VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya 1558-ban, mindössze 25 évesen került Anglia trónjára. Uralkodása 45 éve alatt kérők és lehetséges férjjelöltek egész sora merült fel, tanácsadói és a parlament tagjai pedig újra és újra arra próbálták rávenni, hogy házasodjon meg és biztosítsa az öröklést.

Erzsébet azonban minden próbálkozást visszautasított.

A döntés hátterében egyszerre állhattak politikai megfontolások és rendkívül személyes tapasztalatok. A királynő ugyanis már gyerekként megtanulhatta, hogy egy nő számára a házasság, a szerelem és a gyermekvállalás akár végzetes következményekkel is járhat.

Erzsébet egyik legfontosabb férfiismerőse Robert Dudley, Leicester grófja volt, akit valószínűleg már gyermekkorától ismert. Kapcsolatuk pontos természetéről már saját korukban is rengeteget pletykáltak.

1575 nyarán Dudley a Kenilworth-kastélyban fogadta az akkor 41 éves királynőt. Az esemény minden volt, csak visszafogott nem.

A gróf jelentős átalakításokat végeztetett a kastélyon, új kertet alakíttatott ki, majd zenével, tánccal, akrobatákkal, tűzijátékkal és színházi előadásokkal készült Erzsébet érkezésére. A kastély körüli tavon még egy mozgó sziget, egy hatalmas delfinbe rejtett zenekar és egy óriási sellő is várta a királynőt.

A fényűző ünnepség Dudley-nak naponta mintegy ezer fontjába került – mai értéken óriási összegről beszélünk.

A történészek szerint mindez valójában egy elképesztően látványos házassági ajánlat lehetett. Ahogy a BBC által megszólaltatott Jeremy Ashbee fogalmazott, nagyjából a 16. századi megfelelője lehetett annak, amikor valaki ma egy repülőgéppel húzatná az égen a „Hozzám jössz?” feliratot.

Az ünnepség csúcspontjának egy különleges előadást szántak, amelyet végül soha nem mutattak be.

A történetben Diana, a szüzesség istennője egy Zabetta nevű szűz nimfát keresett – a név aligha véletlenül emlékeztetett Elizabeth, vagyis Erzsébet nevére. A darab végén pedig Juno, a házasság istennőjének hírnöke közvetlenül a királynőhöz fordult volna, arra kérve, hogy ne Diana útját kövesse, hanem menjen férjhez.

Hivatalosan a rossz idő miatt maradt el az előadás. Felmerült azonban az is, hogy Erzsébet tudomást szerzett annak tartalmáról, és nem tetszett neki a túlságosan is egyértelmű üzenet.

Bármi történt is, Dudley nem kapta meg azt a választ, amelyre valószínűleg vágyott. Erzsébet néhány nappal később elhagyta Kenilworthöt, és soha nem ment férjhez.

Erzsébet döntését nehéz egyetlen okra visszavezetni. A családja azonban nem éppen a boldog házasság mintáját mutatta neki.

Mindössze hároméves volt, amikor apja, VIII. Henrik kivégeztette az édesanyját, Boleyn Annát. A királynét többek között házasságtöréssel vádolták meg, majd 1536-ban lefejezték.

Erzsébet később VIII. Henrik más feleségeinek sorsát is ismerte. Kamaszként pedig azt is láthatta, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet egy nő a Tudor-udvarban.

Egyes történészek ezért felvetették, hogy Erzsébet fejében a szexualitás és a halál bizonyos értelemben összekapcsolódhatott. Alison Weir történész szerint elképzelhető, hogy a királynő számára a szexuális kapcsolat gondolata elválaszthatatlan lett a halál veszélyétől.

Ez azonban csak egy lehetséges pszichológiai magyarázat, nem bizonyított tény.

A Tudor-korban egy terhesség és szülés önmagában komoly életveszélyt jelentett.

Erzsébet apjának harmadik felesége, Jane Seymour röviddel Eduárd herceg megszületése után halt meg. VIII. Henrik hatodik felesége, Katherine Parr szintén egy szülést követően betegedett meg és hunyt el, Erzsébet nagyanyja, Yorki Erzsébet pedig ugyancsak gyermekágyi komplikációk következtében halt meg.

A királynőnek tehát bőven volt oka arra, hogy a házassággal együtt járó gyermekvállalást ne romantikus kötelességként, hanem nagyon is valós veszélyként lássa.

Mindeközben maga Erzsébet egyáltalán nem kerülte a férfiak társaságát. A források szerint szerette a jóképű férfiakat, és flörtölni is szeretett. Vagyis nem feltétlenül a szerelem gondolatát utasította el – inkább azt, ami egy királyi házassággal együtt járt volna.

Erzsébetnek politikailag is jó oka volt arra, hogy egyedül maradjon.

A 16. században sokan elképzelhetetlennek tartották, hogy egy nő férfi segítsége nélkül irányítson egy országot. A királynőt azért is sürgették a házasságra, hogy férje átvehessen bizonyos politikai és katonai feladatokat, valamint hogy megszülessen a trónörökös.

Erzsébet azonban pontosan tudta, hogy egy férj könnyen veszélyeztetheti saját önállóságát.

Ha külföldi herceghez megy hozzá, Anglia egy másik ország befolyása alá kerülhetett volna. Ha pedig angol nemest választ, azzal felboríthatta volna az udvaron belüli kényes hatalmi egyensúlyt.

Hajadonként viszont minden kérőt politikai eszközként használhatott. Franciaország és Spanyolország is reménykedhetett egy lehetséges házasságban, Erzsébet pedig ezt diplomáciai tárgyalásai során is kihasználhatta.

A házasság elutasítása így nem gyengeség, hanem a hatalom megtartásának egyik eszköze lett.

Erzsébet uralkodása során tudatosan építette fel a „szűz királynő” képét. Már 1559-ben, amikor a parlament házasságra próbálta rávenni, kijelentette, hogy ő valójában már egy férjhez kötötte magát: az Angol Királysághoz.

A kép később legendává vált. Erzsébet úgy jelenítette meg magát, mint aki magánéletét és a családalapítást feláldozta országáért.

Ez a döntés politikailag rendkívül hatásosnak bizonyult. Miközben Európa uralkodói és nemesei találgatták, ki lehet majd a férje, Erzsébet végig saját kezében tartotta a döntést – és vele együtt a hatalmát is.

Robert Dudley azonban élete végéig különleges maradt számára.

Amikor a férfi 1578-ban feleségül vette Lettice Knollyst, Erzsébet dühös lett rá, később azonban megbocsátott neki. Dudley 1588-as halála után a királynő olyan hosszú időre zárkózott be a szobájába, hogy főtanácsadója végül elrendelte az ajtók feltörését.

Amikor pedig Erzsébet 1603-ban meghalt, ágya mellett egy ládikában megtalálták Dudley egyik utolsó levelét. A királynő saját kezével mindössze ennyit írt rá: „utolsó levele”.

Talán éppen ez teszi I. Erzsébet történetét olyan izgalmassá. Nem biztos, hogy a szerelmet utasította el. A házasságot viszont soha nem engedte annak az árán, hogy elveszítse azt, amiért egész életében küzdött: a saját szabadságát és hatalmát.

(BBC)