Az ismétlésnek különös kapcsolata van az elmével. Vegyük például a déjà vu élményét, amikor tévesen azt hisszük, hogy a múltban már átéltünk egy újszerű helyzetet. Kísérteties érzés, de van egy ennél szokatlanabb élmény is.
Egy ideje már tudjuk, hogy a déjà vu valójában egy ablak a memóriarendszerünk működésére. A kutatások szerint a jelenség akkor keletkezik, amikor az agy azon része, amely az ismerősséget érzékeli, szinkronizálatlan a valósággal. A déjà vu az a jel, ami erre a furcsaságra figyelmeztet: egyfajta „tényellenőrzés" az emlékezeti rendszer számára.
Az ismétlődés azonban még ennél is hátborzongatóbb és szokatlanabb dolgokra képes. A déjà vu ellentéte is létezik ugyanis, a „jamais vu", amikor valami, amit ismerősnek tudunk, valamilyen módon irreálisnak vagy újszerűnek tűnik. Egy nemrég végzett kutatásban a jelenség hátterében álló mechanizmust vizsgálták.
Jamais vu lehet például az, amikor egy ismerős arcot látunk, és hirtelen szokatlannak vagy ismeretlennek találjuk. A zenészeknél is előfordul, hogy elveszítik az utat egy nagyon is ismerős zenei részletben. Vagy egy ismerős helyszín hirtelen az újdonság erejével hat.
Ez az élmény ritkább, mint a déjà vu, és talán még szokatlanabb és nyugtalanítóbb.
Nem sokat tudunk a jamais vu-ről. Előidézni azonban könnyű: ha csak megkérünk valakit, hogy ismételje el újra és újra ugyanazt, gyakran úgy találja egy idő után, hogy az értelmetlenné és zavarossá válik. Ez volt a jamais vu-vel kapcsolatos kísérlet alapvető terve is. Az első kísérletben 94 egyetemi hallgató azzal töltötte az idejét, hogy ugyanazt a szót ismételgette. Tizenkét különböző szóval tették ezt, amelyek a hétköznapi szavaktól, mint például az „ajtó", a kevésbé gyakoriakig, mint például a „sárdagasztás", terjedtek.
Fotó: Getty Images
A résztvevők a lehető leggyorsabban ismételték a szót, de megállhattak, ha furcsán érezték magukat, unatkoztak vagy fájt a kezük. A leggyakrabban azért álltak meg, mert a dolgokat furcsának érezték, és körülbelül 70%-uk legalább egyszer megállt, mert valami olyasmit érzett, amit jamais vu-ként lehet definiálni. Ez általában körülbelül egy perc után következett be, és jellemzően ismerős szavak esetében.
Mélyebb felismerések
A kutatók arra jutotak, hogy az ismétlés során bekövetkező átalakulásokat és jelentésvesztéseket egy sajátos érzés − a jamais vu − kíséri.
A jamais vu azt jelzi számunkra, hogy valami túlságosan automatikussá, túl folyékonnyá, túlságosan ismétlődővé vált. Segít „kipattanni" az aktuális feldolgozásból: a valótlanság érzése valójában egy valóságellenőrzés. Ennek meg kell történnie, mivel a kognitív rendszereinknek rugalmasnak kell maradniuk, lehetővé téve, hogy oda irányítsuk a figyelmünket, ahol éppen szükség van rá, ahelyett, hogy elvesznénk az ismétlődő feladatokban.
Úgy tűnik, a téma a kényszerbetegséggel (OCD) kapcsolatos kutatásokkal is összefügg, amelyek a tárgyak, például a meggyújtott gázgyűrűk kényszeres bámulásának hatását vizsgálták. A szóismétléshez vagy íráshoz hasonlóan a hatás furcsa, és egy idő után a valóság kezd kicsúszni a kezünkből. Ez a felfedezés segíthet a kényszerbetegség megértésében és kezelésében is.
Forrás: ScienceAlert
Nyitókép: Getty Images
