Nem az, aminek látszik: az 500 éves festmény, ami máig zavarba ejti a művészettörténészeket
Egy több mint ötszáz éve készült festmény első pillantásra különösnek és szinte modernnek hat: a porcelánszerű bőrű Szűz Mária, a szokatlanul ábrázolt gyermek Jézus és a vörös-kék angyalok kompozíciója évszázadok óta viták tárgya. Jean Fouquet különleges alkotásáról a kutatók úgy vélik, hogy nem csupán vallási kép lehet, hanem egy rejtett portré is – amelyen a kor egyik leghíresebb nőalakja, Agnès Sorel, a francia király szeretője jelenhetett meg Máriaként.
Jean Fouquet Madonna szeráfok és kerubok körében (Vierge à l'Enfant entourée d'anges) című műve a kutatók nem csupán egy vallásos jelenetet ábrázolhat, hanem egy rejtett portrét is: sokan úgy vélik, hogy Szűz Mária arcán a 15. század egyik leghíresebb nőalakjának, Agnès Sorelnek, VII. Károly francia király szeretőjének vonásai jelennek meg.
A festmény története a 15. század közepére nyúlik vissza, amikor a francia festő és miniatúrakészítő itáliai tanulmányútjáról hazatérve teljesen új művészi szemlélettel kezdett alkotni. Fouquet Olaszországban megismerte a kibontakozó reneszánsz újításait, miközben a németalföldi festészet technikai eredményei is nagy hatással voltak rá. Ezekből az elemekből olyan egyedi stílust hozott létre, amely egyszerre ötvözte a középkori hagyományokat, a flamand realizmust és az itáliai reneszánsz gondolkodást.
A festmény eredetileg egy két részből álló oltárkép, úgynevezett diptichon részét képezte, amelyet a meluni kollégiumi templom számára készítettek. A francia forradalom után azonban a két táblát szétszedték és külön értékesítették.
A ma ismert alkotáson Szűz Mária látható, aki szinte földöntúli megjelenéssel ül egy trónon. Mellette a gyermek Jézus különleges, összetett testtartásban jelenik meg, miközben ujjával a képen kívülre mutat. A jelenetet kilenc angyal veszi körül: a vörös színű szeráfok és a kék színű kerubok.
A mű egyik legnagyobb rejtélye Szűz Mária megjelenése. A korábbi vallási ábrázolásokhoz képest Fouquet alakja szokatlanul sápadt, szinte márványszerű bőrrel, magas homlokkal és különleges szépségideállal jelenik meg. Ez vezetett ahhoz az elmélethez, hogy a festő nem kizárólag a bibliai alakot ábrázolta, hanem egy valódi személyt is megörökített.
A feltételezett modell Agnès Sorel lehetett, aki VII. Károly francia király hivatalos szeretője volt. A korabeli udvar egyik legbefolyásosabb nőjeként ismerték, és szépsége, valamint merész öltözködése miatt valóságos divatikonnak számított. Sorel sok szempontból hasonlított a festmény nőalakjához: világos bőre, magas homloka és különleges szépségideálja megfelelt annak a képnek, amelyet Fouquet megörökített.
A feltételezést tovább erősíti, hogy a festő kapcsolatban állt az udvarral, és Agnès Sorel támogatását is élvezte. Egyes kutatók szerint halála után Fouquet ezzel a szokatlan gesztussal állíthatott emléket neki: egy vallásos képen, Szűz Mária alakjában örökítette meg.
A festmény egyik legtöbbet vitatott részlete Mária fedetlen keble. A modern szemlélő számára ez szokatlannak tűnhet, a középkori és reneszánsz vallási művészetben azonban a szoptató vagy anyai szerepben ábrázolt Szűz Mária nem volt ismeretlen. A jelenet értelmezése szerint a mell nem erotikus szimbólumként jelenik meg, hanem az anyaság, a táplálás és az élet továbbadásának jelképeként. Éppen ez teszi különlegessé a képet: egyszerre hordoz vallási jelentést, politikai utalásokat és személyes emléket.
A festményt körülvevő angyalok színei sem véletlenszerűek. A hagyomány szerint a vörös angyalok a szeráfokat, a kékek pedig a kerubokat jelképezik, a keresztény angyali hierarchia legmagasabb rendjeit. Fouquet azonban szokatlanul merész módon alkalmazta ezeket az élénk színeket. A vörös és kék angyalok erős kontrasztot alkotnak Mária szinte áttetsző, porcelánszerű bőrével. A fehér hermelinpalást még tovább fokozza ezt a hatást: Mária úgy jelenik meg, mintha nem is hús-vér ember, hanem egy tökéletesre csiszolt szobor lenne.
A festmény különlegessége ugyanakkor nemcsak a színekben rejlik. Fouquet geometriai pontossággal építette fel a kompozíciót: ovális formák, körök és szabályos alakzatok ismétlődnek benne, amelyek harmóniát teremtenek az első látásra szokatlan jelenetben.
A gyermek Jézus egyik legérdekesebb részlete, hogy nem az édesanyjára vagy az angyalokra mutat, hanem a képen kívülre. A magyarázat valószínűleg az elveszett bal oldali táblában rejlik. Az eredeti diptichon másik oldalán ugyanis Étienne Chevalier, a mű megrendelője volt látható, a kutatók szerint Jézus valószínűleg rá mutatott, így összekötve a földi világot a mennyeivel. A gesztus azt sugallhatta, hogy a megrendelő nem csupán egy kívülálló, hanem a szent jelenet résztvevője.
Étienne Chevalier nemcsak az udvar egyik fontos alakja volt, hanem Agnès Sorel hagyatékának kezelője is. Ez tovább erősíti azokat az elméleteket, amelyek szerint a festmény személyes és politikai utalásokat is tartalmaz.
