​5 érv, hogy miért hagyd abba a „lelki társad" keresését

De aztán egyre több adat került elém olyan a házaspárokról és kapcsolatokról, akik azt hitték, hogy lelki társak.

Ilyen például a New York-i Poughkeepsie-ben található Marist College által 2011-ben végzett társadalmi kutatás, mely szerint a „lelki társ" alapú pároknál sokkal több válás fordul elő (konkrétan 150 százalékkal nagyobb a kockázata a többi párhoz képest).

Mégis, sokáig megrögzötten ragaszkodunk a lelki társ romantikus varázslatához, és keressük égen földön azt az egyet. A koncepció érdekében „kikukázunk" más, egyébként működőképes párkapcsolati opciókat. De ha ezeknek a lelki társaknak az lenne a sorsa, hogy együtt legyenek, mert egymásnak szánta őket a sors, akkor miért mennek tönkre a házasságaik? Ennek jártunk most utána a Your Tango segítségével, és ígérjük, a cikk végére már te sem leszel annyira biztos annak a bizonyos lelki társnak a keresésében.

​1. Az intenzív szenvedély nem fenntartható

A lelki társakra általában jellemző, hogy a szenvedély örvényében jönnek össze. Boldogságukban – a gyors egymásra ismerés izgalma mellett − általában az intenzív fizikai kémia is nagy szerepet játszik, amit hosszú távon nagyon nehéz fenntartani, mert ez az a fajta vonzalom, ami törvényszerűen halványul az idővel. A tanulmányból is kiderül, hogy a gondoskodáson és szereteten alapuló házasságok tovább tartanak, mivel idővel inkább erősödnek.

​2. Ami a mesékben van, az nem a való élet

Amikor a lelki társadról álmodozol, általában csupa jó tulajdonsággal ruházod őt fel magadban: ő a Mr. Tökéletes, az álompartner. Kislánykorunk óta abba növünk bele, hogy majd jön értünk a szőke herceg és elvágtatunk a naplementében a csodálatos jövőnk felé. Ezekkel a romantikus elképzelésekkel azonban irreális elvárásokat fogsz támasztani a másik iránt, amelyeknek senki sem tud megfelelni. Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de a szőke herceg nem létezik a valóságban, csak hétköznapi emberek, tele emberi tulajdonságokkal és hibákkal.

​3. Az idealizált szerelem összetöri a szíveket

Ne kerteljünk, a romantikus végzet eszméje sok embernek összetöri a szívét. Összejössz a lelki társaddal, majd vége lesz, és te nem tudsz továbblépni, mert „senki más nem lesz olyan, mint amilyen ő volt”. Idealizáljuk a volt szerelmet, akivel „minden jó volt”.

Figyelmeztesd magad az alapigazságra: ha titeket egymásnak szánt volna a sors, akkor együtt maradtatok volna, mert működött volna a kapcsolat! Ha már nem vagytok egy pár, akkor valószínű, hogy nem ő a hosszútávú partnered.

​4. A lelki társ koncepció csak egyetlen nagy szerelmet engedélyez

Nem ritka, hogy az olyan nők, akik válással vagy a házastárs halálával végződő házasságban éltek, beletörődnek abba, hogy ők már nem lesznek többet szerelmesek, mert már találkoztak egyszer a lelki társukkal. Azt mondják ilyenkor:

Életemben egyetlen nagy szerelem volt, ennyi jutott nekem.

De miért követnéd ezt az idejétmúlt gondolkodásmódot, ami kizárja a szerelem újbóli megtalálásának lehetőségét? A szerelem ugyanúgy rád találhat másodjára, sőt harmadjára is. Ne hagyd, hogy a lelki társ gondolata visszatartson attól, hogy egyáltalán fontolóra vedd ezt a lehetőséget.

​5. Létezik egy új definíció a lelki társra

Ha kicsit kitágítod a lelki társ fogalmát, több esélyt adsz magadnak a szerelemre. A statisztikák szerint a párok 50 százaléka marad együtt élete végéig, a másik felének útjai elválnak. Manapság az „amíg a halál el nem választ" elképzelése már egyáltalán nem magától értetődő. Próbáld beépíteni a gondolatot, hogy több lelki társad is lehet az életben. Sőt, minél több van, annál több lehetőséged lesz fejlődni, mivel egy kapcsolat során számos leckét megtanulunk. Arról nem is beszélve, hogy így a talán kevesebbet fogsz szenvedni is, hiszen megadod magadnak a lehetőséget, hogy újra és újra szeretni tudj.

Kezdj el inkább valaki olyat keresni, aki kompatibilis veled, támogató, kedves, hasonló értékeket vall, és azt szeretné, amire te is vágysz egy kapcsolatban.

Nyitókép: Shutterstock