Egymás mellett álló fiatalok telefonjukon szörfölnek

3 dolog, amitől ez a generáció a legmagányosabb

A Z generáció rekord magas magányosságot tapasztal. Íme, miért.

Az összekapcsolt világ, amely miatt sokan érzik magukat elszakítva egymástól, ellentmondásos és problémás, mégis ez az emberiség új valósága. És ez az új valóság riasztó mértékben befolyásolja a következő generációs munkaerőt. A Z generáció 73 százaléka számolt be arról, hogy néha vagy mindig egyedül érzi magát – ez a legmagasabb arány minden generáció közül.

A Z generáció által tapasztalt mentális egészségügyi kihívások semmihez sem hasonlítanak, amivel bármely más generációnak szembe kellett volna néznie. E generációnak csupán 45 százaléka számol be kiváló vagy nagyon jó mentális egészségről, ami a legalacsonyabb arány minden generáció közül. A Z generációs felnőttek 91 százaléka állítja, hogy a stressz miatt legalább egy fizikai vagy érzelmi tünetet tapasztalt már, például depresszió vagy szomorúság (58 százalék), illetve az érdeklődés, a motiváció vagy az energia hiánya (55 százalék), 68 százaléka pedig arról számol be, hogy jelentős stresszt érez a jövővel kapcsolatban.

Míg korábban a mentális egészséget személyes problémának bélyegezték, amellyel a magánéletben kell foglalkozni, a következmények negatívan mutatkoznak meg a munkahelyen. A Z generáció 75 százaléka és az ezredfordulósok fele mentális egészségügyi okok miatt hagyta ott munkahelyét, míg a többi generáció 34 százaléka. A munkáltatók számára a következmények egyértelműek: a munkavállalók elkötelezettségével és megtartásával kapcsolatos problémák nagyban fognak jelentkezni, ha nem foglalkoznak a magányossággal.

Ezek a számok egyre aggasztóbbá válnak, ha figyelembe vesszük, hogy 2030-ra a globális munkaerő 75 százaléka az ezredfordulósok és a Z generáció tagjai lesznek. Ez lesz az első olyan munkahelyi generáció, amely soha nem volt offline. Az egész generáció fiatalabb, mint a Google. A Z generáció digitális neveltetése és a virtuális valóság, a mesterséges intelligencia és a blokklánc munkahelyen belüli elkerülhetetlen előretörése ellenére a Z generáció emberi elemeket akar a munkahelyen.

A támogató vezetés és a pozitív munkahelyi kapcsolatok emberi elemei voltak a Z generáció számára a két legfontosabb tényező, amelyet egy munkahelyen figyelembe kell venni. Ami pedig a munkahelyi kommunikációt illeti, a kutatásom során kiderült, hogy a Z generáció 72 százaléka szemtől-szemben szeretne kommunikálni a munkahelyén. Emellett e genráció munkavállalóinak a 83 százaléka inkább személyesen szeretne kapcsolatba lépni a vezetőkkel, ugyanakkor a vezetők 82 százaléka úgy véli, hogy a Z generációs munkavállalók inkább azonnali üzeneteken keresztül kommunikálnak. Továbbá a Z generáció 57 százaléka szeretne hetente többször is visszajelzést kapni, de csak 50 százalékuk menedzsere ad nekik ilyen gyakran visszajelzést.

Úgy tűnik, hogy a legtöbb szervezet süket a Z generáció több emberi kapcsolatért való kiáltására. A jövő hatékony szervezeteinek a high-tech és a high-touch technológiát kell összekapcsolniuk a csapataikban. A következő generáció által elvárt technológiát kell majd kínálniuk, miközben az általuk áhított és igényelt emberi elemeket is nyújtaniuk kell.

Miért a Z generáció a legmagányosabb?

Miután több mint 2000 globális munkavállalót kérdeztek meg minden generációból, a járvány előtti és utáni időszakban, kiderült, hogy mindenki magányos, mivel 72 százalékuk azt mondta, hogy legalább havonta tapasztalja a magányt. Bár a magányosság minden generációt érint, a feltörekvő generációk körében ez a jelenség fokozottabban jelentkezik.

Mindannyiunknak szemmel kell tartanunk a következő generációt, mert nem tudhatjuk, mi múlik azon, ha nem foglalkozunk az emberi kapcsolatok iránti igényeivel az emberiség történelmének legfejlettebb technológiailag fejlett generációjának.

Íme a három legfontosabb dolog, ami hozzájárul a Z generáció magányosságához.

