– mondta Michael Snyder, a Stanford University genetikus professzora a tanulmány megjelenésekor.

A Stanford University kutatói által vezetett vizsgálatban 108 felnőtt biológiai mintáit követték nyomon több éven keresztül. A résztvevők rendszeresen adtak vér-, széklet-, bőr- és egyéb mintákat, így a szakemberek összesen 135 239 különböző biológiai jellemzőt tudtak vizsgálni – köztük RNS-molekulákat, fehérjéket, lipideket és a mikrobiom összetételét.

Az adatbázis több mint 246 milliárd adatpontot tartalmazott.

Az eredmények szerint a vizsgált molekulák mintegy 81 százaléka jelentős változást mutatott a két kritikus időszak egyikében vagy mindkettőben.

A negyvenes évek közepén a legjelentősebb változások:

• a zsíranyagcserében,
• a koffein- és alkohollebontásban,
• a szív- és érrendszeri folyamatokban,
• valamint a bőr és az izmok működésében jelentkeztek.

Bár ez az életkor a nőknél gyakran a perimenopauza időszaka, a kutatók kizárták, hogy kizárólag hormonális változásokról lenne szó – ugyanis a férfiaknál is hasonló molekuláris „ugrás” volt megfigyelhető.

A hatvanas évek elején újabb csúcspont következik be, amely:

• a szénhidrát-anyagcserét,
• az immunrendszer szabályozását,
• a veseműködést,
• valamint ismét a szív- és érrendszert érinti.

A kutatók szerint ez segíthet megmagyarázni, miért nő bizonyos betegségek – például az Alzheimer-kór vagy a szívbetegségek – kockázata nem fokozatosan, hanem hirtelen bizonyos életkor után.

A tanulmány viszonylag kis mintán alapult (25-70 év közötti résztvevőkkel), ezért a kutatók hangsúlyozzák: további vizsgálatok szükségesek, hogy pontosabban megértsük, mi áll a hirtelen molekuláris változások hátterében.

Ugyanakkor az eredmények új perspektívát adhatnak az öregedés biológiájának megértéséhez – és hosszú távon segíthetnek az életkorral összefüggő betegségek megelőzésében vagy kezelésében.

(Science Alert)