Úgy érzed, túl gyorsan megy az idő? Így lassíthatod le

Sokan érzik úgy az idő előrehaladtával, hogy az évek csak úgy elröppentek. Ennek egyik oka az, hogy ahogy öregszünk, az olyan naptári egységek, mint az egy év, egyre kisebb arányt képviselnek a teljes életünkből, magyarázza Ruth Ogden, az angliai Liverpool John Moores University pszichológiaprofesszora a HuffPostnak.

„Amikor például 8 éves vagy, egy év az egész életed egy nyolcadát teszi ki, míg 80 évesen már csak egy nyolcvanadát. Ez hozzájárul ahhoz az érzéshez, hogy gyorsabban telik az idő.”

Egy másik ok azzal van összefüggésben, hogy az emlékeink hogyan befolyásolják az időérzékelésünket.

Az agyunk nem figyeli folyamatosan az időt, így amikor hosszú időszakokról, például napokról, hónapokról vagy évekről gondolkodunk, az ezekben az időszakokban kialakult emlékek számát használjuk útmutatásként arra vonatkozóan, hogy mennyi ideig tartottak ezek az időszakok, mutat rá Ogden.

„Ha például megkérdeznénk, hogy mennyi időnek tűnt X időszak, az agyad visszanézné, hogy hány emlék keletkezett X időszak alatt, és ezt használná az időtartamra vonatkozó útmutatásként. Minél több emléket képzünk egy időszak alatt, és minél élénkebbek és érzelmesebbek ezek az emlékek, annál hosszabbnak érzékeljük az időszakot.”

Érdemes arra is gondolni, hogy fiatalabb korunkhoz képest sokkal kevesebb új emléket alakítunk ki életünk későbbi szakaszában. Gyerekként folyamatosan új készségeket tanulunk meg a különböző iskolai tanórákon, valamint az azon kívüli tevékenységek során. Ahogy azonban öregszünk, általában kevesebb újszerű élményben van részünk, és előfordulhat, hogy évekig hasonló rutint végzünk, ami miatt az életet stagnálóbbnak és észrevétlenebbnek érezzük.

Így amikor az emlékeket használjuk az idő irányadójaként, Ogden szerin úgy érezzük, hogy nem sokat tettünk, és ezért rövid időszaknak kell lennie – tehát az idő repül.

Ennek tudatában segíthetünk lelassítani az időérzékelésünket, ahogy öregszünk, ha egész életünkben az újdonságokra és az új élményekre törekszünk.

Amikor újszerű tevékenységekben veszünk részt, új és élénk emlékeket alakítunk ki, amelyek megragadnak a fejünkben, és olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő lassabban telne, magyarázza Ogden. Hasonlóképpen, egy új készség elsajátításához szükséges kognitív terhelés befolyásolhatja az időérzékelésünket.

„Gondoljunk arra, amikor egy új helyre vezetünk – az odaút mindig hosszabbnak tűnik, mint a visszaút. Ez azért van, mert odaúton nem tudjuk, hová megyünk, sok új dolgot látunk, nagyobb a tervezés és a bizonytalanság, és ezek a dolgok lelassítják az időérzékelésünket. Az új tevékenységek és élmények ugyanígy működnek. Az újszerű élmények arra is képesek, hogy kizökkentsenek minket a mindennapi életünk mókuskerekéből. Megzavarják a rutinunkat, és ez megzavarja az időérzékelésünket. Továbbá, ha úgy döntünk, hogy valami újat csinálunk, akkor hatalmat kapunk az időnk felhasználásának módja felett. Amikor úgy érezzük, hogy mi irányítjuk az időt, nem érezzük úgy, hogy kicsúszik a kezünkből. Ez segít lelassítani.”

Az új élmények pillanatnyilag valóban azt az érzést kelthetik, mintha az idő gyorsan telne, de amikor visszagondolunk erre az időszakra, hosszabbnak fog tűnni. Ezt nevezi Claudia Hammond brit pszichológus „nyaralási paradoxonnak”, mely arról kapta a nevét, hogy a vakáció elrepülni látszik, amíg ott vagyunk a nyaraláson, de utólag jóval hosszabb időnek telik.

Számos módja van annak, hogy a mindennapi életünkbe több új, ismeretlen faktort engedjünk be. Ez lehet egy utazás tervezése egy távoli helyre, vagy lehet valami kisebb dolog, például egy másik útvonalon hazamenni a munkából. De belekezdhetünk egy új hobbiba is.

Az új emberekkel való találkozás egy másik ideális módja, vagy az önkéntesség egy számunkra fontos ügy érdekében.

Nyitókép: Shutterstock