1. Túlstimuláció

Elfoglaltságunk az utóbbi években az egekbe szökött. Elvonja a figyelmünket a munka, a házimunka, a fejlődés, a közösségi média, a mindennapos tevékenységek, kötelezettségek, majd mindezek stresszének levezetése. A figyelemelterelésünk felemészti kognitív erőforrásaink nagy részét, így alig vagy egyáltalán nem marad időnk arra, hogy másokra koncentráljunk. Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy nem fordítunk hátat az emberiségnek, mégis ezt tesszük nap mint nap, amikor egy személytelen e-mailt választunk az empátia, a TikTokot a tapintás, az SMS-t az érintés vagy az Instagramot a személyes találkozás helyett.

Egyre inkább több mozgásteret kell beépítenünk, hogy megmutathassuk magunkat a körülöttünk élőknek. A több mozgástér több lehetőséget jelent a tartalmas kapcsolatokra. Olyan világban élünk ma, ahol kevés erőfeszítésbe kerül kitölteni az időnket. A tenyerünkben lévő végtelen mennyiségű tartalom lehetővé tette számunkra, hogy híreket és szórakozást fogyasszunk, amikor és ahol csak vagyunk. Olyan kultúrává váltunk, amely jobban összpontosít a Wi-Fi-kapcsolataink, mint a személyes kapcsolataink erősítésére.

A túlstimuláció okozza a magányosságot, vagy a Z generáció túlstimulált, hogy elterelje a figyelmet a magányuk fájdalmáról? Akárhogy is, a túlstimuláció miatt a Z generációnak kevesebb ideje marad a kapcsolatteremtésre, ami még magányosabbá teszi őket.

2. Közösségi média

A tanulmányok azt mutatják, hogy a nagyon erős közösségi médiahasználók jelentősen nagyobb valószínűséggel érzik magukat egyedül, elszigeteltnek, kirekesztettnek és társaság nélkülinek. A közösségi média összehasonlítási csapdát okozott. Az életünk összehasonlítása valaki másnak a kiemelt filmjeivel olyan kérdésekhez vezet, mint például: elég jó, elég okos, elég gazdag stb. vagyok-e?

Roger Patulny, az ausztráliai Wollongong Egyetem szociológia docense szerint, bár a közösségi média erős felhasználói valóban több magányt élnek át, de arra is van bizonyíték, hogy a közösségi média használata csökkenti a magányt a nagyon szociális emberek körében. Miért ez az ellentmondás?

„A közösségi média akkor a leghatékonyabb a magányosság leküzdésében, ha a meglévő kapcsolatok erősítésére vagy új, értelmes kapcsolatok kialakítására használják. Másrészt viszont kontraproduktív, ha a valós társadalmi interakciók helyettesítésére használják. Tehát nem maga a közösségi média, hanem az a mód, ahogyan azt a meglévő életünkbe integráljuk, befolyásolja a magányosságot”

– mondja Patulny a Psychology Today-nek.

A Z generáció számára elérhető kapcsolatok elképesztőek, ígéretesek, és egyesek számára remek kiindulópontot jelentenek az összetartozás erősítéséhez. A kapcsolatok mennyisége azonban nem pótolja a magányosság csökkentéséhez szükséges kapcsolatok minőségét.

3. Függőségi eltolódás


Az információ már nem egy családtagban, szomszédban, munkatársban vagy vezetőben összpontosul, hanem decentralizált, ami lehetővé teszi az emberiség számára, hogy egyénileg keressen tudást (vagy segítséget).

Az emberek természetüknél fogva függnek egymástól. Azonban már nem vagyunk annyira függők, mint régen. Régebben, ha otthonában szivárgott a csap, lehet, hogy bekopogtunk a szomszédhoz, hogy ajánljon vízvezeték-szerelőt, esetleg felhívtunk egy családtagot vagy barátot, hogy segítsen. Ma az első lépés valószínűleg az lenne, hogy a YouTube-on rákeresünk egy tutorial videóra.

Ugyanez igaz a munkahelyen is. Régebben, ha nem tudtuk, hogyan használjuk az Excelt, megkérdeztük a munkatársakat, ma már egy egyszerű YouTube-kereséssel megoldásra lelünk.

Nem a Z generáció az egyetlen bűnös, melynek tagjai a Google-t vagy a YouTube-ot használják ki a tudás megszerzéséhez. Sokan közülünk ma már gyorsan a zsebünkben lévő szuperszámítógépekhez fordulnak, mielőtt valaki másnak „kellemetlenséget” okoznának. Ez nem feltétlenül rossz, mivel hasznos és gyors, de ha ezek a finom, nem emberre támaszkodó cselekvések egyre inkább mindennapossá válnak, akkor több időt kell szánnunk a kapcsolatra máshol is az életünkben. Ahogy függőségünk egyre inkább a technológiára, az automatizálásra és a mesterséges intelligenciára helyeződik át – ellensúlyozás nélkül –, magányosságunk növekedni fog.

Nyitókép: Shutterstock