Így torzítják a valóságérzetünket a modellek fotói
A közösségi médiában látott képekben oly erősen reklámozott ultravékony női testideál már régóta összefüggésbe hozható a nők testtel való elégedetlenségével és az étkezési zavarok tüneteivel. Az evészavarok egyik legszélesebb körben kutatott elmélete szerint, amikor folyamatosan idealizált képeket látunk nagyon vékony nőkről, akkor internalizáljuk az általuk képviselt testideált.
Más szóval, az ezeken a képeken látható nők vékonyságának észrevétele helyett belevesszük magunkat abba az elképzelésbe, hogy az ultravékony testek ideálisak. Ebből a szempontból nem csoda, hogy oly sok nő érzi magát rosszul a saját testével kapcsolatban, miután ilyen típusú fotókat látott a médiában.
A Psychological Science című folyóiratban frissen közzétett kutatás magyarázatot ad arra, hogy miért marad olyan erős az ultravékony ideál. A szerzők lényegében azt találták, hogy amikor elárasztanak minket a nagyon vékony nőkről készült képek, az érzékelésünk arról, hogy melyik test vékony és melyik test túlsúlyos, valóban eltolódhat.
Nem kevés bizonyíték van arra, hogy a médiában mindenhol olyan képek jelennek meg, amelyek a nők számára a szupervékony testideált mutatják. A divatmodellek továbbra is túlnyomórészt vékonyak, és egyes kutatások szerint idővel még vékonyabbak is lettek. A közösségi médián is rengeteg a vékony testideált népszerűsítő kép. Mivel a világ számos területén a nők testméretei tovább nőnek, az idealizált testméret és a legtöbb nő testmérete közötti szakadék tovább nő.
Az új kutatás szerzői fontos kérdést tesznek fel: Miért tartja magát továbbra is az ultravékony testideál, amikor olyan sok nő érzi magát tőle olyan szörnyen? Eredményeik egy érdekes lehetőségre utalnak. A vékony ideálképek áradata szisztematikusan megváltoztathatja azt, hogy a nők mit tekintenek „átlagos méretű” testnek.
Tegyük fel, hogy egy esküvőn vagyunk, és nézzük az embereket a táncparketten, akiket nagyjából három kategóriába oszthatjuk: rossz táncosok, átlagos táncosok és jó táncosok. Most képzeljük el, hogy a DJ egy olyan dalt játszik, amelyre nehéz táncolni, és a rossz táncosok többsége elhagyja a táncparkettet. Csak a komolyabb táncosok hajlandóak kitartani. Észrevehetjük, hogy azok az emberek, akiket korábban átlagos táncosoknak tartottunk, most elkezdenek rossz táncosoknak tűnni. A „jó táncos” fogalmának határai eltolódtak.
Az új tanulmány mögött álló kutatók hasonló megközelítéssel tesztelték, hogy a túl sok vékony testet mutató kép hatására a korábban „átlagosnak” tűnő testek a nők számára túlsúlyosnak kezdenek-e tűnni. Más szóval, ha állandóan nagyon vékony női testekről készült képeket látunk, akkor valóban megváltozhat az elképzelésünk arról, hogy milyen egy átlagos méretű test?
Ennek a lehetőségnek a tesztelésére a kutatók több mint 400 fiatal nőt (18-28 évesek) vontak be egy vizsgálatba, amelynek során meg kellett állapítaniuk, hogy egy számítógép képernyőjén bemutatott test túlsúlyos-e vagy sem. A nőknek több száz képet mutattak be több próbán keresztül. Ez soknak hangzik, de a feladat gyors volt. Minden kép csak fél másodpercig jelent meg. Amikor a kép eltűnt, a vizsgálatban részt vevő nőknek meg kellett nyomniuk egy billentyűt, ha úgy gondolták, hogy a test túlsúlyos, és egy másik billentyűt, ha úgy gondolták, hogy a test nem túlsúlyos.
A felhasznált képek számítógépen generáltak, és nyaktól lefelé női testeket ábrázoltak, amelyeken egyszerű fehér alsónemű és felső volt. A testek a soványtól a kórosan elhízott kategóriákig sorolták őket.
A résztvevőket véletlenszerűen osztották be a két feltétel egyikébe. A „stabil túlsúly” állapotban a nők mindig azonos számú vékony és túlsúlyos testet láttak. A „növekvő prevalenciájú” feltételben a vékony testek aránya a kísérletek előrehaladtával egyre nőtt, egészen addig a pontig, amikor a túlsúlyos testeket már csak ritkán látták.
Az eredmények egyértelműek voltak. Amikor a nők egyre nagyobb arányban láttak vékony testeket, nagyobb valószínűséggel tekintették az átlagos testeket túlsúlyosnak.
Ezeknek az eredményeknek fontos következményei vannak a médiával telített világunkra nézve. Amikor nagyon vékony nők képeivel vagyunk körülvéve, valóságérzékelésünk valóban eltolódhat. Az egyébként „átlagosnak” tűnő testeket „túlsúlyosnak” kezdjük látni.
Képzeljünk el egy tinilányt, aki órákat tölt az Instagramon olyan influenszerek tartalmainak fogyasztásával, akik túlnyomórészt vékonyak. Amellett, hogy rosszabbul érzi magát a saját testével kapcsolatban, mert ezekhez a képekhez hasonlítja magát, előfordulhat, hogy a telefonját úgy teszi le, hogy még torzabb képet kap a női testek valóságáról. Minél többet fogyasztjuk a vékony-ideális képeket, annál inkább elveszítjük a női testformák és -méretek széles skáláját a való világban.
Az új kutatás eredményei azt sugallják, hogy a testméretek sokféleségének a médiaképekben való fokozottabb megjelenítése segíthet az észlelések egészséges irányba történő elmozdításában, ami talán pozitívabb testkép-képi eredményekhez vezethet. Ez a kutatás arra is emlékeztet, mennyire fontos, hogy a közösségi médián keresztül úgy válogassuk össze a hírfolyamunkat, hogy jobban megismerjük, és talán jobban megbecsüljük azt, hogy a testek valójában hogyan néznek ki.
Nyitókép: Shutterstock
