Az igazi Morticia Addams szomorú élete
Maila Nurmi, aki az 1940-es és 50-es évek Hollywoodjának egyik legviharosabb és legrejtélyesebb csillaga volt, életét a gótikus szexepil és a morbid humor övezte. A Vampira karaktere egy halloweeni partin született meg, és bár élete tele volt viszontagságokkal, egyetlen este elég volt ahhoz, hogy a popkultúra örökre megjegyezze nevét.
Egyszer-másszor már megadatott az életemben, hogy úgy ücsörögjek színházi előadások székein, hogy a színpadról ismerős arcok néznek rám. Közülük néhányat csendben, magamban suttogva a barátaimnak is gondolok. Így aztán már tanúja voltam a jelenségnek, hogy milyen nehéz lehámozni magukról a függöny legördülte után a jelmezt, milyen búgócsiga-szerűen pörögnek követhetetlen fordulatszámon komédiák végén, és milyen mázsás terhet cipelve fáradnak el Csehov után meghajolva. De, amit Maila Nurmi, az 1940-es, 50-es évek hollywoodi csillaga vitt véghez benne maradva a hozzá lényegült Vampira szerepben, az egészen példátlan.
Morticia Addams-ihlette testhezálló, homokórát mímelő koromfekete ruhájában gátlástalan, minden béklyót lerázó végzet asszonyaként gúnyolta a boldog kertvárosi háziasszonyok eszményeit és mindennapjait, megteremtve a gótikus divatirányzat alapjait. Eseménydús életében kisebb-nagyobb epizódszerepekre feltűnt Orson Welles, Marlon Brando, Elvis Presley és James Dean is, de az elképesztően dögös fekete karaktert a rózsaszín happy end mindig elkerülte.
Finn bevándorlók gyermekeként látta meg a massachusetts-i napvilágot, egy elnyomóan agresszor apa és egy kétségbeesésében az alkoholizmusba menekülő anya családjába pottyanva. Meg sem várva az amerikai nagykorúságot jelző 21. gyertyát, már menekült is Los Angeles felé, hogy berúgja a hollywoodi álomgyár ajtaját. Mivel aprócska korától színész, vagy legalább hangokat kölcsönző szinkronszínész szeretett volna lenni, ezért gyakorlatilag minden tehetségkutatón rajthoz állt hőn áhítva a rivaldafényt, ám eleinte pusztán a férfiak érdeklődését sikerült felkeltenie. Akadt, aki topless modellt szeretett volna belőle faragni, míg más csak egy éjszakás kalandot, és mivel Maila mérhetetlen becsvágya mellé jókora adag önbecsülést is csomagolt a poggyászába Los Angelesbe költözve, így hangos hepciássággal küldte el az önjelölteket oda, ahová feldúltságában gondolta. Kétoldali és kezelhetetlen színpad-függését eleinte pin-up modellként és revütáncosként táplálta, majd végre Mae West kínálta meg egy aprócska szereppel Catherine Was Great című színdarabjába, ami talán az ismertséget nem hozta el neki, de Marlon Brandoval való barátságát igen. Lépésről lépésre csoszogva előre a szamárlétrán beválogatták egy furán hangzó burleszk horror show-ba, ahol sikoltva kellett kiugrania egy koporsóból, és ekkor kezdett megfogalmazódni benne a buja és rémisztő Vampira karaktere. Howard Hawks filmrendező figyelt fel a Wednesday-t megszégyenítően csontvázként táncoló Mailára a Spook Scandals című műsorban, elismeréséül pedig szerepet ajánlott neki egy készülő produkcióban. Ez kiváló kiugrási lehetőség lehetett volna, ha a szerződés nem végzi apró fecnikként a kukában, ugyanis az a külsején való változtatásokra is kiterjedt. Miss Önérzet még kifelé robogva odavetette, hogy:
„Nem olyan áru vagyok, amit mindenkinek el lehet adni”
– mielőtt a szomszéd kerületben is hallhatóan becsapta maga mögött az ajtót.
