Ilyen vécéket még biztosan nem láttál!

Marcel DuchampForrása paradigmaváltást hozott a művészettörténetben. A piszoár kiállítása egy múzeumi térben forradalmasította azt, ahogyan gondolkodunk a műtárgyakról, a művészi alkotómunkáról. Duchamp bátor, cinikus tette óta avantgárd és performansz művészek sokasága tornázta magasra az ingerküszöbünket, így a Kiscelli Múzeum csatornázásról szóló kultúrtörténeti kiállításán teljesen komfortosan fogadjuk a klozettek, festett porcelántálak, öntött vécék garmadáját.

Amikor a vécécsésze javított a halálozási adatokon

Nem kell sokáig visszamennünk az időben, hogy csak a legmerészebb álmokban szerepeljen az, ami ma az általános, személyes higiénia része: a csapból folyó víz és az öblítéses vécé. Az ipari forradalommal megkezdődött urbanizáció során tömegek érkeztek a városokba, és egy sor új probléma keletkezett. Közegészségügyi kihívást jelentett a kis helyen összezsúfolódott temérdek városlakó, és csak a kolera vagy a vérhas pusztítása nyomán, a csatornázás hiányának felismerésével kezdődött meg a közhigiéniai városfejlesztés, hogy ma már hatalmas föld alatti hálózat biztosítsa a mindennapi higiéniánk hátországát.

Ha felmerült benned valaha a kérdés:

• hogyan végezték a dolgukat egy középkori várban,
• milyen szobai árnyékszékek voltak a közművesítés előtt,
• a 18-19. századi hölgyek hogyan pisiltek abroncsos szoknyában,
• vagy milyen evolúción ment keresztül a vécépapír,

menj el a Kiscellibe. Ilyen kultúrtörténeti adalékokat egy városi sétán sem fogsz megtudni, szemrevételezni, és nyugi, nem itt fognak lefárasztani kaka-pisi viccekkel!

Szöveg: Tóbiás Lilla
Nyitókép: Wikipedia, in.hu