Sokan csak hosszú idő után jutnak el egy egyszerű felismerésig: olyan emberrel érdemes ismerkedni, aki már az elején őszintén érdeklődik irántunk. A bizonytalanság, a várakoztatás és az állandó megfejtési kényszer könnyen romantikusnak tűnhet, pedig gyakran éppen ezek jelzik, hogy rossz irányba indultunk. A randizás egyik leggyakoribb csapdája éppen az, hogy nem az elérhető, nyitott és egyértelműen érdeklődő embereket választjuk, hanem azokat, akikért küzdeni kell. Akik nem válaszolnak időben, nem kezdeményeznek, távolságot tartanak, vagy csak annyi figyelmet adnak, hogy ne tudjunk teljesen továbblépni. Ez elsőre izgalmasnak tűnhet, de hosszabb távon könnyen kimerítő mintává válik.

A kultúránk régóta azt tanítja, hogy a szerelemhez akadályok kellenek. A nagy szerelmi történetek gyakran arról szólnak, hogy valaki kitartóan próbálja meghódítani azt, aki nem elérhető, máshoz kötődik, túl büszke, túl zárkózott, vagy egyszerűen nem viszonozza ugyanazzal az erővel az érdeklődést. Így könnyű elhinni, hogy a szerelem természetes része a bizonytalanság, a várakozás és a folyamatos bizonyítás. Ehhez sokaknál személyes tapasztalatok is társulnak. Ha gyerekként azt tanultuk meg, hogy a szeretet kiszámíthatatlan, távoli vagy feltételekhez kötött, felnőttként is ismerősnek érezhetjük azokat a kapcsolatokat, amelyekben újra és újra várnunk kell valakire. Ilyenkor a figyelem hiánya nem riasztó jelnek tűnik, hanem valami olyasminek, amit meg kell oldanunk.

Ez a minta a randizásban különösen könnyen működésbe lép. Elfogadhatónak érezhetjük, ha valaki azt mondja, nagyon kedvel minket, de csak egy hónap múlva ér rá találkozni. Ha egyszerre több ember között hezitál. Ha nem kezdeményez testi vagy érzelmi közelséget. Ha mindig mi írunk először, mi várunk, mi próbáljuk kitalálni, mire gondol, és mi magyarázzuk meg magunknak, miért nem tud jelen lenni. Pedig egy jó kapcsolat alapja nem az, hogy valakit rá kell venni az érdeklődésre. A közös élet később így is elég sok kihívást hoz: pénzügyeket, munkát, családi helyzeteket, intimitást, hétköznapi feszültségeket. Éppen ezért már az elején olyan emberre van szükség, aki nem bizonytalan abban, hogy szeretne-e ott lenni. Aki nem húzódik el, nem játszmázik, nem hagy folyamatos kételyben. Amikor nem egyértelmű, hogy a másik valóban vonzódik-e hozzánk, a testbeszéde sokat elárulhat. Ebben a cikkben olyan jeleket mutatunk, amelyek segíthetnek felismerni, van-e valódi érdeklődés a háttérben.

Ez nem jelenti azt, hogy csak tökéletes emberekkel érdemes randizni. Azt viszont igen, hogy az alapvető lelkesedésnek, figyelemnek és elérhetőségnek nem kellene alku tárgyának lennie. Ha valaki rendszeresen eltűnik, késlekedik, hárít, mások figyelmével játszik, vagy az alapvető igényeinket túlzásnak nevezi, az nem romantikus bonyodalom, hanem figyelmeztető jel. Arról, hogy miért vonzódunk azokhoz, akiknek nem feltétlenül kellünk, ebben a cikkben részletesebben is beszémoltunk.