Adorjáni Panna első regénye egy olyan nemzedék tapasztalatát sűríti magába, amelynek tagjai már kiléptek a kamaszkorból, de a felnőttség még nem ad számukra biztos fogódzókat. A történet középpontjában Mirjam áll, egy harminc körüli fiatal nő, akinek belső rezdülései nagyon közelről látszanak. Folyton mérlegel, sodródik, közeledne, majd visszahúzódna, miközben a múlt nem zárul le mögötte, inkább ott marad kiszáradva, súlyosan és mozdulatlanul. A Körbe című regény a fiatal felnőttek magányáról, a szerelem utáni éhségről és a kapcsolódás rendre megbicsakló vágyáról szól. Kolozsvár egyszerre ismerős és idegen terep benne, olyan város, amelyben lehet élni, de otthonra találni már jóval nehezebb. A regény azt is megmutatja, milyen bizonytalan tud lenni a felnövés, amikor sem a család, sem az egyetem, sem a vallás, sem a készen kapott társadalmi minták nem segítenek eligazodni.

Tompa Andrea új regénye a kíváncsiság sötétebb oldalát vizsgálja. A Kiváló testek világában a hatalom mindent tudni akar, azt is, ami nem tartozik rá: ki kit szeret, kivel osztja meg a testét, milyen vágyak, titkok és kapcsolatok mozgatják az embereket. Ebből a mindent átható figyelemből születik meg az a közeg, amelyben a megfigyelés, a találgatás és a félelem lassan társadalmi mintává válik. A regény bemutatja, hogyan formálja át a közösséget a hatalom kíváncsisága. Van, amikor az emberek szétszakadnak egymástól, máskor éppen az összezárás lesz az egyetlen védekezési módjuk. Tompa Andrea prózája érzéki, pontos és nyugtalanító, a test itt egyszerre személyes, politikai és kiszolgáltatott tér.

Bauer Barbara új regénye a második világháború legsötétebb éveibe vezet, de a történet középpontjában mégsem kizárólag a veszteség áll. Az Ámon és Elior egy apa és két fia sorsán keresztül beszél gyászról, bűntudatról, testvéri szeretetről és arról, hogyan lehet a romok között is kapaszkodót találni. Benor építész, idősebb fia, Elior követi őt a pályán, míg Ámon inkább az álmaiból építkezik. Hárman házakat terveznek, miközben körülöttük egyre pusztítóbbá válik a háború. Elior a lövészárokban egyetlen éjszaka alatt veszít el mindent, köztük az öccsét is, akit az apjuk rábízott, ő mégsem tud hazavinni. A regény egyik fontos motívuma Ámon öröksége: egy levél, egy tervrajz és egy ház makettjének elemei. Amikor Elior végül építeni kezdi a házat, a gyász mellett lassan megjelenik valami más is. A kérdés az, képes-e egy terv, egy emlék vagy egy testvér hátrahagyott álma visszavezetni valakit az élethez.

Szántó T. Gábor új kötete Budapest egyik legsűrűbb városi terébe visz: a Király utca, az Akácfa utca, a Wesselényi utca és a Rumbach Sebestyén utca négyszögébe. A Nem alszik, nem szunnyad szereplői ismerősként vagy idegenként keresztezik egymás útját, nappal és éjjel, a pesti zsidónegyed folyamatosan lüktető közegében. A romkocsmák, az imaházak, a pékségek, a hálószobák és az éjszakai kórházi ügyeletek között életek villannak fel, majd fonódnak egymásba. A vágy sokféle formában jelenik meg: tekintetekben, félbehagyott mondatokban, érintésekben, menekülési kísérletekben és a hazatalálás reményében. A kötet három nemzedék történeteiből rajzolja ki a városrész belső térképét, titkokkal, emlékekkel és egymásra rétegződő sorsokkal. Szántó T. Gábor egyik korábbi elbeszéléséből világsikert aratott játékfilm készült, a mostani kötet egyik epizódja pedig kortárs opera alapja lett.

Fekete Ádámot drámaíróként, dramaturgként, rendezőként és színészként is ismerhetjük. Új regényében egy Tömkeleg Ábrahám nevű alak életét bontja ki, aki több ponton is a szerzőre emlékeztet. A könyv az ő családi kapcsolatait, önmagáról alkotott képét, gondolkodási mintáit és nyelvi beidegződéseit vizsgálja, majd rétegről rétegre szedi szét. A Megszólítások az önéletrajz és a fikció határán mozog, miközben visszafelé halad az időben. Egy közelmúltbeli esemény indítja el azt a folyamatot, amelyben az elbeszélő kénytelen egyben látni a saját életét. Ebben fontos szerepe van fizikai állapotának is, amelyet folyamatosan értelmez, újraír és saját történetének részeként kezel. A könyv egyik mondata így nevezi meg ezt az alaphelyzetet: „Tudnod kell, hogy Tömkeleg Ábrahám ún.mozgássérültként élte az életét. Diagnózisa: infantilis cerebrális parézis (születési oxigénhiány szövődményeként).”

Péterfy Gergely Digó című regénye az erdőtüzektől és sirokkótól pusztuló, elöregedő, saját műemlékeinek súlya alatt fuldokló Olaszországba vezet, Orvieto expat közösségébe. A regény főhőse, Winter Henrik, a kiégett értelmiségi, aki Budapestről a covid idején költözött Umbria ősi városába, megpróbál úgy élni, hogy már ne okozzon több bajt a világban. Ahogy egyre mélyebben megismeri a várost és az ottlakókat, kénytelen rájönni, hogy tévedett, amikor azt gondolta, hogy már eleget tud a létezésről.

A Hullámzó horizont, ahogy két szerző közös műve, úgy két világ találkozásának a regénye. Főszereplője, az amerikai magyar családban született és New Yorkban felnövő huszonéves Kiss Villő 1993 nyarán úgy dönt, hogy Magyarországra jön. Míg odaát másodgenerációs bevándorló volt, akinek a nevét QuicheWillow-nak ejtették, addig a rendszerváltás utáni, saját lehetőségeit kereső, mi több, határait feszegető, karneválian színes Budapesten ő lesz az amerikai kislány. De vajon változott-e közben ő maga? Lehet-e egy ilyen látogatás nem csupán visszatérés, hanem hazatalálás és haza-találás is? A Hullámzó horizont egy kiemelkedő korrajz az 1990 utáni Magyarország mindennapjairól, emlékezetes figuráiról és kultikus helyszíneiről, mélabús rock and roll egy szépreményű időszakról.