A Mars bolygó

Smiley-t fedeztek fel a Marson, és az élet jelei lehetnek benne

A Marsról készült újonnan közzétett képek egy mosolygó arcot ábrázoló sólerakódást mutatnak a vörös bolygó felszínén. Egy kapcsolódó tanulmány szerint a hasonló lerakódások, amelyek ősi tavakból maradtak hátra, jó hely lehet arra, hogy a korábbi élet jelei után kutassunk a Marson.

Csillagászok nemrégiben egy meglepő, „mosolygó arcot” láttak a Mars felszínéről felragyogni, amikor egy új tanulmány részeként felmérték az idegen tájat.

A csak bizonyos körülmények között látható, emotikon-szerű struktúra egy ősi tó maradványa, amely évmilliárdokkal ezelőtt kiszáradt és a vörös bolygó korábbi életének jeleit rejtheti.

Az Európai Űrügynökség (ESA) nemrég Instagram-posztban osztotta meg a mosolygó arc képét.

A vigyorgó alakzatot, amely ősi klorid-só lerakódások gyűrűjéből áll, és egy meteorkráter-szempárral rendelkezik, az ESA ExoMars Trace Gas Orbiter nevű űrszondája készítette, amely 2016 óta elemzi a Mars foszló légkörében lévő metán és más gázok szintjét.

Normális esetben az ilyen lerakódások megkülönböztethetetlenek lennének a Mars felszínének többi részétől, de ha infravörös kamerákkal nézik, mint amilyenek az ExoMars Orbiterben vannak, a sók rózsaszínűnek vagy ibolyaszínűnek tűnnek.

A fotó a Scientific Data című folyóiratban augusztusban közzétett tanulmány részeként készült, amelyben a kutatók az ExoMars Orbiter űrszonda felvételeinek felhasználásával elkészítették a Marson található klorid-só lerakódások első megbízható katalógusát.

A kutatócsoport összesen 965 különböző lerakódást azonosított az idegen világban szétszórva, amelyek mérete 300 és 3000 méter között változik. Egyelőre nem világos, hogy mekkora a mosolygó arc.

Ezek a lerakódások azért fontosak különösen, mert „optimális feltételeket biztosíthatnak a biológiai aktivitáshoz és megőrzéshez”, ami „az asztrobiológiai feltárás elsődleges célpontjává teszi őket”

– írták a kutatók.

A Mars egykor vízzel teli világ volt, tavakkal, folyókkal és a földihez hasonló sekély óceánokkal, de 2-3 milliárd évvel ezelőtt a víz kiszáradt a súlyos klímaváltozást követően. Ennek hátterében valószínűleg a Mars mágneses mezejének megszűnése állt, ami lehetővé tette, hogy a napszél fokozatosan lekaparja a bolygó légkörének nagy részét, és végül a folyékony víz nagy része megfagyott vagy elpárolgott az űrbe.

A sós lerakódások akkor maradtak hátra, amikor az utolsó víz is eltűnt a Mars tavaiból a bolygó „dinamikus vizes múltjának” végén. Egyes helyeken a visszamaradt sók az egyetlen bizonyíték arra, hogy ott egyáltalán volt víz, de ezeknek a lerakódásoknak nagy jelentőségük lehet a Marson található ősi élet bizonyítékainak keresésében is, magyarázták a kutatók.

A kutatók úgy vélik, hogy ahogy a marsi tavak zsugorodni és eltűnni kezdtek, a megmaradt víz nagyon sós lett, ami lehetővé tette, hogy folyékony maradjon az akár mínusz 40 Celsius-fokos hőmérséklet ellenére is.

Ezek az utolsó sós tócsák „menedékké válhattak” a mikrobiális extremofilok számára, amelyek talán túlélték a Mars átalakulását, így maradványaik felhalmozódtak a lerakódásokban, amikor a víz végül kiszáradt. Ha ez megtörtént, a sók tartósítószerként is működhettek, potenciálisan évmilliárdokig érintetlenül tartva e kihalt életformák bizonyítékait.

A legújabb jelentős felfedezések arra is utalnak, hogy a Mars jelenleg sokkal több vízzel rendelkezik, mint azt eredetileg gondoltuk, így újra fennáll annak a reménye, hogy a jövőben élő mikrobiális marslakókat találnak a vörös bolygón.

Idén júniusban csillagászok bejelentették, hogy legalább 150 000 tonna vízmázat fedeztek fel a Mars néhány legmagasabb vulkánjának csúcsán., augusztusban pedig a tudósok felfedték, hogy a Vörös Bolygó felszíne alatt egy hatalmas rejtett óceán rejtőzhet, melynek vízmennyisége elegendő ahhoz, hogy a bolygót 1 mérföld (1,6 km) vízzel borítsa be.

(Space)

Nyitókép: Shutterstock