A tenyered izzad, a szívverésed felgyorsul, az izmaid megfeszülnek. A bőröd bizsereg, a gyomrod felfordul. Amikor a félelem végre alábbhagy, az öröm érzése önt el. Vajon ez csak a megkönnyebbülés, hogy túlélted − vagy többről van szó?
Üss vagy fuss
Az amygdala, egy mandula alakú neuronköteg mélyen az agy közepén, irányítja a félelemreakciót. Félelem esetén az amygdala ingerli a hipotalamuszt, amely két rendszert aktivál a szervezetben − a szimpatikus idegrendszert és a mellékvesekéreg-rendszert −, ami hormonok villámáradatát okozza, és kiváltja az üss vagy fuss választ.
Az adrenalin fokozza a szervezet éberségét. Felgyorsítja a szívverést, és a vért a magból a mozgáshoz szükséges izmokba irányítja. A kortizol megemeli a vérnyomást. A létfontosságú szervek körüli erek kitágulnak, elárasztva őket oxigénnel és tápanyagokkal. A légzés felgyorsul, friss oxigént juttatva az agyba, miközben a vér glükózszintje megugrik, gyors energialöketet adva a szervezetnek, ami készen áll a cselekvésre.
Bár ismerjük az idegi félelemhálózatok aspektusait, még mindig sok ismeretlen tényező van ennek kapcsán. Nem tudjuk például, hogy a félelemérzet hol keletkezik az agyban – bár valószínűleg egy több agyterületet érintő félelemhálózat összehangolt aktiválásából származik.
Érdekesség, hogy 2020 márciusában, amikor a világjárvány turbó fokozatra kapcsolt, a Fertőzés című film − amely egy halálos járványról szól − letöltése ugrásszerűen megnőtt. Miért akartak az emberek olyan filmet nézni, amit a valóságban is tapasztaltak? Marc Malmdorf-Andersen professzor – a dán Aarhusi Egyetem docense − és kollégái szerint a horrorfilmek tanulási potenciállal rendelkeznek a bizonytalanságkezelésben.
Navigálás egy kiszámíthatatlan világban
Fotó: Getty Images
A koronavírus-járvány idején a horrorfilmek rajongóin végzett vizsgálat megállapította, hogy azok az emberek, akik szívesen néztek ijesztő filmeket, pszichológiailag ellenállóbbak voltak, mint a nem horrorrajongók.
Bizonyos szempontból hasonló forgatókönyveknek voltak kitéve, és ezt a tapasztalatot felhasználhatják az új, bizonytalan valóságban való eligazodáshoz
− mondja Malmdorf-Andersen.
A félelem élvezetének Malmdorf-Andersen szerint akkor van értelme, ha úgy tekintünk rá, mint egy „játékformára". Úgy tűnik, hogy a félelmetes ingerek élvezete összefügg a kiszámíthatatlan helyzetek megragadásával.
Az optimális pont
Az élvezet és a félelem közötti kapcsolat vizsgálatához Malmdorf-Andersen és kollégái az Aarhusi Egyetem rekreációs félelemlaborjában kísértetházba látogató embereket tanulmányoztak. Filmre vették őket, figyelték a szívverésüket, és megkérdezték őket, hogyan érezték magukat az élmény különböző pontjain. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek azt nem élvezik, ha túlságosan távol vannak a normális fiziológiai állapotuktól, de azt igen, ha egy kicsit kilépnek a komfortzónájukból.
Tehát van egy „sweet spot", egy optimális pont a félelem és az élvezet között, ahol a környezet nem túl ijesztő, de nem is túl szelíd, és az élvezet maximalizálódik.
Amikor a félelem túl messzire megy
Fontos azonban szem előtt tartani, hogy mindenkinek egyedi érzéke van ahhoz, hogy mit tart ijesztőnek − és az ártalmatlan szórakozás és a valódi rettegés között vékony a határ. A túl sok félelem szorongáshoz és működési zavarokhoz vezethet. Szóval csak óvatosan halloweenkor, találd meg a te borzongási szinted!
Forrás: Guardian
Nyitókép: Getty Images
