Hetvenéves korában elhunyt Tarr Béla nemzetközi hírű filmrendező. Tarr amatőrként kezdett filmezéssel foglalkozni. 1977-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. 1981-1990 között a Mafilm rendezője, 1981-ben más rendezőkkel közösen megalapította a Társulás Stúdiót, amely négy évig működött.

1987-től működött együtt a nemrég Nobel-díjat kapó Krasznahorkai László regényíróval. Első közös munkájuk a Kárhozat volt, melyet 1990-ben Az utolsó hajó című rövidfilm követett, majd 1994-ben mutatták be a Sátántangót, amely nemzetközi hírnevet szerzett Tarrnak.

Szintén Krasznahorkai-mű, Az ellenállás melankóliája alapján készült a Magyar Filmszemlén fődíjat nyert Werckmeister harmóniák (2000). 2007 májusában a Cannes-i fesztiválon Georges Simenon regénye alapján készült A londoni férfi című filmjével vett részt a hivatalos versenyprogramban. Szabó István Hanussen című filmjének 1988-as meghívása óta nem volt magyar játékfilm a fesztivál legfontosabb szekciójában.

2011-ben pedig az utolsó filmje, A torinói ló versenyzett és nyerte el az Ezüst Medve díjat a Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon. 2022-től a Freeszfe Egyesület elnöke volt.

Tarr filmjeit nagy sikerrel mutatták be többek között Franciaországban, Olaszországban, Izraelben, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban.

Tarr Bélát a Guardian című brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi, így a magyar rendező megelőzi Quentin Tarantinót, Robert Altmant, Pedro Almodovárt és Steven Spielberget is.