Boleyn Anna és VIII. Henrik kapcsolata Anglia történetének egyik leghíresebb szerelmi történeteként kezdődött, és az egyik legvéresebb királyi házasságaként ért véget. Henrik éveken keresztül próbálta elérni, hogy elválhasson első feleségétől, Aragóniai Katalintól, és feleségül vehesse Annát. Végül még a római katolikus egyházzal is szakított, Anna azonban királynéként sem tudta megadni neki azt, amire a legjobban vágyott: egy fiúörököst.

1533-ban megszületett közös lányuk, a későbbi I. Erzsébet, Anna későbbi terhességei azonban nem hozták el a remélt fiúgyermeket. Közben Henrik figyelme egyre inkább Anna egyik udvarhölgye, Jane Seymour felé fordult.

Nem sokkal később a királyné helyzete végzetesen megváltozott.

Anna ellen házasságtörés, vérfertőzés és a király elleni összeesküvés vádjával indult eljárás. Az NZ Herald cikke szerint sok történész úgy véli, hogy a vádak jelentős része koholt lehetett, és Thomas Cromwellnek is fontos szerepe volt a királyné elleni vizsgálatban.

Annát a Towerbe vitték, majd 1536. május 15-én bűnösnek találták és halálra ítélték. Négy nappal később kivégezték.

A történet egyik legkülönösebb részlete azonban az, ahogyan Henrik rendelkezett felesége haláláról.

A királynékat sem kímélő Tudor-korban a lefejezés önmagában nem számított szokatlan büntetésnek az előkelők esetében. A Dívány által idézett történészek szerint ezt az akasztásnál gyorsabb és méltóságteljesebb halálnak tartották. A korszak akasztási módszerei ugyanis nem feltétlenül okoztak azonnali halált, míg egy gyakorlott hóhér egyetlen jól irányzott csapással végezhetett az elítélttel.

Anna esetében azonban még ehhez képest is szokatlan megoldást választottak.

Boleyn Annát nem bárddal, hanem karddal fejezték le, a kivégzéshez pedig Franciaországból érkezett egy erre specializálódott kardforgató. Az NZ Herald szerint a férfit a „calais-i hóhérként” emlegették, és a kard használata kisebb kockázattal járt, mint a bárdé, amellyel olykor több csapásra is szükség volt.

De miért kapott ilyen különleges bánásmódot egy nő, akit Henrik nem sokkal korábban még halálra ítéltetett?

Suzannah Lipscomb történész szerint elképzelhető, hogy a döntés egyfajta utolsó figyelmesség volt Anna iránt. A királyné fiatalkorában éveket töltött a francia udvarban, így Franciaország különösen fontos szerepet játszott az életében. Egy francia kardforgató kiválasztása ráadásul költséges megoldás volt.

Ez természetesen nem bizonyítja, hogy Henrik még mindig gyengéd érzelmeket táplált iránta. Lipscomb szerint azt sem lehet biztosan tudni, mit érzett ekkor a király: korábbi szerelme akár gyűlöletté is változhatott.

A döntés azonban annál különösebb, ha felidézzük, milyen intenzíven udvarolt Henrik évekkel korábban Annának. Fennmaradt szerelmes levelei egészen más kapcsolatot mutatnak, mint amilyen tragikus véget végül a házasságuk ért.

Dan Snow történész kevésbé romantikus magyarázatot tart elképzelhetőnek.

Anna volt az első angol királyné, akit kivégeztek, így halála rendkívül kényes eseménynek számított. Snow szerint Henrik el akarhatta kerülni, hogy a kivégzés nyilvános látványossággá váljon, kiabálással, gúnyolódással vagy más kiszámíthatatlan jelenetekkel.

A National Geographic új dokumentumfilm-sorozata, a Hogyan veszítették el a fejüket a Tudorok szerint a kivégzést ezért szűkebb körben tarthatták a Tower területén, és az egyik forrás alapján még egy nagykövet jelenlétét sem engedélyezték. Lipscomb ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy ezt az állítást mindössze egyetlen korabeli forrás támasztja alá.

Éppen ezen a ponton látszik, milyen nehéz közel ötszáz év elteltével pontosan rekonstruálni Anna utolsó óráit. Egyes korabeli beszámolók nagyobb tömegről írnak: az NZ Herald által idézett változat szerint akár ezren is figyelhették a kivégzést. A beszámolók tehát nem minden részletben egyeznek.

Abban azonban egyetértenek a források, hogy Anna rendkívüli önuralommal nézett szembe a halálával.

A vesztőhelyen rövid beszédet mondott, amelyben nem támadta Henriket, és nem próbálta nyilvánosan bizonygatni ártatlanságát. A beszéd pontos szövegéről több, egymástól eltérő változat maradt fenn, de a beszámolók szerint a királyért is imádkozott.

Mivel karddal végezték ki, nem volt szükség a bárddal történő lefejezéseknél használt tőkére. Anna letérdelt, a hóhér pedig egyetlen csapással levágta a fejét.

Mindössze tíz nappal később VIII. Henrik feleségül vette Jane Seymourt. Harmadik felesége végül valóban világra hozta a régóta várt fiúörököst, a későbbi VI. Eduárdot.

A történelem azonban különös fordulatot tartogatott Henrik számára: Boleyn Annától született lánya, I. Erzsébet később a Tudor-dinasztia egyik leghíresebb uralkodója lett.

Hogy Henrik azért biztosított-e különleges kivégzést Annának, mert maradt benne valamennyi ragaszkodás egykori szerelme iránt, vagy egyszerűen gyors, méltóságteljes és politikailag minél kevésbé kínos halált akart neki, valószínűleg sosem fogjuk biztosan tudni. Az azonban tény, hogy még a halál módja is szokatlan volt annál a királynénál, akinek Henrik évekkel korábban egész Anglia sorsát felforgatta a kedvéért.