4 feminista kötelező olvasmány nőnapra

Virginia Woolf: Saját szoba

Az egyik legkorábbi és legismertebb feminista kiáltvány a modern irodalom egyik vezéralakjától származik, Virginia Woolftól, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy az írásban egyszer sem használja a feminizmus szót. A 20. században írónőként rendszeresen semmibe vették, ráadásul azzal zaklatták, hogy kiadnák szívesen a jó női írásokat, ha lennének, de nincsenek. Woolf utánament, hogy de miért nincsenek? Bemutatta, hogy a nők és a férjek társadalmi különbségei, sőt a házban elfoglalt helyük is mennyire befolyásolja ezt: míg a férfiak évszázadok óta elvonulhattak a dolgozószobájukba, ahová se gyerek, se nő, se semmilyen zavaró tényező nem juthatott be, addig a nők, ha egyáltalán volt lehetőségük megtanulni írni-olvasni (ami szintén nem volt prioritás), akkor is maximum egy nyüzsgő társasági szoba közepén próbálkozhattak az elmélyüléssel.

Tehát mi kell az irodalomnak, hogy a nők is betörhessenek? Egy saját szoba. Ami legtöbbünknek még ma is luxusnak számít, főként az utóbbi években, amikor a család ellátásának terhe a pandémiás bezárások alatt még inkább a nők vállára terhelődött.

Ez is érdekelhet:
Nem javult a nők munkaerőpiaci helyzete az elmúlt években
Miért érinti a nőket jobban a munkahelyi kiégés?

Betty Friedan: A nőiesség kultusza

Végre magyarul is olvasható Betty Friedan 1963-as alapműve, mely a második világháború utáni nőképet és női szerepeket vizsgálja. Amerikában ekkor a nő helye a konyhában volt: helyes köténykében, szépen sminkelve, gőzölgő vacsorával és egy a férjnek szánt itallal a kezében kellett várnia az este munkából hazatérő családfenntartót. Óriási revelációt jelentett akkoriban a könyve, hogy a nők nemcsak a háztartásban és a gyermeknevelésben teljesedhetnek ki. Szóba kerül mindezek káros médiareprezentációja, és hogy milyen lehetőségei vannak egy nőnek a 20. században tanulás, karrier és egyéb életcélok terén. Mivel elsőként ő írt minderről, akkora volt a hatása, hogy elindította feminizmus második hullámát (az első a szüfrazsettek idején volt, amikor a nők választási jogáért kellett harcolni), ami aztán a 60-as, 70-es évek egyik legfontosabb politikai és emberi jogi mozgalmává vált.

Simone de Beauvoir: Második nem

Sajnos ennek nincs friss, magyar kiadása, de angolul könnyen beszerezhető, illetve az antikváriumokban is elcsíphetünk belőle egy régebbi példányt, akár online is. A könyv legfontosabb tézise, hogy nem nőként születünk, hanem nevelésünk során válunk azzá – egy mondat, ami egy egész tudományágat alapozott meg, a társadalmi nemek tudományát. A könyvben a férfiakkal szemben vizsgálja a nőket, hiszen, főleg a könyv megírásának idején, 1949-ben, a férfi volt AZ ember, a nő pedig csak egy megtűrt második. Tudományosan megalapozott filozófiai munka, mely racionalitása mellőzi a feministáknak tulajdonított "hisztérikus érzelmeket". Érvelése egyszerűen lehengerlő.

"…nőt a férfihoz viszonyítva szokás meghatározni és jellemezni (…), ő a lényeges, a nő a lényegtelen. A férfi a Szubjektum és az Abszolútum, a nő a Másik."

Chimamanda Ngozi Adichie: We Should All Be Feminists

Még akkor is, ha a tények mást mondanak, igen gyakori vélemény, hogy a feminizmusnak a 21. században nincs helye, hiszen elértünk mindent, egyenjogúak vagyunk. A nigériai írónő ezen írása egyelőre nem jelent meg magyarul (néhány könyve azonban már olvasható fordításban), de tökéletes bevezető mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a női egyenjogúság kérdése. Igazi "aha-pillanatokat" okozhat azoknak, akik az első könyvüket olvassák a témában, olyan rendszerszintű alapigazságokat tár fel a társadalmunkban (és összegzi ezzel közérthető, lényegre törő formában elődei munkáját), amik elsőre nem tűnnek fel a mindennapi életben, a könyv elolvasása után viszont nem lehet nem észrevenni őket. Miután letettük a könyvet, egyszerűen lehetetlen lesz nem egyetérteni a címben kiemelt mondattal, miszerint mindenkinek feministának kellene lennie.

Ez is érdekelhet:
Még nagyobb lett a szakadék Magyarországon a férfiak és a nők bére közt

Az írónő vonatkozó TED-beszéde: