Akinek van (azonos nemű) testvére, valószínűleg érzett már irigységet vagy féltékenységet iránta élete során. Szebbnek, jobbnak, tehetségesebbnek gondolta vélt vagy valós okok miatt. De vajon tényleg van mit irigyelni a másiktól? Szilágyi Fanni Veszélyes lehet a fagyi című első nagyjátékfilmje erre ad lehetséges választ.
A budapesti kórházak egyikében radiológusként dolgozó Adél (Stork Natasa) mindennapjai hasonlóak. Reggeltől estig dolgozik, sokat ügyel, a nagy monotonitásban egy dolog kecsegtet reménnyel: a megpályázott állás Norvégiában, aminek sokadik körös interjúja után sem tudja, megkapja-e.
Mindeközben ikertestvére, Éva (Stork Natasa) tökéletes életét maximum az nehezítheti meg, hogyan tisztítsa ki ultra dizájnos otthona vadonatúj, méregdrága szőnyegéből a rálöttyent kávéfoltot. Bár alig néhány hónapja született gyereke, Éva tökéletes alakú, gyönyörű, a férje tehetős és jó fej, mi kell még a boldogsághoz?
Fotó: Mozinet
Adél ezzel szemben sápadt, mindig nyúzott, nőiességét nemhogy nem hangsúlyozza, de inkább el is rejti, szociális élete legnagyobb történését pedig az jelenti, ha az ápolókkal összejön egy kis traccspartira. Ezeket a sivár hétköznapokat töri meg Ákos (Patkós Márton), az Éva férje által vezetett építkezés egyik munkása, aki kitartóan udvarolni kezd Adélnak. Adél ennek ellenére nem könnyen adja át magát az érzéseinek, nem bízik abban, hogy valaki számára ő lehet az elsődleges, nem pedig a testvére.
A csavar itt indul, a film második fele az addig Adél szemszögéből bemutatott jeleneteket Éva perspektívájába helyezi át, és a testvérpárról addigra kialakult kép teljesen megváltozik a néző számára. Lehet, hogy Adél nem is olyan szánni való, mint gondoltuk, vagy Éva élete mégsem olyan tökéletes? Esetleg mindkettejük igazsága valós?
Fotó: Mozinet
Ezek a kérdések mind megjelennek a történetben, és a film első részében megjelenő szituációk másfajta kontextusban térnek vissza a második félidőben, de itt már Éva szemszögébe helyezkedve látjuk azokat. Szülés utáni depresszió, bántalmazó kapcsolat, testvérféltékenység, három önmagában is komoly témát jár körül a Veszélyes lehet a fagyi, és szerencsére nemcsak bele-belekapva ezekbe a problémákba, hanem viszonylag jól kibontva azokat.
A kettős főszerepben látható Stork Natasa, aki a New York-i filmhéten a legjobb színésznő díját kapta a filmben nyújtott alakításáért, Adélként és Évaként is plasztikussá teszi a karaktereket, és játékával szuperül meg tudja ragadni azok különböző rétegeit. Mind a két testvérrel azonosulni és osztozni tudunk egymástól nagyon különbözőnek tűnő problémáikon, melyek valójában, bizonyos pontjaikon nem is olyan eltérőek. Mindkettejüknek kell valami a másik életéből, mintha az sokkal tökéletesebb és könnyedebb lenne, miközben saját élethelyzetüket jóval nehezebbnek és fájdalmasabbnak élik meg a másikénál.
A film második részében újrajátszódó jeleneteket nemcsak a másik testvér szemszögéből láthatjuk, hanem más hangsúlyokkal, más megélésekkel, hiszen a két nő a saját történetén keresztül látja azokat, mindenkinek megvan a maga igazsága. Éppen ezért elkerülhetetlen a köztük lévő feszült, rivalizálással terhelt viszony, hiszen mindkettejüknek kell valami a másikból, amitől úgy gondolják, a saját életük kerekebb lenne. Közben a két testvér öntudatlanul, szervesen kötődik egymáshoz, jól példázza ezt a film végi, vizuálisan különös, erős hangulatú, a film valóságától némileg elemelkedett jelenet.
Fotó: Mozinet
Hogy melyik testvérből mit lehet irigyelni, döntse el minden néző maga, Szilágyi Fanni rendező (akinek A kamaszkor vége című rövidfilmje is részben az ikerkapcsolat nehézségeiről mesélt) sem akar különbségtételt szabni vagy ítéletet hirdetni abban, kinek melyik problémája validabb, vagy melyikük élete kívánatosabb. Két életutat és a boldogságkeresés különböző, de hasonlóan nehéz köreit mutatja be, melyek bizonyos pontokon összeérnek. A boldogságkeresés és a saját utunk megtalálása olykor pedig konfliktusokkal teli, a Veszélyes lehet a fagyi viszont reményteli képet mutat arról, hogy van megnyugvás.
Nyitókép: Mozinet
