Wallis Simpson neve ma is egyet jelent a brit királyi család egyik legnagyobb botrányával. Pedig amikor 1896-ban megszületett az Egyesült Államokban, semmi sem utalt arra, hogy évtizedekkel később miatta kerül majd válságba az egész monarchia. Édesapját még csecsemőkorában elveszítette, ezért édesanyjával együtt rokonaik támogatására szorultak. A családi segítségnek köszönhetően Wallis jó iskolába járhatott, ahol hamar kitűnt intelligenciájával, fegyelmezettségével és kifinomult modorával. Már fiatalon magabiztosan mozgott az előkelő társaságokban, határozottsága pedig később egész életét végigkísérte. Első házassága Earl Winfield Spencer Jr. amerikai tengerésztiszttel viharosnak bizonyult. Férje alkoholproblémái és hosszú távollétei miatt kapcsolatuk fokozatosan szétesett. Válásuk után Wallis Ernest Simpson hajózási üzletemberhez ment feleségül, majd Londonba költözött, ahol rövid idő alatt bejáratos lett a brit felső tízezer társasági eseményeire. Egy ilyen összejövetelen találkozott 1931-ben Eduárd walesi herceggel.

Kezdetben semmi sem utalt arra, hogy találkozásukból a brit monarchia egyik legnagyobb botránya bontakozik majd ki. Wallis férjes asszony volt, Eduárd pedig a brit trón örököse, aki akkoriban Európa egyik legkeresettebb agglegényének számított. Barátságuk azonban egyre szorosabbá vált, 1934-re pedig már az udvarban is mindenki tudta, hogy jóval többről van szó egyszerű ismeretségnél. Eduárdot éppen az ragadta meg Wallisban, ami sokakat meghökkentett. A nő nem hajbókolt előtte, nem kezelte félistenként, és rangjától függetlenül kimondta, amit gondolt. A herceg egyre több időt töltött vele, drága ajándékokkal halmozta el, és lassan háttérbe szorította miatta korábbi kapcsolatait, sőt időnként még királyi kötelességeit is. Amikor apja, V. György 1936 januárjában meghalt, Eduárd került a trónra. Az új király azonban már uralkodása kezdetén világossá tette szűkebb környezetének, hogy Wallist feleségül akarja venni, amint az asszony válása jogerőre emelkedik.

A probléma túlmutatott azon, hogy Wallis amerikai volt és kétszer elvált. A brit uralkodó egyben az anglikán egyház feje is, az egyház pedig akkoriban nem támogatta olyan elvált ember újraházasodását, akinek korábbi házastársa még élt. Wallis mindkét férje életben volt, ezért a brit kormány és a Nemzetközösség vezetői elfogadhatatlannak tartották, hogy királyné legyen. Eduárd megpróbált kompromisszumot találni. Felvetette, hogy Wallis legyen a felesége, de ne kapjon királynéi címet. Ezt az ötletet Stanley Baldwin miniszterelnök és a kabinet ezt is elutasította. A királynak így választania kellett a trón és a szeretett nő között.

A botrány közepén Wallis Franciaországba utazott, hogy elmeneküljön a sajtó elől. A fennmaradt beszámolók szerint hajlandó lett volna megszakítani a kapcsolatot, Eduárd azonban nem tágított, és 1936. december 10-én aláírta lemondó nyilatkozatát. Másnap rádióbeszédben fordult az országhoz, és kijelentette, hogy képtelen lenne ellátni uralkodói feladatait annak a nőnek a támogatása nélkül, akit szeret. A romantikusnak tűnő döntés súlyos következményekkel járt. A trón Eduárd öccsére, VI. Györgyre szállt, aki korábban soha nem készült uralkodónak. Mivel nem született fia, idősebb lánya, Erzsébet lett a korona örököse, majd 1952-ben II. Erzsébet néven trónra lépett. Eduárd lemondása így közvetlenül átformálta a brit monarchia jövőjét.

Wallis és Eduárd 1937 júniusában házasodott össze Franciaországban. Az esküvőn a királyi család egyetlen tagja sem vett részt. Eduárd megkapta a windsori hercegi címet, Wallis azonban nem használhatta a királyi fenség megszólítást. Ez a döntés egész életükben mély sértettséget okozott, és világossá tette, hogy a család soha nem fogadta el teljesen a kapcsolatukat. A házaspár főként Franciaországban élt, távol az udvartól. Megítélésüket tovább rontotta, hogy 1937-ben Németországba utaztak, ahol Adolf Hitlerrel is találkoztak. Később számos súlyos állítás terjedt el politikai kapcsolataikról, Wallist pedig még kémkedéssel is megvádolták. A legsúlyosabb vádakra azonban soha nem került elő bizonyíték. A második világháború alatt Eduárdot a Bahamák kormányzójává nevezték ki. A háború után visszaköltöztek Franciaországba, ahol fényűző, de hivatalos feladatok nélküli életet éltek. Sokat utaztak, társasági eseményeken vettek részt, és továbbra is erős érdeklődés övezte őket, miközben a brit királyi családdal csak lassan enyhült a viszonyuk.

Eduárd 1972-ben halt meg Párizsban. Wallis ezután fokozatosan visszavonult, utolsó éveit betegen és szinte teljes elszigeteltségben töltötte. 1986-ban hunyt el, majd férje mellé temették a windsori Frogmore királyi temetőben. Életében soha nem lehetett királyné, mégis olyan hatással volt a brit monarchiára, mint előtte kevesen. Kapcsolata alkotmányos válságot robbantott ki, új uralkodót emelt trónra, és végül megnyitotta az utat II. Erzsébet hetven évig tartó uralkodása előtt.