Cellei Zsófia Dorottya 1666 őszén született Celle kis német hercegségében. Apja György Vilmos braunschweig–lüneburgi herceg, anyja pedig a francia hugenotta nemesasszony, Eleonore d’Olbreuse volt. Szülei szerették egymást, házasságukat azonban morganatikus frigynek tekintették, ezért a dinasztia sokáig nem ismerte el teljes rangú kapcsolatként. A hercegné emiatt már születésekor bizonytalan helyzetbe került. Apja rajongott érte, az udvar és az öröklési szabályok mégsem kezelték egyértelmű örökösként. György Vilmos később igyekezett megerősíteni lánya helyzetét, jelentős birtokokat íratott a nevére, és tekintélyes hozományt biztosított számára. Szépnek, élénknek és gyors észjárásúnak tartották. A 17. századi német fejedelmi udvarok számára hamar vonzó házassági jelöltté vált, bár a kérők és családja elsősorban a politikai és vagyoni előnyöket mérlegelték.

Apja testvérének hannoveri ágához tartozott György Lajos, a későbbi I. György brit király. A férfi anyja, Zsófia választófejedelemné pontosan tudta, mennyit nyerne a család, ha a hozománya és birtokai Hannoverhez kerülnének. A lány mindössze 16 éves volt, és a korabeli beszámolók szerint hevesen ellenezte a frigyet. Amikor megmutatták neki György Lajos portréját, állítólag a falhoz vágta, majd kijelentette, hogy nem hajlandó hozzámenni. Tiltakozása nem változtatott a család döntésén. 1682. november 21-én a cellei kastély kápolnájában házasságot kellett kötnie első unokatestvérével. Férje ridegen bánt vele, rendszeresen kritizálta a viselkedését, és az udvar előtt is megalázta. A házasság dinasztikus szempontból mégis teljesítette a hozzá fűzött reményeket. 1683-ban megszületett fiuk, György Ágost, a későbbi II. György brit király. Néhány évvel később világra jött lányuk, Zsófia Dorottya, aki később Poroszország királynéja lett. A gyermekek születése sem javította a házastársak kapcsolatát. György Lajos nyíltan felvállalta szeretőjét, Melusine von der Schulenburgot, Cellei Zsófia Dorottya pedig egyre magányosabban élt a hannoveri udvarban.

1690 körül tért vissza az életébe egy régi ismerős, Philip Christoph von Königsmarck gróf. Gyerekkoruk óta ismerték egymást, kapcsolatuk azonban csak az 1690-es évek elején vált szorossá. A jóképű katonatiszt és kalandor figyelme sokat jelentett számára. Königsmarck olyan emberként közeledett hozzá, aki nem a hozományt vagy az udvari kötelezettségeket látta benne. Viszonyukról több mint háromszáz levél maradt fenn. Az üzenetek egy részét titkosírással vagy számozással küldték, hogy könnyen észrevegyék, ha valamelyik eltűnik. A levelezés mégsem maradt sokáig rejtve a megfigyelésekkel és intrikákkal teli udvarban. Clara Elisabeth von Platen grófnő, a hercegné apósának szeretője is figyelte a pár kapcsolatát. A hercegné közben többször próbált kilépni a házasságából, családja azonban nem támogatta a válást. 1694-re Zsófia Dorottya és Königsmarck már a szökést tervezte. Olyan helyre akartak menekülni, ahol György Lajos hatalma nem érhette el őket. A lebukásukhoz Königsmarck egyik visszautasítása is hozzájárulhatott. Von Platen grófnő azt akarta, hogy a férfi vegye feleségül a lányát, ő azonban nemet mondott. A megsértett grófnő állítólag ezután árulta el György Lajosnak, hogy felesége és Königsmarck viszonyt folytatnak, és a menekülést készítik elő.

1694-ben Königsmarck a hannoveri Leine-palotába ment, ahol utoljára találkozott a hercegnével. Távozása után soha többé nem látták. Sem a holtteste, sem a sírja nem került elő. Eltűnése a korszak egyik máig megoldatlan rejtélye maradt. A történet különböző változatai szerint palotaőrök ölhették meg, a parancs pedig von Platen grófnőtől, az apósától vagy magától György Lajostól is származhatott. Zsófia Dorottyát röviddel később őrizet alá helyezték, a leveleit pedig bizonyítékként lefoglalták. György Lajos válópert indított, és azt állította, hogy felesége elhagyta a házastársi kapcsolatot.

1694 végére felbontották a házasságot, megfosztották hannoveri hercegnéi rangjától, megtiltották neki az újraházasodást, és elvették tőle két gyermekét. Fiát és lányát ezután soha többé nem láthatta. György Lajos a portréit is eltávolíttatta az udvarból, és a beszámolók szerint még azt is megtiltotta, hogy ott kimondják volt felesége nevét.

A hercegnét az Ahlden-kastélyba szállították. Eleinte negyven katona őrizte, és az udvarban sem sétálhatott felügyelet nélkül. Később engedélyeztek neki rövid kocsikázásokat, mozgástere azonban mindössze néhány kilométerre korlátozódott. A bezártság fokozatosan felőrölte. Az írásba menekült, és számos üzenetben kérte, hogy találkozhasson gyermekeivel. Levelei válasz nélkül maradtak.1705-ben apja, György Vilmos halálos beteg lett, és még egyszer látni akarta a lányát. A találkozást végül egy miniszter akadályozta meg, arra hivatkozva, hogy az diplomáciai feszültséget okozna Hannoverrel.Zsófia Dorottya fogsága alatt sem fordult el teljesen a külvilágtól. Amikor 1715-ben tűz pusztított Ahldenben, saját vagyonából támogatta a település újjáépítését. Édesanyja maradt az egyetlen ember, aki rendszeresen látogatta és próbált közbenjárni érte. 1722-ben bekövetkezett halála után Zsófia Dorottya teljesen magára maradt.1725-ben hírt kapott arról, hogy lánya, a porosz királyné Hannoverbe utazik, útja pedig Ahlden közelében vezet el. A hercegné állítólag minden reggel felvette legszebb ruháját, az ablakhoz ült, és várta a hintót. Lánya azonban nem érkezett meg.

1726-ra Zsófia Dorottya egészsége súlyosan megromlott. Tavasszal szélütést kapott, augusztusban pedig erős hasi görcsök gyötörték. Később az ételt és a kezelést is visszautasította. 1726. november 13-án halt meg, 60 éves korában. Életének több mint felét, összesen 32 évet töltött fogságban. Halála után sem kapta vissza méltóságát. I. György megtiltotta a londoni és a hannoveri udvarnak, hogy gyászolják. Holttestét ólomkoporsóba helyezték, de hónapokig nem temették el. 1727 tavaszán titokban, éjszaka szállították Celle-be, ahol szülei mellett helyezték nyugalomra. I. György kevesebb mint hét hónappal később halt meg. Fiuk, György Ágost, aki II. Györgyként követte a trónon, nem vett részt apja temetésén.