Szomorú nő fekszik az ágyban, és a mobilján nézegeti a volt barátját a közösségi médiában

5 ok, amiért nem bírod ki, hogy ne nézd meg az exed közösségi oldalát

A szakítás feldolgozásának fájdalmát a legtöbb ember át tudja élni. Az elválást részben az teszi olyan fájdalmassá, hogy nemcsak a kapcsolat elvesztését gyászoljuk, hanem azt is, hogy elvesztettük a reményeinket a jövőt illetően, amit ezzel a személlyel képzeltünk el, és a közös álmainkat vele.

A szakítások gyakran felkelthetik az egyedülléttől és attól való félelmet, hogy soha többé nem szerethetünk. Emellett olyan érzést is okozhatnak, hogy megkérdőjelezzük magunkat, és felszínre hozhatják a korábbi veszteségek vagy traumák miatti gyászt.

Amikor a szakítás okozta fájdalom még friss, általában csábító, hogy bármit tegyünk, csak ne érezzük ténylegesen a fájdalmat. Ha küzdünk a továbblépéssel, előfordulhat, hogy továbbra is figyelemmel kísérjük az exünk közösségi médiában folytatott tevékenységét.

Az ex közösségi médiájának ellenőrzése, amikor még nem léptünk tovább, átmeneti megkönnyebbülést vagy figyelemelterelést nyújthat, de végső soron meghosszabbíthatja a gyászfolyamatot, és fájdalmas emlékeztetőül szolgálhat arra, amit elvesztettünk.

Kutatások kimutatták, hogy a volt partner közösségi média aktivitásának nyomon követése növelheti a szakítással kapcsolatos szorongást, és potenciálisan meghosszabbíthatja a továbblépés nehézségeit. A tanulmány eredményei szerint azok a résztvevők, akik még mindig barátok voltak az exükkel a Facebookon és/vagy figyelték az oldalukat, nagyobb valószínűséggel tapasztalták a szakítással kapcsolatos distressz és az exük iránti vágyakozás érzésének növekedését, szemben azokkal a résztvevőkkel, akik nem voltak Facebook-barátok az exükkel.

Egy másik vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy amikor a résztvevők a volt partnerük képeit nézték, az agynak ugyanazok a területei aktiválódtak, amelyek akkor világítanak, ha valaki fizikai fájdalmat érez.

Amikor egy szakítás még friss, nem szokatlan, hogy egyesek késztetést éreznek arra, hogy megnézzék az exük közösségi oldalát. Ha eddig nehezen tudtunk leállni, és talán a barátaink vagy a családunk is arra biztatott, hogy hagyjuk abba, gondoljuk végig, hogy az alábbi okok valamelyike szerepet játszhat-e ebben:

1. Elvonjuk a figyelmünlet a szakítás okozta érzelmi fájdalomról

A szakítás megszállottsága és az exünk közösségi médiabeli felülete gyakori ellenőrzése lehet, hogy figyelemelterelésként szolgál a fájdalmas érzelmekről, amelyeket még nem fejeztünk ki vagy nem dolgoztunk fel.

Amikor a hangsúly azon van, hogy az exünk közösségi médiájának ellenőrzésére gondolunk, megnézzük az oldalait, vagy azon gondolkodunk, hogy mit láttunk, amikor utoljára megnéztük, lehet, hogy nem engedjük meg magunknak a szükséges teret ahhoz, hogy átéljük az érzéseinket. Ha nincs tér a gyászunk átélésére, az végső soron meghosszabbíthatja a gyógyulási folyamatunkat.

2. Még nem állunk készen az elengedésre, és a közösségi média segít abban, hogy úgy érezzük, kapcsolatban vagyunk az exünkkel

A szakítás gyakran hoz felszínre gyászt, ami zavarosnak tűnhet. Ez a személy, aki olyan fontos része volt az életünknek, emlékeinknek és történeteinknek, most olyasvalaki, akivel már nem tartjuk a kapcsolatot. Ez jelentős változás, és gyakran időbe telik, amíg belerázódunk az új valóságba. Még ha logikusan tudjuk is, hogy már nem vagyunk együtt, és az exünk közösségi médián keresztül történő nézegetése nem ugyanaz, mintha a való életben látnánk, kezdetben valamilyen szinten megnyugtatónak érezhetjük, hogy a közösségi médián keresztül még mindig kapcsolatban lehetünk az exünkkel.

A képeik és videóik megtekintése kezdetben jó érzés lehet, de végső soron féltékenységhez vezethet, negatívan befolyásolhatja a hangulatunkat, és meghosszabbíthatja a továbblépés nehézségeit.

3. Zavartnak érezzük magunkat a szakítás miatt, és próbálunk válaszokat találni

Ha a szakítás váratlan vagy nem kívánt, előfordulhat, hogy az érzelmi fájdalom és a gyász miatt felfordul a gyomrunk, miközben próbáljuk megérteni, mi történt. Előfordulhat, hogy túl sok kérdéssel és kevés válasszal találjuk magunkat szemben. Lehet, hogy az exünk közösségi médiáját ellenőrizzük, hátha nyomokat találunk, amelyek megmagyarázzák, mi történt, és hogy találkozgat-e valaki mással.

Végső soron a közösségi média annak a legfontosabb tárháza, hogy valaki mit szeretne bemutatni a világnak. Gyakran nem reprezentálja, hogy az illető mennyire levert, szomorú vagy zaklatott, vagy milyen küzdelmekkel küzd, hacsak nem dönt úgy, hogy megosztja ezeket az információkat másokkal.

Azt gondolhatjuk, hogy ha megtalálnánk a választ és lezárnánk a dolgot, akkor továbbléphetnénk, vagy megvédhetnénk magunkat a jövőben ettől az eredménytől. A válaszok megtalálására való összpontosítás csak az exünkhöz köt, és megakadályozza, hogy továbblépjünk. Az igazság az, hogy ez a másik kezébe adja a hatalmat, és eltereli a figyelmünket a szakítás meggyászolásáról, ami végső soron segít a továbblépésben.

4. Tudni akarjuk, hogy boldog-e nélkülünk vagy hogy melyikünknek megy jobban a továbblépés

A szakítás miatt mindent megkérdőjelezhetünk, beleértve az exünk érzéseinek őszinteségét is, különösen, ha váratlanul ért minket a szakítás. Ha a szakítás még friss, és szenvedünk, természetes, hogy összehasonlítjuk magunkat az exünkkel, és tudni akarjuk, hogy ő is szenved-e.

A probléma az, hogy ezt a választ nem fogjuk megtalálni a közösségi oldalukon. Lehet, hogy azt posztolják, hogy jól érzik magukat, de a való életben nyomorultul érzik magukat. Lehet, hogy úgy birkóznak meg a fájdalmukkal, hogy a közösségi médiában próbálják megmutatni a világnak, milyen jól érzik magukat. Ha a legrosszabb pillanatainkat az exünk közösségi médiás csúcspontjaihoz hasonlítjuk, az hozzájárulhat a negatív megítélésünkhöz, és valószínűleg súlyosbítja a fájdalmas érzéseket, amelyeket átélünk.

5. Van remény a kibékülésre

Ha a szakítást átmeneti visszaesésnek tekintjük és reménykedünk a kibékülésben, az exünk közösségi médiájának nyomon követése biztonsági hálónak tűnhet. A közösségi média nélkül lehet, hogy szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ez a személy már nincs az életünkben, és nincs módunk arra, hogy kapcsolatban maradjunk vele, vagy tudjuk, mi történik az életében.

(Psychology Today)

Nyitókép: Shutterstock