Hiába éhezte korgó gyomorral a hírnevet, a tündöklést, ha valamivel nem értett egyet, akkor képtelen volt lakatot tenni a szájára, márpedig a filmipar sokkal szívesebben tudott együttműködni a Skoda kalaptartóján bólogató kutyus- féle színésznő matériával. Az ínséges időszakban fotós asszisztensként és kóristaként várta a csodát. Ekkoriban ismerkedett meg egy szórakozóhelyen az akkor már Oscar-díjas és befutott George Orson Welles színésszel, akihez odalépett, és elmondta, hogy mennyire csodálja őt. A férfi persze adott neki lehetőséget, hogy megmutassa, mennyire. A hirtelen lobbant perzselő szenvedélyt főhősnőnk szerelemként becézgette, a színész azonban csak tünékeny liezonként gondolt rá, és néhány hónapnyi gyakori légyott után egyszerűen csak elegánsan nem válaszolt többé a hívásokra. Maila pedig ott maradt értetlenül és megbántva, de legalább egy kisfiúval terhesen. A kicsit megszülte, de kilátástalan anyagi helyzete miatt inkább összetört szívvel örökbe adta. Göröngyökkel és buktatókkal aláaknázott magánéletében végül Dean Riesner forgatókönyvíró személyében kacsintott rá a szerelem, akivel 1948-ban oltár elé is járultak. Mikor aztán egy halloweeni partira kaptak meghívást, és a jelmeze kifundálásán ügyködött, jutott eszébe, hogy vámpírnak öltözik, amihez Charles Addams karikaturista legnépszerűbb munkáját, az Addams Familyt használta fel ihlet gyanánt. A házi ötletgyár és kézimunkaszakkör segítségével alkotta meg jelmezét egy régi fekete, testhezálló ruhából, méteres műkörmökből, nagy mennyiségű sminkből létrehozva a karaktert, ami később a védjegyévé vált, és amivel az este legjobb jelmezének díját is bezsákolta. Ekkor akadt meg rajta a szeme Hunt Stromberg televíziós programigazgatónak, aki épp egy kísérteties éjszakai műsor házigazdáját kereste. Nem sokkal később meg is csörrent Maila telefonja, és hivatalosan is felkérték a jelmez újra kreálására, és ezzel megszületett Vampira, a sírból ki-kilátogató szexi vámpírlány karaktere, aki a humor és a morbiditás határán egyensúlyozva („Tegnap egy gyönyörű temetésen voltam. Eltemettük egy barátomat – élve.”) szórakoztatja az éjszakai álmatlanokat. A legtöbb színészóriásnak hosszú évek szereplőválogatásán kilincselés szükséges ahhoz, hogy Hollywood emlékkönyvébe beírják a nevüket, Mailának azonban egyetlen éjszaka elegendő volt, hogy berobbanjon és legendává avassák. Formaldehidből, csörgőkígyóméregből, és némi szemgolyóval díszített vérből álló vámpírkoktélt szürcsölgetve köszörülte a nyelvét minden szembejövő híren, pletykán, eseményen. A korabeli, a klasszikus amerikai eszmékben térdig járó dogmákat parodizálta vitriolba mártott hangszínen. Bontogatta a nők szexualitás iránti nyitottságát egészen odáig menve, hogy azt is bebizonyította, hogy a nők szexuális elnyomása nem egyszerűen egészségtelen, de hazafiatlan is, elvégre frusztrált és kedvetlen férfitársadalmat termel. Ez oly sok véleménnyel egyezhetett, hogy Emmy-jelölést is kapott. Maga cizellálgatta adásról adásra a karaktert a koponyákkal díszített kanapéig bezáróan, amin elnyúlva pikírtkedett ide-odamarva, amiért persze megérkeztek a kritikák is, bár ez mondjuk a legkevésbé sem zavarta a színésznőt, hiszen tudta, hogy egyetlen dolog rosszabb annál, ha beszélnek rólad: az, ha nem beszélnek. Háziállatával, pók Rollóval sütkérezett a hőn áhított reflektorfényben, és úgy élte a mindennapjait, mint egy végtelenített halloween bulit. Vételezett egy koromfekete Packard cabrió halottaskocsit, és jelmezét védjegyévé téve száguldozott a városban és merült meg napra nap Los Angeles menő partihelyeinek mélységében. Így ismerkedett meg egy jazzklubban James Dean-nel is, akinek fádan blazírt arckifejezéséből, unott pulttámasztásából azonnal érezte az egy húron pendülést. Rövid fecsegés után hamarjában kiderült a megkérdőjelezhetetlen hasonszőrűség, a fekete humor iránti bizarr rajongás, a túlvilág iránti érthetetlen vonzalom, ami azonnal elválaszthatatlan barátokká katapultálta őket. Éjszakai kalandos kirándulásokra indultak, belógtak a temetőkbe és merész forgatókönyvű rémtörténetekkel szórakoztatták egymást.
A rebellis természetet azonban a műsor készítői nem tudták sokáig visszafogni, és gyorsan kiderült, hogy ezt a lovat nem lehet szőrén megülni, ezért bedobták a gyeplőt. A sokadik szerződésszegést követően a The Vampira Show-t azonnali hatállyal törölték, és bár egy-két tévécsatorna megpróbálta ismét életre hívni a műsort, de ebbe a fába nekik is beletört a fejszéjük.
Ráadásul ugyanebben az évben meghalt autóbalesetben James Dean is, ami végképp padlóra küldte Mailát, mert úgy érezte, hogy a világ megfosztotta őt mindentől és mindenkitől, ahol megértették és kiteljesedhetett. A pontot az i-re a szalagcímgyártó sajtó tette fel, akik őt okolták a színész haláláért olyan nettó marhaságokkal vádolva, hogy megátkozta az autót, amit Dean vezetett. Kontextusból kiragadott részletekkel igyekeztek alátámasztani, hogy tényleg boszorkány, vagy hogy prostiként keresi meg a betevőt. A valóságban azonban az ajtók hangos döndüléssel való bezáródása miatt leginkább takarítást vállalva éldegélt, és csak régi barátja Marlon Brando támogatása mellett tudott a felszínen maradni. Hébe-hóba vállalt egy-egy apróbb szerepet alacsony költségvetésű filmekben, így forgatott együtt a legnagyobb Vampira-rajongó ikonikus Lugosi Bélával, természetesen vámpírt alakítva.
Miután újabb magánéleti mélyrepülés következett és a második házassága is csúfos véggel zárult, hátat fordított az egész Vampira kultusznak, elárverezett minden jelmezt, a korszakhoz köthető tárgyat, és a városból is elköltözött vissza sem nézve. A filmipar emlékezete aranyhal-szerűen kurta, de az undergound szcéna boldogan keblére ölelte, személye pedig több dalt és klubot megihletett. Elvonult magányában könyvírásba kezdett betekintést engedve az ’50-es évek vadregényes romantikájába, memoárját azonban sosem fejezte be. 2008-ban, 86 évesen otthona magányában halt meg. Minden titkok tudója naplóját unokahúga találta meg, aki könyvet írt belőle, így egy időutazós kulcslyukon keresztül mi is bepillanthatunk a Maila című forgószél életébe, és kiderül számunkra, hogy egy rövid viszony erejéig összekeveredett Elvis Presley-vel is, de a látványos csípőmozgások ellenére lepontozta satnya szeretői teljesítményét. De azt is megtudhattuk, hogy Marlon Brando feleségül kérte, de az ajánlatot visszautasította, hogy az éjszakákat nem ritkán a földön fekve töltötte, mert ágya sem volt, de még a nincsből is jótékonykodott, ha magánál rászorultabbat talált. Hogy élete végéig kereste örökbeadott fiát, hogy imádta a természetet, a gyámoltalan állatokat, és ha a baráti védőháló nem fogja a kezét, akkor talán tető sincs a feje felett. Vampira gótikus dívája a Hollywood Forever Cemetery-ben kapott helyet, ott, ahol a legtöbbet borzolták egymás idegeit jókat mókázva James Dean-nel.
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Nyitókép: Getty
