de súlyos fertőzéseit okozhatja.
Míg a kockázat a legtöbb egészséges ember esetében alacsony, a legyengült immunrendszerrel rendelkezők számára a parazitával való fertőzés végzetes lehet. A tíz ember közül hárman meghaltak, de egy másik tanulmány szerint az amerikai fertőzéses esetek 82 százaléka halálos kimenetelű.
A másik, a környezetünkben széles körben megtalálható agyevő amőba 97 százalékos halálozási arányt mutat az észlelt esetekben, még az egészséges emberek esetében is. Szerencsére ennek a parazitának a fertőzési esetei is ritkák, de a csapvíz használata orrmosásra és az édesvízi úszás összefüggésbe hozható a fertőzéssel.
Valószínű továbbá, hogy a fertőzések és a halálesetek száma sokkal magasabb azokban az országokban, ahol a tiszta vízhez való hozzáférés korlátozott.
Bár a fent említett amerikai tanulmány kis mintaszámú volt, mások is találtak veszélyes feltételezéseket a csapvíz orvosi eszközökben való használatával kapcsolatban. Az Egyesült Államokban 2021-ben végzett kutatás szerint az emberek 50 százaléka gondolta, hogy a csapvíz jó az orröblítéshez és a kontaktlencsék tisztításához.
Az orrban és az orr melléküregekben az erek közel vannak a felszínhez, így a kórokozók könnyebben bejuthatnak a véráramba. Az erek az allergia okozta gyulladás esetén is kitágulnak, így még közelebb kerülnek a felszínhez, ez pedig növeli a fertőzésveszélyt, különösen, ha az erek megrepednek.
Ezek az erek az arc „veszélyes háromszögeként” is ismert területen – a száj széle és az orr teteje, valamint a szemek közötti terület – húzódnak. Az ebből a régióból származó erek visszafutnak a koponyába, és összekapcsolódnak az agyat elvezető erekkel, utat biztosítva a mikrobáknak, hogy az arcüregekből az agyba jussanak, ahol súlyos fertőzéseket és akár halált is okozhatnak.
Az ilyen esetek jellemzően agyvelőgyulladással vagy orrmelléküreg-gyulladással kezdődnek, amely üregi üregi trombózissá fejlődhet.
Ilyenkor bármilyen fertőzés, például arcüreg gyulladás vagy egy folt az arcon, átterjed az üregi melléküregbe, amely az agyból vért vezet el. A szervezet védekezési mechanizmusként a fertőzés terjedését vérrögöt képezve próbálja megállítani, amely csökkenti az agyból történő véráramlást, és növeli a nyomást.
Az orrjáratok nem csak a torok hátsó részébe futó csöveket foglalják magukban. A fülből csatlakozó, úgynevezett eustachi csövek mindkét oldalon az orr hátsó részébe nyílnak, melyekhez számos melléküreg – vakon végződő terek – is csatlakozik. Ezek különböző funkciókat látnak el, például csökkentik a koponya súlyát, pufferzónát biztosítanak az arcot ért traumák esetén, és nagyobb felületet biztosítanak a belélegzett levegő felmelegítéséhez és nedvesítéséhez. Az orrjáratok tehát sokkal tágasabbak, mint amilyennek látszanak.
A más struktúrákhoz való szoros közelségük az oka például annak, hogy megfázáskor homlok, szem és akár fogfájást is tapasztalhatunk. Az orrjáratok a fogakat ellátó idegek közelében helyezkednek el, és ezek a terek nyálkával telnek meg, és általában begyulladnak és fájdalmat okoznak.
Ez azt is jelenti, hogy az allergének és a mikrobák bejuthatnak ezekre a területekre is. Ezeket a tereket egy különleges hámtípus, a testfelületeket borító szövet béleli. A hám nyálkát termelő sejteket tartalmaz, amelyek felszínükön csillóknak nevezett szőrszálakkal rendelkeznek.
Ez a szervezet két olyan mechanizmusa, amellyel megpróbálja távol tartani a baktériumokat a testtől. A nyálka ragasztóként fogja fel őket, így a csillók az orrjáratokban lefelé mozgatják őket egy olyan helyre, ahol a testből kifújva, az orrból kiszedve vagy lenyelve szabadulhatnak ki.
Kinek nem ajánlott az orrmosás?
Akiknek bármilyen arcüreg- vagy fülgyulladásuk van, kerüljék az orröblítést, amíg az el nem múlik, mivel az öblítés növelheti a nyomást a fülcsőben, vagy kórokozókat terjeszthet más területekre, ahol azok további fertőzést vagy kellemetlenséget okozhatnak.
Akiknek már eleve száraz az orrjárata vagy az orr melléküregük, azoknál az öblítés súlyosbíthatja a problémát, mivel a folyadék elpárolgása során a szervezet természetes védő kenőanyagának egy részét eltávolíthatja.
Az orröblítés mindig steril sóoldattal vagy előzőleg felforralt és kihűlt csapvízzel alkalmazzuk.
Nyitókép: Shutterstock
