Audrey Hepburn fiatal lányként még balerinának készült, ám a második világháború keresztülhúzta terveit. A háború borzalmait túlélte, az átélt nélkülözés és bizonytalanság pedig egész életére hatással volt. Fia, Sean Hepburn Ferrer szerint édesanyja mindig képes volt újrakezdeni: a háború után, három elveszített terhességet és két zátonyra futott házasságot követően is hitt abban, hogy érdemes előre menni.

Hepburn a legnagyobb hollywoodi sikerei közepette is nehezen hitt abban, hogy valóban ekkora sztárrá vált. Olyan filmek tették világszerte ismertté, mint a Római vakáció, a Sabrina, a nem könnyű forgatásssal járó Álom luxuskivitelben és a Mókás arc.

Fiai szerint azonban a színésznő egészen másképp tekintett a hírnévre, mint ahogyan a közönség. Hepburn Ferrer úgy emlékszik, édesanyja gyakran mondogatta, hogy tulajdonképpen nem is hivatásos színésznőként kezdte a pályát, csak „kapott egy nagyszerű szerepet”. Talán éppen ezért volt képes arra is, hogy amikor karrierje a csúcson volt, hátat fordítson Hollywoodnak.

Hepburn 1967 után már csak alkalmanként vállalt filmszerepeket. A döntés mögött nem a sikertelenség, hanem éppen ellenkezőleg: a család iránti elkötelezettsége állt.

„Anya akarok lenni” – idézte édesanyját Sean, aki szerint Hepburn egyik legnagyobb ajándéka az volt számukra, hogy a hollywoodi karrier helyett a gyerekeit választotta. Reggelit készített nekik, iskolába vitte őket, és igyekezett jelen lenni a mindennapjaikban.

Luca Dotti szerint édesanyja pontosan tudta, hogy választhat: távolságtartó vagy jelen lévő anya lesz. Ő az utóbbi mellett döntött.

„Miért folytatnék valamit, ami távol tart a családomtól?” – fogalmazott Hepburn.

Hepburn szerelmi élete korántsem volt egyszerű. Volt kapcsolata a Sabrina főszereplőjével, William Holdennel, majd két házasságot is kötött: Mel Ferrer színésszel, akitől Sean született, valamint Andrea Dotti olasz pszichiáterrel, Luca édesapjával.

Élete utolsó nagy szerelme Robert Wolders holland színész volt, akivel 1980-tól Hepburn 1993-as haláláig együtt maradtak, de soha nem házasodtak össze. Wolders korábban úgy fogalmazott, hogy nem akarták elrontani azt, ami jól működött. Hepburn pedig úgy gondolta, romantikusabb, ha kapcsolatukat nem egy újabb papír, hanem az egymás iránti lojalitás tartja össze.

Hollywood egyik legnagyobb szépségikonjaként Hepburn akár könnyen a plasztikai beavatkozások felé fordulhatott volna, ő azonban soha nem feküdt kés alá. Az Audrey Style: An Illustrated Biography of the Fashion Icon―Grace, Beauty, and Humor Through Original Interviews and Designer Sketches szerzője, Pamela Keogh szerint Hepburn egyáltalán nem változtatott az arcán. A színésznő ráadásul nem ítélte el azokat a nőket sem, akik plasztikai műtétet választottak. Egyszerűen úgy gondolta, mindenkinek joga van eldönteni, mit szeretne kezdeni a saját külsejével.

Hepburn állítólag büszke volt az öregedésére és a ráncaira is. A hollywoodi életkorhatárok azonban zavarták: úgy érezte, egy bizonyos életkor felett már nem számítanak rá sem romantikus főszereplőként, sem idősebb karakterként.

A világsztár életmódja meglepően egyszerű volt. Fia szerint Hepburn remekül sütött, és különösen szerette az olyan hétköznapi ételeket, mint a paradicsomos spagetti egy kis bazsalikommal és parmezánnal. A karácsonyok egyik elmaradhatatlan finomsága a pavlova volt, amelyet a család rendszeresen megdézsmált az ünnepi vacsora után.

Hepburn Svájcban saját kertjéből származó alapanyagokat is használt, és a feldolgozott élelmiszerek helyett a friss, egyszerű fogásokat részesítette előnyben.

Élete második felében Hepburn egyre nagyobb energiát fordított a humanitárius munkára. UNICEF-nagykövetként számos olyan országba elutazott, ahol gyermekek éltek súlyos nélkülözésben. Fiai számára ez egyszerre volt büszkeség és aggodalom forrása. Az évek során Hepburn egyre veszélyesebb helyszínekre utazott, és a látott pusztítás lelkileg is megviselte.

Luca Dotti szerint azonban édesanyját nem lehetett megállítani. Eleinte a remény és a változás lehetősége hajtotta, később pedig egyre inkább az a tudás, amelyet személyesen szerzett a világ legszegényebb régióiban. Sean Hepburn Ferrer szerint édesanyja ezt a munkát élete „második és legfontosabb karrierjének” nevezte.

Audrey Hepburn 1993-ban, mindössze 63 évesen halt meg. Fiai szerint azonban élete végére már nem a filmsztárként rá irányuló figyelem számított számára, hanem a családja, az otthona, a kutyái és az a lehetőség, hogy valamit visszaadhasson a világnak.

(People)