3 egyszerű mód, amivel a kapcsolatodat szabotálod

A szerelem gyorsan növekszik új partnerünkkel. Úgy érezzük, mintha egy fantáziavilágban élnénk, amelyet elragadtatott érzelmek táplálnak. Úgy tűnik, mintha a társunk nem tudna rosszat tenni. Sokan ezt az izgalmas szakaszt rajongásnak nevezik.

Egyre nagyobb érdeklődés övezi a szerelem neurobiológiáját, és különösen azokat a neurokémiai lökéseket, amelyek a határtalannak tűnő öröm ezen szakaszát mozgatják. Valóban, bizonyítékok utalnak az oxitocin, a vazopresszin, a dopamin, a szerotonin, a tesztoszteron, a kortizol és az idegi növekedési faktor lehetséges szerepére a szerelemben és a kötődésben.

Amikor a feltörekvő romantikus szerelem eufórikus érzéseinek hullámát meglovagoljuk, szinte elvárjuk, hogy partnerünk végtelenül boldoggá tegyen minket. Elkerülhetetlenül elkezdjük azonban észrevenni, hogy a partnerünk nem tökéletes. Valójában elmaradnak attól, hogy minden igényünket kielégítsék.

Amikor a mérgező gondolatok elkezdenek felbukkanni

Az idő előrehaladtával a partnerünkkel kapcsolatos mérgező gondolatoknak esünk áldozatul. A 9 leggyakoribb mérgező gondolatminta a következő:

1. A mindent vagy semmit csapda: úgy látjuk a partnerünket, mint aki vagy negatívan mindig (vagy soha) nem tesz meg dolgokat.
2. Katasztrofális következtetések: az egyik partner eltúlozza a másikra vonatkozó negatív cselekedeteket és eseményeket.
3. A „kellene” bomba: az egyik partner azt feltételezi, hogy a másik kielégíti egy vagy több szükségletét – csak azért, mert tudnia kellene, mire van szüksége.
4. Címkékkel való dobálózás: igazságtalanul negatívan címkézzük meg a partnerünket, és szem elől tévesztjük a pozitív tulajdonságait.
5. A hibáztató játék: igazságtalanul és irracionálisan a partnerünket hibáztatjuk a kapcsolati problémákért.
6. Érzelmi rövidzárlatok. Ez akkor fordul elő, amikor az egyik partner meggyőzi magát arról, hogy partnere érzelmei nem „kezelhetők”.
7. Túlműködő képzelet: olyan negatív következtetéseket vonunk le a partnerünkről, amelyeknek nincs valóságalapjuk.
8. Manipulatív hazardírozás: megpróbálunk túljárni a partnerünk eszén azzal, hogy tévesen feltételezzük, hogy bizonyos indítékai vannak.
9. Kiábrándultsági végzet: akkor következik be, amikor a partnerek a múltjukban gyökerező, idealizált elvárásokra összpontosítanak egymással szemben.

3 kapcsolatromboló minta, amelyet a mérgező gondolatok vezérelnek

A párkapcsolati partnerek toxikus gondolataik kezelésére irányuló coaching munkája alapján Jeffrey Bernstein pszichológus három módot figyelt meg, ahogyan ezek a negatív, torz gondolatminták pusztítást végeznek az intim kapcsolatokban:

1. Inkább a problémákra és a kihívásokra koncentrálunk, mint arra, ami jól megy. Ha ma elmegyünk és veszünk egy bizonyos márkájú és típusú autót, ami kék színű, akkor a következő napokban milyen autókat veszünk észre nagyobb valószínűséggel az utakon? Azokra az autókra leszünk különösen figyelmesek, amelyek úgy néznek ki, mint a miénk. Ez a szelektív figyelem folyamata. Ugyanez igaz a partnerünk rossz tulajdonságaira is.

Segítségképpen próbáljuk ki a következőt: mi lenne, ha megtanulnánk azonosítani és megkérdőjelezni saját mérgező gondolatainkat? Ezután könnyebben rá tudunk hangolódni a partnerünkben rejlő jó dolgokra. Ha ezt tesszük, tovább erősödik a képességünk, hogy meglássuk a kívánatos tulajdonságaikat és viselkedésüket. Ez segít abban, hogy szerelmünk egészséges, erős és élénk maradjon.

Tehát, van egy választásunk, amit meg kell hoznunk: arra koncentrálunk, hogy milyen lusta, feledékeny, megbízhatatlan partnerünk van, vagy úgy tekintünk rá, mint egy jó szándékú, gondoskodó és odaadó partnerre, aki időnként elfoglalttá válik, és figyelmen kívül hagyja a kéréseket, amikor elterelődik a figyelmük. Melyiket választanánk, hogy egy életet töltsünk vele, hiszen a választás csak rajtunk áll?

2. Arra törekszünk, hogy mereven igazunk legyen. Még ha indokoltnak is tűnik, vagy pillanatnyilag jobban érezzük magunkat, ha a partnerünkre erőltetjük az észrevételeinket vagy a véleményünket, az rontja a bizalmat, és a neheztelés hullámait keltik. Továbbá, ha mereven ráerőltetjük a nézeteinket, megtanítjuk őt arra, hogy válaszul inkább tagadásban éljen és vitatkozzon, minthogy beismerje a hibáit.

Segítségképpen próbáljuk ki a következőt: ahol csak lehetséges, próbáljunk meg a partnerünknek igazat adni, különösen akkor, ha feldúlt és megkérdőjelezi önmagát. Minél több szívből jövő, gondoskodó befizetést teszünk az érzelmi bankszámlájára, annál inkább növelni fogjuk a megbecsülését és a velünk való pozitív kapcsolatát. Nyilvánvaló, hogy ez nem azt jelenti, hogy lehetővé teszünk bármilyen szándékosan bántó viselkedést a partnerünk részéről, vagy hagyjuk, hogy az ellenvetés nélkül maradjon. A lényeg inkább az, hogy engedjük el az apróságokat, de legyünk határozottak a nagyobb dolgokban, amelyek esetleg megszakíthatják a kapcsolatot.

3. Túlságosan magunkra vesszük a dolgokat. A romantikus kapcsolatok termékeny táptalaja a sebezhetőségünknek. Annyi mindent megosztunk a személyes énünkből a partnerünkkel, hogy amikor olyan dolgokat mond vagy tesz, amitől megbántva vagy csalódottnak érezzük magunkat, azt nagyon is magunkra vesszük.

Segítségképpen próbáljuk ki a következőt: az empátia az az érzelmi ragasztó, amely összetartja a kapcsolatunkat. Ha túl könnyen magunkra vesszük a dolgokat, és túl könnyen megbántódunk, az elzárja a kommunikációt, szinte lehetetlenné teszi a problémamegoldást, és mindkettőnket veszélyeztetetté tesz. Ehelyett legyünk nyitottak arra, hogy meghallgassuk, mit akar és mire van szüksége a partnerünknek. Használjuk az empátiát, hogy közös nevezőre jussunk, ahelyett, hogy a személyes sértettségben maradnánk.

(Psychology Today)

Nyitókép: Shutterstock