Nem véletlen, hogy sokszor a legokosabb emberek hozzák a legbutább döntéseket
Bár sokan úgy gondolják, hogy a magas IQ színt az már egyelő azzal, hogy valaki okos, ez tévedés. Ugyanis az IQ-teszt sem mutat meg mindent. Figyelmen kívül hagy néhány fontos kognitív jellemzőt, amelyek olyan berögződések lehetnek, amiket csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek levetkőzni.
Egyes kutatások már azt is kimutatták, hogy minél magasabb az IQ szintje az adott illetőnek, tehát minél intelligensebb az ember, annál nehezebben áll ellen ezeknek a berögződéseknek.
Két izraeli pszichológus, Daniel Kahneman és Amos Tversky az ítélethozatal és a döntéshozatal pszichológiai hátterét vizsgálta, amikor elsőként kimutatták: a magas intelligenciaszint nem védi meg az embert a rossz döntésektől.
Bár a pszichológia már évtizedek óta vizsgálta az emberi viselkedés irracionális tendenciáit, azt megérteni csak nemrég kezdtük, hogy az IQ mennyire nem jár együtt a lehetőségekhez mért legjobb döntésekkel.
Keith Stanovich kanadai pszichológus kutatásai alapján pedig kiderült: rengetegen vannak, akik az IQ- vagy az SAT-teszteken (egy amerikai felsőoktatási vizsga) kiemelkedően teljesítenek, mégis a racionalitással kapcsolatos teszteken nagyon rossz eredményt érnek el. Erre szokták használni a diszracionalitás kifejezést, amit szintén Stanovichnak köszönhetünk.
A diszracionalitás képessége az, amikor nagyon okos emberek a várttal ellentétben teljesen ésszerűtlenül, tehát irracionálisan viselkednek. Ezek olyan viselkedésbeli rendellenességek, akár csak a diszlexia.
Ahhoz, hogy igazán megértsük a diszracionalitást, vissza kell mennünk Kahnemanhoz és Tverskyhez, akik különböző kísérleteket végeztek a kognitív elfogultság mérésére. Ők kiderítették azt is, hogy ha a kutatásukban részt vevőkkel a tudásalapú kérdések előtt megpörgettetnek egy szerencsekereket, akkor az alanyok egyfajta alapként fogják kezelni a kipörgetett számot, teljesen mindegy, hogy később milyen kérdésre kell válaszolniuk.
Ezen kívül leírták azt is, hogy az emberek hajlamosak máshogyan gondolkodni valamiről a megfogalmazás, az információk prezentálásának hatására, és leírták a Concorde-effektust (amikor egy befektetés már több pénzt visz el, mint amennyi hasznot hoz, de nem tudunk lemondani róla), illetve a szerencsejátékosok tévedését (amikor a rulett feketére téved, azt gondoljuk, hogy nagyobb az esélye annak, hogy a következő piros legyen, a valószínűség ezzel szemben persze állandó marad).
Stanovich kutatásai szerint minél okosabb valaki, annál nagyobb eséllyel gondolja azt, hogy csak a saját elképzelései lehetnek helyesek, és ezzel nagyobb eséllyel esik a saját előítéletei és elfogultságai csapdájába – írja a Telex.
Ez természetesen nem kizárólag a nagyon okos emberek tulajdonsága. Általában mindenki úgy feltételezi magáról, hogy kevésbé befolyásolható, mint mások.
Nyitókép: Unsplash
