Hogyan keljünk fel, ha kint még mindig sötét van?
3 dolog, amit kipróbálhatunk, ha egyszerűen nem tudunk felébredni, amikor kint még sötét van.
Amikor Fiona Barwick, a Stanford Egyetem alvás és cirkadián egészség programjának igazgatója megosztotta azokat a tippeket, amelyekkel könnyebb kikelnünk az ágyból az egyre sötétebb reggeleken is.
Ébredés után azonnal érjen minket a fény
A szervezet melatonint, egy alvást elősegítő hormont pumpál, amikor sötét van, és elnyomja, amikor világos van. Ezért érezzük magunkat álmosnak a lefekvés idején, és állunk készen reggel az előttünk álló napra. Ahogy ősszel és télen hosszabbak az éjszakák és rövidebbek a nappalok, kevesebb a napfény, így szervezetünk több melatonint termel, ami miatt reggelre fáradtnak és letargikusnak érezhetjük magunkat.
A legjobb dolog, amit tehetünk ennek ellensúlyozásaképp, hogy amint kinyitjuk a szemünket reggel, azonnal fény elé kerülünk, körülbelül 10-15 percre. A fény melatonin-gyilkos, kitörli azt a szervezetből és segít, hogy éberebbnek érezzük magunkat.
Fény nélkül hosszabb időbe telik, amíg a melatonin lecsökken, és ez meghosszabbítja az alvási inerciát – azt az időszakot, amikor először ébredünk fel és amikor fáradtak vagyunk és alacsony az energiánk.
Tartsuk be az ébredési időt, és álljunk ellen a szundi megnyomásának
Fotó: Shutterstock
Amikor a szundi funkciót használjuk, lényegében azt mondjuk a szervezetnek, hogy még mindig alvásidő van. Ez fenntarthatja a melatonin pumpálását az egész testben, és csapdába ejthet egy bágyadt állapotban. Tehát, bár jóleshet, hogy még néhány percre visszaalszunk, de nem kapunk minőségi pihenést.
Még jobb, ha nem nyomjuk meg a szundi gombot, ami megkönnyítheti a felkelést egész ősszel és télen is. Ha minden nap más-más időpontban ébredünk, a testünk azt hiszi, hogy jetlagünk van. Ha viszont minden nap ugyanabban az időben kelünk, az stabilizálja a cirkadián ritmusunkat, ami segít abban, hogy kevésbé érezuük magunkat álmosnak, és az ágyból való kikelés is kevésbé lesz fájdalmas.
Mozgassuk át a testünk
A fizikai aktivitás növeli a kortizolszintet, az úgynevezett „stresszhormont”, ami miatt gyorsabban ébernek érezzük magunkat. Ez emeli a maghőmérsékletet is, ami pedig növeli az energiaszintet.
Nem kell nagy sétára indulnunk vagy nagyobb edzésbe fognunk, a cél az, hogy találjunk valamit, amit reálisnak érzünk. Válasszunk olyan mozgásformát, amit szeretünk és egy olyan időtartamot, amiről úgy érezzük, hogy képesek vagyunk rá.
Akár az ágyban is kipróbálhatunk néhány gyengéd nyújtást: húzzuk a lábunkat a mellkasunkhoz, vagy nyújtsuk a karunkat a levegőbe. Ha már nem vagyunk az ágyban, csináljunk néhány fekvőtámaszt vagy le-és felhajlást.
Nyitókép: Shutterstock