A történelemben kevés olyan nő akad, aki úgy tudott befolyást gyakorolni egy uralkodóra, hogy közben nem viselte a koronát. Diane de Poitiers ilyen volt: nem csupán II. Henrik francia király szeretője volt, hanem annak tanácsadója, bizalmasa és politikai partnere.

Bár II. Henrik hitvese és az uralkodónő Medici Katalin volt, a király szívében és döntéseiben Diane foglalta el a különleges helyet. Kapcsolatuk több évtizeden át tartott, és olyan erős volt, hogy a francia udvarban neveik kezdőbetűi a hivatalos jelképeken és épületeken is megjelentek.

Diane de Poitiers 1499. szeptember 3-án született Franciaország egyik legtekintélyesebb nemesi családjába. Édesapja, Jean de Poitiers udvari emberként szolgált XII. Lajos és VIII. Károly francia királyok mellett, és mindent megtett azért, hogy családja még magasabbra emelkedjen az arisztokráciában. Édesanyja, Jeanne de Batarnay szintén jelentős családból származott, így Diane már gyermekkorától kezdve olyan környezetben nevelkedett, ahol a politika, a hatalom és az udvari kapcsolatok természetes részei voltak az életnek. A lány kivételes oktatásban részesült: megtanult írni és olvasni, latint tanult, érdeklődött a klasszikus irodalom és a művészetek iránt, valamint elsajátította azokat a képességeket is, amelyek egy előkelő nő számára fontosak voltak: kiválóan lovagolt, vadászott, és tökéletesen ismerte az udvari etikettet. Műveltsége később döntő szerepet játszott abban, hogy ne csupán egy szép arc legyen a királyi udvarban.

Diane mindössze 15 éves volt, amikor szülei férjhez adták Normandia egyik legbefolyásosabb tisztségviselőjéhez, VIII. Károly francia király unokájához, az 54 éves Louis de Brézéhez. A korban az arisztokrata házasságok ritkán szóltak szerelemről, sokkal inkább politikai szövetségek voltak, amelyek családok vagyonát és hatalmát erősítették. Diane ellenére kiváló feleségnek bizonyult, aki háztartást vezetett, támogatta férjét. Két lányuk született, Louise és Françoise. Diane eközben egyre közelebb került a francia királyi udvarhoz is: először I. Klaudia breton hercegnő udvarhölgye lett, majd XII. Lajos özvegye, Savoyai Lujza mellett szolgált.

Amikor férje 1531-ben meghalt, Diane 31 évesen egyedül maradt egy jelentős vagyonnal. A korabeli elvárások szerint egy özvegy nőnek vissza kellett volna vonulnia, és férfi rokonokra vagy gyámokra kellett volna bíznia birtokai irányítását, Diane azonban más utat választott. Teljes ellenőrzése alá vonta családi birtokait, jogi ügyeket intézett, szerződéseket kötött, és saját kezével irányította gazdaságait. Különösen Normandiában lévő földjeit fejlesztette sikeresen. Ekkor alakította ki híres fekete-fehér megjelenését is, amely egyszerre jelképezte férje iránti gyászát és saját fegyelmét.

Az 1520-as évek elején Diane már férjes asszonyként szolgált a francia udvarban, amikor találkozott a kis Henrik herceggel. A fiú mindössze hat-hét éves volt, Diane pedig több mint húsz évvel idősebb nála, így kezdetben inkább mentorként és védelmezőként volt jelen az életében. 1526-ban Henriket és testvérét túszként Spanyolországba küldték a madridi szerződés miatt, ahol a herceg négy évet töltött fogságban. Franciaországba való, 1530-as visszatértekor zárkózott, bizonytalan gyermek volt. Diane ekkor már özvegyként, nagyobb tekintéllyel állt az udvarban, és fontos szerepet kapott abban, hogy segítsen neki visszailleszkedni. Udvari viselkedésre, politikára, művészetekre és diplomáciára tanította a fiút, akivel közös szenvedélyük lett a vadászat és a lovaglás.

1533-ban Henrik feleségül vette Medici Katalint, a firenzei Medici család tagját. A házasság politikailag rendkívül előnyös volt Franciaország számára, de Henrik és Katalin nagyon különböző személyiségek voltak. A király érzelmileg inkább Diane-hoz kötődött, aki már fiatal kora óta biztonságot és támogatást jelentett számára. Kapcsolatuk az 1530-as évek közepére szerelmi viszonnyá vált. Diane nem csupán szerető lett: Henrik egyik legfontosabb bizalmasa volt. 

Bár Medici Katalin volt a király felesége, mégis Diane kapta Henrik figyelmének és bizalmának nagy részét. Ennek ellenére a két nő között nem tört ki nyílt háború, mindketten felismerték, hogy szükségük van a másikra. Diane tudta, hogy Katalin királynéként nélkülözhetetlen a dinasztia számára. Ezért támogatta, hogy Henrik teljesítse férji kötelességeit és örököst nemzzen. Katalin végül tíz gyermeket szült, köztük három későbbi francia királyt: II. Ferencet, IX. Károlyt és III. Henriket.

1547-ben Henrik apja, I. Ferenc meghalt, és Henrik Franciaország királya lett. Diane ekkor érte el befolyásának csúcsát. Tanácsot adott állami ügyekben, részt vett kinevezésekben és diplomáciai döntésekben. Henrik egy látványos ajándékkal is kifejezte iránta érzett szeretetét: neki adta a híres Château de Chenonceau kastélyt a Loire-völgyben. Diane hatalmas energiával alakította át az épületet, amely a reneszánsz elegancia egyik jelképévé vált.

1559-ben II. Henrik lovagi tornán vett részt Párizsban, amelyet lánya esküvője és egy politikai békeszerződés megünneplésére rendeztek. A király ragaszkodott hozzá, hogy induljon egy párbajban Gabriel de Montgomery skót kapitány ellen. A viadal során ellenfele lándzsája eltört, és egy szilánk Henrik sisakján keresztül a szemébe fúródott. A sérülés halálosnak bizonyult, Henrik tíz nap szenvedés után, mindössze 40 éves korában meghalt. A legenda szerint Henrik halálos ágyán Diane-t hívta, de Medici Katalin megakadályozta, hogy találkozzanak.

Henrik halála után Diane elvesztette védelmezőjét. Katalin, aki évtizedeken át háttérbe szorítva érezte magát, azonnal cselekedett. Elvette Diane-tól Chenonceau kastélyát, és arra kényszerítette, hogy cserélje el egy kevésbé jelentős birtokra. Diane-t eltávolították az udvarból, és többé nem játszott szerepet Franciaország politikai életében. A nő visszavonult birtokaira, továbbra is gondosan vezette gazdaságait. 1566-ban, 66 éves korában meghalt.