Álláskeresési űrlap kék háttéren

A munkanélküliség rosszabb mentális és fizikai egészséggel jár egy bizonyos életszakaszban

Egy új kutatás szerint az, hogy mikor és milyen gyakran tapasztalja valaki a munkanélküliséget a 20-as, 30-as vagy a 40-es éveiben, komoly hatással van későbbi egészségi állapotára, ami részben annak tudható be, hogy a munkanélküliek nem jutnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz.

A kutatók megállapították, hogy azok az emberek, akik 35 éves koruk után kevés munkanélküliséget éltek át, de a 20-as éveik közepén, végén és a 30-as éveik elején gyakran voltak munkanélküliek, 50 éves korukra rosszabb fizikai és mentális egészségi állapotban voltak, mint azok, akik pályafutásuk során nagyon kevés munkanélküliséget éltek át.

Továbbá azokat, akik a 20-as éveik közepétől a 40-es éveik végéig gyakran voltak munkanélküliek, 50 éves korukra még rosszabb fizikai és mentális egészségi állapot jellemzett. Az egészséget egy kombinált pontszámmal mérték, amely többek között figyelembe vette az energiát, a fájdalmat és az érzelmi jólétet.

A tanulmány az elsők között van, amely nemcsak a munkanélküliség és a későbbi életkor egészségi állapota között talált összefüggést, hanem a munkanélküliség és az életközépi egészségi állapot között is, hogy mikor és milyen gyakran tapasztalja valaki a munkanélküliséget, jegyzi meg a Medical Xpress.

Sarah Damaske, a Penn State szociológia, munka és foglalkoztatási kapcsolatok, valamint női tanulmányok docense szerint a munkanélküliség alatt az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiánya magyarázhatja az eredmények egy részét.

„Az Egyesült Államokban a munkavállalók csaknem 75%-a a munkáltatóján keresztül kap egészségbiztosítást, ami valószínűleg nagyobbá teszi a munkanélküliség tartós hatásait, mint más országokban. A teljes munkaidős munkához és az egészségbiztosításhoz való hozzáférés javítását célzó politikák, valamint az egészséges magatartásformák népszerűsítésére irányuló erőfeszítések talán képesek lehetnek ellensúlyozni a munkanélküliség negatív hatásait”

– mondta Damaske.

A tanulmányt nemrég publikálták a Journal of Aging and Health című folyóiratban.

Damaske szerint korábbi kutatások összefüggést találtak a munkanélküliség megtapasztalása és a rosszabb egészségi állapot között. Kevesebbet tudtak azonban arról, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatos különböző tapasztalatok az idő múlásával hogyan befolyásolják az egészséget a középkorban.

A tanulmányhoz a kutatók a munkanélküliség különböző pályáit, vagyis mintáit akarták azonosítani, és nyomon követni, hogy ezek hogyan befolyásolták az egészségüket később, 50 éves korukban.

A kutatók a National Longitudinal Survey of Youth 6434 résztvevőjének adatait tartalmazta, akiket 27 és 49 éves koruk között minden második évben megkérdeztek arról, hogy az előző évben hány hetet töltöttek alkalmazásban, munkanélküliként vagy munkanélküliként. A résztvevők 40 és 50 éves korukban kérdőíveket töltöttek ki fizikai és mentális egészségükről is.

„Emellett 50 éves korban olyan zavaró változókat is kontrolláltunk, amelyek torzíthatják az eredményeket – mint például a háztartási és pénzügyi erőforrások, valamint az olyan egészségügyi magatartásformák, mint az alkoholfogyasztás és a dohányzás, a testtömegindex és az éjszakai alvásórák”

– mondta el Adrianne Frech, a Missouri Egyetem docense, a tanulmány vezetője.

Az adatok elemzése után a kutatók három fő csoportot vagy pályát azonosítottak, amelyeket a résztvevők hajlamosak voltak követni.

A „következetesen alacsony” pálya a minta 70%-át tette ki, és olyan résztvevőket tartalmazott, akik minden életkorban a legkevesebb munkanélküliséget tapasztalták. A „csökkenő pályafutás közepén” csoport a minta 18%-át tette ki, és a legtöbb munkanélküliséget 35 éves koruk előtt tapasztalták. A „tartósan magas” csoportba tartozott a fennmaradó 12%, és azok a résztvevők, akik minden életkorban a legnagyobb valószínűséggel voltak munkanélküliek.

Damaske szerint a munkanélküliség és a rosszabb egészségi állapot közötti összefüggés egy része az 50 éves korban a zavaró változókkal magyarázható, ami olyan, nem közvetlenül a foglalkoztatáshoz kötődő területekre utal, amelyeket a beavatkozások célba vehetnének.

„A munkanélküliség „sebesítő” hatásainak egy része a foglalkoztatáson alapuló erőforrásokon és az egészségmagatartás jellemzőin keresztül működhet. Például az egészségbiztosítás hiánya, a dohányzás és a fizikai aktivitás hiánya mind összefüggésbe hozható volt az 50 éves korban tapasztalt rosszabb fizikai és mentális egészséggel. A beavatkozások célja lehet ezeknek a problémáknak a csökkentése, és remélhetőleg jobb egészségi állapotot eredményezhetnek, függetlenül a foglalkoztatási státusztól”

– fogalmazott Damasked.

A kutatók szerint a jövőbeli tanulmányok megvizsgálhatnák, hogy a munkanélküliség időtartama hogyan befolyásolja az egészséget, mivel a hosszú távú munkanélküliség károsabb lehet az egyén egészségére.

Nyitókép: Shutterstock