Reverso órahátlap készítése Klimt festméynével

Híres eltűnt festmények láthatóak ezeken a limitált kiadású órákon

Adott három festmény, amelyek valamikor a múltban elvesztek vagy ellopták őket, aztán pedig csodával határos módon újra megkerültek. Ezek az alkotások Gustave Courbet, Vincent Van Gogh és Gustav Klimt nevéhez fűződnek. A Jaeger-LeCoultre pedig forgatható órájának a hátlapját használja vászonként, és lekicsinyítve lemásolják rájuk ezeket a képeket.


A Reverso kollekció első kiadása 1931-ben látott napvilágot. A darabok különlegessége abban rejlik, hogy az óra számlapját kivehetjük, megfordítva pedig valamilyen kép tárul a szemünk elé. A két oldalt cserélgetve olyan érzésünk lehet, mintha néha órát hordanánk, máskor meg valamilyen egzotikus ékszert.

„A miniatürizálás összetettsége kihívást jelentett. Ma felkerestük a festményeknek otthont adó múzeumokat, hogy megbeszéljük az újraalkotás finomabb pontjait, a színeket stb."

– mondja Catherine Rénier, a Jaeger-LeCoultre vezérigazgatója.

A Courbet-festmény az 1876-ban elkészített Lémon tó megtekintése címet viseli. A Genfi-tó látképét ábrázolja, ahol a festő lakott, miután száműzték Franciaországból 1873-ban. A folyamatosan változó kilátás inspirálta a megfestésére. A szóban forgó darabot egy kisebb kiállításon szemlélhették meg több más művel együtt, viszont nem tudták, ki lehet a készítő. Egy látogatónak szúrt szemet a kiállított mű, megvizsgáltatta, és csupán ezek után lett hitelesítve, hogy Courbet festette. Érdekesség még, hogy nem ecsettel készítette, hanem pengével, ami jellegzetes stílust ad munkáinak.

A Reverso Courbet modell számlapoldalát halszálkás textúra díszíti, és ködös szürkéskék színű.

Van Gogh-tól a Naplemente a Montmajourban alkotást választották. Példája ez a művész azon törekvésének, hogy a természetet új módon ábrázolja, megörökítve a Provence jellegzetes növényzetét és a naplemente előtti arany óra gazdag színeit.

Ezt a művet állítólag egy magántulajdonos akasztotta ki a házában, majd egy vendég látogatása után, aki azt állította, hogy hamis, a padlásra tette. Évekkel később a családja fedezte fel, és elvitte az amszterdami Vincent Van Gogh Múzeumba. A szakértők elemezték, és megállapították, hogy a pigmentek pontosan megegyeznek a Van Gogh által használtakkal.

A Klimt-festmény az Egy hölgy portréja lett. A története nagyon érdekes: a festő fülig szerelmes lett egy lányba, akiről eredetileg a portrét festette. A nő viszont elhunyt, ezért Klimt bánatában egy új portrét festett az eredeti képre egy másik hölgyről. Az 1990-es évek végén a művet egy olaszországi galériában állították ki, de a kiállítás megnyitása előtt ellopták. Néhány nappal később egy kertész találta meg. Egy kőfal hasadékában volt elrejtve valami borostyán alatt, egy fekete, vízálló zacskóban. Tökéletes állapotban maradt fenn.

A három típus nagyon korlátozott számban jelenik meg, mindegyikből csupán 10 darabot készítettek. Fekete aligátorszíjakra vannak kiegészítve, és áruk 107 000 dollár lesz, vagyis több mint 33 millió Ft.