Sokan próbálják megfejteni, minek köszönheti Sir David Attenborough a rendkívül hosszú életét, ő azonban sosem keresett rá bonyolult magyarázatot. Amikor 2016-ban, a 90. születésnapja előtt a The Guardian arról kérdezte, minek köszönheti, hogy idős korára is ennyire aktív, Attenborough mindezt egyszerűen a szerencsének tuladonította. Ez elsőre talán túl szerény vagy kissé cinikus válasznak tűnhet, a kutatások szerint azonban van benne igazság. A hosszú élet esélyeit részben valóban a genetika határozza meg. Mindannyian más adottságokkal indulunk, és vannak, akik öröklött tényezők miatt eleve nagyobb eséllyel élnek hosszabb ideig.

Attenborough születése idején az Egyesült Királyságban a várható élettartam nagyjából 58 év volt. Ma ez már 79 év felett jár, ami jól mutatja, hogy a hosszú életet azonban nem csak a gének befolyásolják. Az orvostudomány fejlődése, az életmód, a táplálkozás, a mozgás, a társas kapcsolatok és a jobb életkörülmények mind hozzáadhatnak ahhoz, hogy valaki tovább és egészségesebben éljen. Egyes kutatók szerint a 90 éves kor elérésében körülbelül 30 százalékban játszhat szerepet a genetika, míg a fennmaradó rész inkább az életmódhoz köthető. A 100 év feletti életkor esetében viszont már erősebbnek tűnik az öröklött tényezők hatása, különösen azoknál, akik 110 éves kor fölé jutnak. Attenborough élete sok szempontból illeszkedik ahhoz, amit ma az egészséges öregedésről tudunk. Időskorában is aktív maradt, dolgozott, utazott, dokumentumfilmekben szerepelt, és láthatóan megőrizte kíváncsiságát a természet iránt. Korábban azt mondta, nem vágyik a visszavonulásra, a nyugdíj gondolata inkább nyomasztja. Még 99 évesen is új dokumentumfilmmel jelentkezett, amelyben az óceánok jelentőségéről beszélt. A kutatások szerint ez nem mellékes. Azok az 50 év feletti emberek, akiknek erős céltudatuk van, gyakran jobb fizikai és mentális egészségi mutatókkal rendelkeznek. Egyes vizsgálatok alacsonyabb halálozási kockázattal is összefüggésbe hozták azt, ha valaki értelmesnek, irányítottnak és tartalmasnak érzi az életét.

A százéves kort megélt embereket vizsgáló egyik legnagyobb kutatás, a New England Centenarian Study szintén arra jutott, hogy a rendkívül hosszú élet gyakran családon belül halmozódik, ami erős genetikai háttérre utal. Ugyanakkor a kutatók szerint a személyiség, a családi minták és az élethez való hozzáállás is szerepet játszhat. A kutatók azt is megfigyelték, hogy azoknál, akiknek a szülei megérték a 100 éves kort, gyakrabban jelenik meg az erős céltudat. Ez nem pusztán lelki tényező: körükben ritkábban fordultak elő betegségek, fizikai korlátozottságok és a szellemi hanyatlás jelei. Paola Sebastiani, a Bostoni Egyetem biostatisztikusa szerint az egészséges öregedés nem merül ki abban, hogy valaki elkerüli vagy késlelteti a betegségeket. Az is lényeges, hogyan érzi magát az életében, mennyire tartja azt értelmesnek és teljesnek. A jelenség ugyanakkor továbbra sem egyszerűsíthető le egyetlen receptre. A 117 éves koráig élt spanyol Maria Branyas példája is ezt mutatja. A kutatások szerint ritka, a hosszú élettel, az immunrendszerrel, valamint a szív- és idegrendszeri egészséggel összefüggő genetikai változatokat hordozott. Közben azonban társasági életet élt, fizikailag aktív maradt, és mediterrán étrendet követett, amelyet több kutatás is összefüggésbe hozott a lassabb öregedéssel.

Attenborough története ezért nem egyetlen titokról szól. Inkább arról, hogy a hosszú életben egyszerre lehet jelen a szerencse, a genetika, az aktivitás, a kíváncsiság és az a képesség, hogy valaki idős korában is kapcsolatban maradjon azzal, ami értelmet ad a napjainak. Ő maga 93 évesen, az Élet a bolygónkon című film előzetesében így fogalmazott:

A tudomány mai állása szerint talán éppen ez a felismerés adja az egyik legfontosabb tanulságot: nincs biztos képlet a hosszú életre, de az aktív, kíváncsi, célokkal teli élet valószínűleg nem elhanyagolható része annak, hogy valaki idős korában is megőrizze a testi és szellemi frissességét.

(Science Alert)