A felnőttkori szorongásos zavarok 3 gyermekkori jele

A jelek közé tartozik az a hajlam, hogy egyedül csináljon dolgokat, könnyen és gyakran sír, és gyakran szomorúnak, boldogtalannak tűnik.

Mindezek a viselkedések a társadalmi és érzelmi visszahúzódáshoz kapcsolódnak.

Ezzel szemben az, hogy félénk, alázatos vagy fél a tekintélyes személyektől vagy általában az emberektől, nem jelzi előre a felnőttkori szorongásos zavarokat.

Nathan Monk, a tanulmány első szerzője és kollégái a kutatás során alapvetően azt tapasztalták, hogy a társadalmi elszigeteltséggel és szomorúsággal kapcsolatos gyermekkori szorongó viselkedések kockázatot jelentenek a szorongásos rendellenesség kialakulására a későbbi életkorban.

„Ezzel szemben a felnőttek körüli helyzeti félelmekkel és szorongással kapcsolatos viselkedésmódok nem hordozzák ugyanazt a kockázatot.”

A tanulmány több mint 1000, az új-zélandi Christchurchben született gyermeket követett nyomon több mint négy évtizeden keresztül.

A kutatók meglepően magas szintű szorongást találtak, a nők csaknem fele, míg a férfiak alig több mint negyede szenved szorongásos rendellenességben.

„Ez a kutatás megerősíti a szociális készségek és készségek aktív fejlesztésének fontosságát az érzelmek kezelésében, különösen a gyermek életének első 1000 napjában, ahol a szülők és a whānau (maori szó a kiterjesztett családra) kulcsszerepet játszanak”

– fogalmazott Dr. Kat Donovan, a tanulmány társszerzője.

Hozzátette, minden tamariki (maori gyerek) szorongást tapasztal egy bizonyos szakaszban, de ez csak akkor okoz aggodalmat, ha megzavarja a fejlődését, és csökkenti az oktatási és érzelmi tanulási lehetőségeket.

Dr. Donovan szerint a szülőknek nehéz látni, hogy gyermekük bajban van, de fontos, hogy segítsenek nekik elviselni az érzéseiket, és ne kerüljék el őket azzal, hogy bátorítják őket, hogy kihívást jelentő helyzetekbe kerüljenek, és lehetőséget biztosítanak számukra, hogy ki legyenek téve ezeknek a helyzeteknek.

„Ha azonban úgy érzik, hogy nem rendelkeznek megfelelő készségekkel ahhoz, hogy megbirkózzanak bizonyos viselkedésekkel, szülői tanfolyamokat vagy szakmai támogatást kell igénybe venniük.”

(PsyBlog)

Nyitókép: Shutterstock